Szerkesztő:Bináris/Blog/Helyesírás

Az elmúlt években pár százezer helyesírási hibát javítottam ki. Volt közöttük néhány gyöngyszem; most már bánom, hogy nem kezdtem őket korábban kigyűjteni. Az itt közölt példák semmiképpen nem a pellengérre állítást, hanem a jobbítást szolgálják, hátha a látványosabb hibák segítenek megjegyezni a szabályt.

Kiverés

• Balassagyarmati felkelés

A cikk így kezdődött: „A Balassagyarmati felkelés vagy cseh kiverés…” Eltekintve attól a gyakori hibától, hogy a melléknév ok nélkül volt nagybetűvel írva (pár száz ceterum censeo kezdetű szerkesztési összefoglalót már beírtam ezügyben), a kiverésnek alanyi és tárgyi problémái vannak (pedig alanyi jogon járna neki az alany tisztázása). Feltételeztem, hogy a szerző a csehek kiverésére gondolt, ugyanis ez az az esemény, ami miatt Balassagyarmat a legbátrabb város címet kapta. Ebben az esetben a magyarok verték ki a cseheket a városból. A kifejezés pontosabban a csehek(nek a) kiverése volna, vagyis egy birtokos szerkezet; ez rövidült le csehkiverésre, amit emiatt egybe kell írni. Az ilyen szerkezet a jelöletlen birtokviszony. Aki cselekszik, az a balassagyarmati vasutas, a kiverés tárgya pedig a cseh katona. Ha viszont két szóba írjuk, az írásmódunk nem fejezi ki a birtokviszonyt, ez esetben pedig olyan kiverést jelent, ami nem magyar, nem román, hanem cseh, tehát föltehetően egy cseh az alany, aki kiver valamit, és a tárgyat illetően csak sejtéseink lehetnek. Akár a balhét, akár az ablaküveget, akár valami egészen mást vert ki az a cseh, igen valószínűtlen, hogy megemlékeznének róla a balassagyarmatiak, s az esemény enciklopédikus jelentősége is megkérdőjelezhető volna.

Hogy mire való a helyesírás? Na, mire is? :-)

Lásd még

• Egybeírás (magyar nyelv)#Ragelhagyás
• AkH.¹¹ 122.
• AkH.¹¹ 128. c)

2011. május 31., 09:41 (CEST)

Nagykötőjel

Egy zseniális példa a Nyest cikkében, hogy miben különbözik az osztrák-szamojéd az osztrák–szamojédtől.

2011. június 28., 08:54 (CEST)

Egyeztetés

Igen sok számbeli, személybeli sőt, még időegyeztetési hibába is botlom, pedig anyanyelvi beszélőknek nem lenne nehéz helyesen összerakni egy mondatot, ha figyelnének. Bár ez már nem egészen helyesírási, inkább nyelvi kérdés, azért ideillik mint értelemzavaró hiba. Vivian Maier fotóművészről (akihez az árva lapok keresése közben jutottam el, tehát linkeljétek be minél több helyre – ez itt a reklám helye) azt tudtam meg a Wikipédiából, hogy több mint százezer képet készített az emberekről és Chicagóról, amelyet soha senkinek nem mutatott meg. Feladata-e egy fotóművésznek, hogy idegenvezető is legyen? Említésre méltó tény-e az életében, hogy nem mutatta meg senkinek a városát? A cikk szerzője természetesen azt akarta mondani, hogy a fényképeit nem mutatta meg senkinek – ezt pedig a vonatkozó névmás egyeztetésével lehet közölni. A „több mint 100 000 fotót készített az emberekről és a városról, melyeket soha senkinek nem mutatott meg” már kifejezi a valódi mondanivalót.

2011. szeptember 5., 17:52 (CEST)

Breking news: elfoglaltuk a Közel-Keletet!

• Orontész

Legalábbis erre utalt mostanáig az Orontész folyó szócikke. Tudom, nem mindig könnyű eligazodni a Föld/föld, Nap/nap kettősök között. Jelen esetben a szerző arra gondolhatott, hogy az Orontész vidéke bolygónk (azaz a Föld) száraz területei közé tartozik. A kisbetűs írás azonban nem a bolygót jelöli, hanem a földterületet, s mivel birtokos nem volt feltüntetve, arra gondolhatunk, hogy a mi földünk, magyaroké, azaz hogy elfoglaltuk az Orontész vidékét, s most már a mi földünk. A magam részéről támogatnám az efféle vértelen területszerzést, hiszen nem kerül se pénzbe, se emberéletbe, csak egy betűt kell elírni hozzá, azt meg még az országgyűléssel se kell megszavaztatni víziközmű-törvénynek álcázva. A kérdés, hogy a helyiek tudnak-e róla.

Egyébként meg ajánlom szeretettel az Orontész ürügyén a kádesi csatát, szép téma, és az ókor egyik nagy jelentőségű eseménye. Én se az iskolában tanultam róla, az Egyiptomra szánt 1-2 órába nem fér bele az ilyesmi, csak néhány közhely.

2012. január 6., 18:10 (CET)

Megint a különírás okozta jelentésváltozásról

A helyesírásáról méltán hírtelen index.hu egyik cikkében találtam a következő mondatot:

„A jogszabály szerint a sztrájkot egy hetes kollektív munkaügyi vitának kell megelőzni.” Már el is képzeltem, milyen nehéz lehet hét tárgyalófelet összehozni egy asztal mellé, mennyi egyeztetés, telefonálás és mekkora tárgyalóhelyiség kell hozzá. De a következő mondat így szólt: „Az egy hét ezen a héten pénteken jár le.” Ezek szerint a cikkszerző inkább egy egyhetes kollektív munkaügyi vitára gondolhatott, azaz egy hétig tartóra. Ezt persze egybe kellene írni; s mivel az egyhetes „egy hétig tartó” értelmében egybeírandó, de külön is értelmes, rögtön a másik jelentése ugrik be, amelyben az egy határozatlan névelő. Akkor pedig a hetes vita (a páros mérkőzés meg a hármas találkozó mintájára) hét résztvevővel zajló vitát jelent.

Lásd még

• AkH.¹¹ 119.

2012. február 27., 17:12 (CET)

Szaladgál-e a hardver a vécére?

Talán az ilyen vicces példákból könnyebb megérteni az egybeírás és a különírás közötti különbséget.

• Meghajtóprogram: más néven driver, a hardvert az operációs rendszerhez illesztő szoftvertermék.
• Meghajtó program: egy program, ami meghajt. Gondolom, ez olyan, amitől szaladni fog a hardvereszköz a vécére...

A meglepő egyébként az a dologban, hogy az olyan szavak, mint meghajtóprogram, meghajtómotor, Linux-kernel, benne vannak az OH.-ban. Ez egy modern helyesírási szótár, tele a mai kor számítástechnikai szakkifejezéseivel. Érdemes használni.

2013. június 29., 06:37 (CEST)

In memoriam Esterházy Péter

A pár hete elhunyt Esterházy Pétert egyszer megkérdezték, hogy az egyetemen nem volt-e politikai probléma a származása miatt. „Az x²-et nem kellett elvtársozni, csak a dékánt, de azzal meg kevesebb dolgunk volt” – felelte.

Az ő emlékének ajánlom ezt a javítást. A számokat és kifejezéseket nem azért nem kell elvtársozni, mert nem baloldaliak, hanem mert egyáltalán nincsen politikai dimenziójuk, így jobboldaliak sem lehetnek. Ellenben állhatnak az egyenlőségjel jobb oldalán, és ilyenkor említhetjük őket jobb oldaliként.

2016. augusztus 3., 13:57 (CEST)

Na most akkor baloldali vagy nem?

„A háromtagú bíróság meglehetősen furcsa. A bíróság tagjai a diktatórikus rögtönítélő bíróságokhoz hasonlóan ügyészek, bírák és esküdtek egy személyben. Az elnök – „pocakos, kerekded, tokás, pecsenyésképű férfiú” – a liberális, polgári, „keresztény” Nyugat képviselője, a két másik bíró közül az egyik, a jobboldalt helyet foglaló, „fekete inges, csupasz képű ifjú”, a nemzetiszocialista eszmék képviselője; a bal oldali pedig „munkászubbonyos, nagybajuszú ember”, a kommunizmus harcosa.”

– írja a Zárt tárgyalás című novelláról a cikk (most már) helyesen. Ravaszul próbára tettek, hogy baloldali-e a baloldali. Persze, hogy az, de a leírásnak a bal oldali felel meg; a munkászubbonyos ebben a helyzetben bal oldali és baloldali egyszerre, de a bal oldali helyzetével azonosítja a szöveg, hogy azután értesüljünk a baloldaliságáról.

2016. augusztus 3., 22:03 (CEST)

Tarthatott-e tíz évig 1962?

Még csak nem is helyesírás, hanem nyelvtan. Ja, hogy a szavaknak jelentésük is van? Jé....

2016. augusztus 10., 19:49 (CEST)

Tömeges testi sértés gépelési hibából

Ez inkább vicces, mint tanulságos: nagyon nem mindegy, hogy 550 mozdonyvezetőt kiképeznek vagy kilépeznek. Lép nélkül ugyan lehet élni, és baleset után gyakran ki is veszik, na de csak úgy, ennyi embernek?

Hogy legyen valami komoly is: furcsa bizonyítékát találtam, mennyire követhetetlenek az átlagember számára az egybe- és különírási szabályok. Kevesen találják meg a logikát abban, hogy a széles körű két szó, de a széleskörűen (határozószó) meg egy. Csaknem 700 cikk javítása közben találtam hármat, ahol mind a kettő hibásan állt, és pont helyet kellett cserélniük: [1], [2], [3].

2016. szeptember 4., 12:20 (CEST)

Vannak-e lepréselt fotósok az antológiákban, és hogy érzik magukat ott?

A Wikipédia:Engedélyek lap azt állította, hogy vannak. Például „a Körkép című antológiákban található Vahl Ottó által készített portréképek” olyan képeket jelent, amelyeket az antológiában található fényképész készített. Vessző híján ugyanis a található a Vahl Ottó jelzője. Szerencsére néhány jól irányzott vessző elhelyezésével sikerült kiszabadítani szegény fényképészeket.

2017. május 11., 10:43 (CEST)

Leszbikus pár házasságából született-e Borisz Godunov?

Habár ez egy helyesírásblog, tegyünk kis kitérőt a nyelvtan világába, mert ott is vannak mókás dolgok.

„Maga Borisz Godunov egy Fjodor Ivanovics Godunov és egy Sztyepanyida Ivanovna nevű nő házasságából született 1552 körül.” – hirdette a Wikipédia kilenc éven át. Ez a mondat bizony nem kevesebbet jelent, mint hogy két nő házasságából született a leendő cár, akik közül ráadásul az egyik férfinéven élt. (Mindkét személynév a nő szó bővítménye ugyanis.) A hibát megszüntethetjük az első egy névelő eltávolításával. Most, hogy az apát visszafogadtuk a férfiak közé, vigyázó szemünket az anyára vessük. Mit jelent az, hogy „egy Sztyepanyida Ivanovna nevű nő”? Valami olyasmit, hogy csak a nevét tudjuk, de nem baj, mert a többi nem is érdekes. Ugyanezt az információt finomabban is átadhatjuk a név puszta említésével. Ha nem talál az olvasó linket hozzá, úgyis érteni fogja, hogy csak a fia miatt emlékszünk erre a nőre. Már csak két egybeírt mondat önállóságát kell visszaadnunk, és kész is a javítás.

2017. május 13., 07:41 (CEST)

Úristen, tényleg az ügyészt hallgatták ki és ítélték halálra?

A csuda vigye el, már megint nyelvtanról kell írnom. Ha nem október 6. volna, és nem Batthyány Lajosról volna szó, akkor is gyanús lenne a történet szövése: az ügyész koholt vádakat állít össze, majd emiatt többször is kihallgatják, sőt (ugyancsak többször) el is ítélik. Márpedig a szöveg ezt jelentette. Szerencsére tanultuk az iskolában, hogy Batthyányval történt mindeme csúfság. A vonatkozó névmás olykor gondot okoz, pedig van egy egyszerű ökölszabály: az előtte álló dologra, személyre, fogalomra vonatkozik, nem a kettővel-hárommal előtte állóra. Ugyanez a helyzet a következő mondatban ki nem mondott rejtett tárggyal.

2017. október 6., 22:53 (CEST)

Segítség! Tele van lakájjal a menedékház, nem férnek be a turisták!

A j-ly páros az egyik nagy mumus. Sokan elrontják, de ritkán sikerül ilyen viccesre – ehhez az kell, hogy j-vel és ly-nal is értelmes szót jelöljön ugyanaz a karaktersorozat. A szerző azt állította, hogy a gondnoknő sok lakájt alkalmazott a 2000 méteres magasság felett fekvő turistaházban, ahol egy is meglehetősen groteszk lenne. Szerintem nem sértjük meg azzal a feltételezéssel, hogy otthonossá tett menedékházra gondolt.

2018. augusztus 27., 09:37 (CEST)

Szórakoztató szótévesztés

Ennek nincs tanulsága, csak vicces.

2018. szeptember 29., 17:02 (CEST)

Kumulatív nyelvtan

Összességében jó volt, nem? Na jól egy kicsit ügyetlenül elosztva.

2018. október 3., 22:01 (CEST)

Vilmosok furcsaságai – miért vezette farfekvéses orvos a szülést, és miért haragudtak az angolok egy hintóra?

Mai első Vilmosunk egyben a negyedik, a második pedig egyben a második is.

IV. Vilmos brit király cikkéből pár tucatnyi vessző hiányzott; ezek közül pécéztem ki egy érdekeset. „A király népszerűsége a mélypontra süllyedt, hintóját sárral dobálták meg és nyilvános megjelenésein kifújolták” – írta a Wikipédia. Az összetett mondatok legfőbb helyesírási tudnivalója, hogy a tagmondatok határán vesszővel tagoljuk őket. Ebben a mondatban az és előtt nem volt vessző. Ha elhisszük, hogy nem is kell, az csak egyféleképpen magyarázható: hogy tudniillik nem összetétellel, hanem halmozott állítmánnyal állunk szemben, azaz a megdobálták és a kifújolták ige ugyanannak a tagmondatnak az állítmánya, és közös tárgyuk a hintó. Tudjuk, hogy az angolokat sokan furcsának találják, s egynémely szokásuk gyakori élcek tárgya, de annyira se ostobának, se gyávának nem kell tartanunk őket a külön hideg- és melegvíz-csap miatt, hogy a népszerűtlenné vált király helyett a hintóját illették volna méltatlan szavakkal. Helyreállíthatjuk a mondat értelmét egy vesszővel: „A király népszerűsége a mélypontra süllyedt, hintóját sárral dobálták meg, és nyilvános megjelenésein kifújolták.”

Evezzünk át a tengerészkirály cikkének helyesírásáról a nyelvtan vizeire ismét. II. Vilmos német császár az előbbinek oldalági rokona volt, öccsének dédunokája. Születéséről ezt terjesztettük: „Mikor elkezdődött a szülés, az orvos morfiumot adott az anyának, melynek köszönhetően nem tudott elegendő erőt kifejteni a világra hozáshoz, s mindemellett farfekvéses baba volt.” Ritka szép példamondat: három tagmondatból áll, s mind a háromnak más az alanya, ha jól fogalmazunk. Az első felvonásban az orvos a cselekvő, aki morfiumot ad az anyának. A másodikban már az anya, de nincs jelölve. Ez még határeset, mondhatnánk rá, hogy rezeg a léc, hogy szódával elmegy, de ez is pongyolaság. A harmadik tagmondatra már teljesen elveszti a fonalat az olvasó. Mivel nincs alany, ezért az előző tagmondat alanyára kell vonatkoznia; de most akkor az orvos volt farfekvéses vagy az anya? Minden bizonnyal a kis császárfi – ezt az alany megjelölésével tehetjük egyértelművé.

2018. október 6., 11:08 (CEST)

Nem mind1!

Ugye, milyen hülyén néz ki ez a szakaszcím? Az se mutat túl jól, ha az egy névelőt próbálja számjeggyel írni valaki, ami persze képtelenség, hiszen ez egy másik szó. Bemásolom ide az eredeti mondatot, mert ez a méreten aluli cikkecske nem biztos, hogy megéri a jövő tavaszt: „2009. február 23-én 1 egy roma férfit és 5 éves kisfiát agyonlőtték Tatárszentgyörgyön.” A hibás hangrendű toldalék miatt szúrt szemet. A névelő számjeggyel írása olyan hatást kelt, mintha a szerző számnak tekintené, azaz leltározna, hogy aznap hány romát is lőttek agyon. Rossz íze van – az elért hatás messze kilép a nyelvtan és a helyesírás témaköréből.

2018. október 10., 20:15 (CEST)

Megint egyszer az összetett mondatokról

Talán senki nem kezd levegőért kapkodni a meglepetéstől, hogy Románia magában foglalja Kolozs megye egy részét is. Sokat növelhetünk a szöveg információértékén, ha Kalotaszegre vonatkoztatjuk ezt az állítást, ahogy feltehetően a szerző is szerette volna. Az alárendelő összetett mondatok főmondatában az utolsó olyan szó válik alaptaggá (azzá a szóvá, amire az egész mellékmondat vonatkozik), amelyre a mellékmondat vonatkozó névmása (ebben a példában az amely) vonatkozhat. Vagyis az alárendelő mondatok szórendje nem teljesen szabad! Nem elég, ha a szerző tudja, mit akar mondani – fogalmazzunk úgy, hogy másoknak is egyértelmű legyen!

• Eredeti: Kalotaszeg tájegység Romániában található, amely magában foglalja Kolozs megyének azt a területét...
• Javított változat: Kalotaszeg Romániában található tájegység, amely magában foglalja Kolozs megyének azt a területét...

Apró módosítás a szórenden elég a jelentés helyreállításához.

2019. augusztus 12., 12:28 (CEST)

És még egy találat ugyanebből a műfajból: vajon csakugyan közadakozásból emelték a Megyeri úti temetőt?

Legyen-e az évszámoknak házasságközvetítőjük?

Az egybe- és különírás kimeríthetetlen humorforrás. Ebben az esetben azt állítottuk, hogy a nőtlen és hajadon (azaz egyedülálló) évszámok után nem kell pont. Pedig a helyesírási szabályzat szerint a hónap és nap nélküli, azaz egyedül álló évszámok után nem kell.

2019. október 4., 07:59 (CEST)

Igyunk vagy inkább halakat szexuáltassunk?

Tipikus esete a nem mindegynek – avagy az i és az í nem ugyanaz a betű.

2022. augusztus 1., 13:52 (CEST)

Lehet-e egy művészből művészet?

Lehet, egy helyesírási hiba által. Joseph Beuysról azt állítottuk, hogy ő nemcsak művész, hanem egyben egy művészeti irányzat is. A kötőjel fejezi ki, hogy a művész utótag a performanszra is vonatkozik, nem csak a szobrászra. A vessző akár maradhatna is, de kételemű felsorolásban szokatlansága miatt nehezíti a megértést.

Lásd még

AkH.¹² 263. c)

2022. szeptember 9., 11:54 (CEST)

Már megint az a fránya amely

Azt állítottuk Ramón Mercaderről, hogy egy kiállítással ölte meg Trockijt. Ráadásul egy 2013-as kiállítással. Pedig a jégcsákány is elég érdekes. A hibán lehetett volna javítani a szórend módosításával, de ebben az esetben egyszerűbb volt a törlés, hiszen az egész cikk erről a gyilkosságról szól, nem kell gondolkodni rajta, ki kit ölt meg.

A mely, amely névmás gyakori hibaforrás, ha az ami helyett használják modorosságból. De ha indokoltan kerül a mondatba, akkor se mindig jó helyre. Mivel ez vonatkozó névmás, ezért vonatkozik valamire – hogy ne kelljen állandóan találgatni, értelemszerűen az előtte álló dologra. Tehát ne tegyük két méterrel odébb a mondatban, mert mást fog jelenteni!

(Ugyanerről a jelenségről szól a fenti #Megint egyszer az összetett mondatokról szakasz is.)

2022. november 30., 20:51 (CET)

Mondatzáró írásjel

Ebben most kivételesen nincs poénérték, és egy kicsit meg is kell állni hozzá, mégis érdemesnek tartom idetenni. Milyen írásjelet tegyünk egy kérdéssel végződő, többszörösen összetett mondat végére? Ahhoz, hogy ezt eldöntsük, meg kell értenünk, milyen viszonyban vannak egymással a tagmondatok, de ez nem olyan bonyolult, hiszen összesen két lehetőség közül kell választanunk. Az összetett mondat vagy alárendelt, vagy mellérendelt lehet. Vonatkoztassunk el a matematikai tartalomtól, azt nem kell mélységében megérteni az írásjel kihelyezéséhez, csak a szavak közötti viszonyokat.

A Hall-tétel cikkéből való ez a mondat:

Adott egy páros gráf, G:= (S + T, E), két ugyanakkora méretű csúcshalmazzal, S-sel és T-vel, a kérdés pedig az, hogy létezik-e G-ben teljes párosítás.

Érdemes hátralépni egy kicsit, hogy ne homályosítsák el a látásunkat a részletek. Szabad szemmel, mikroszkóp vagy távcső nélkül is látható, hogy ez a mondat három tagmondatból tevődik össze, amelyeket színekkel jelöltem. Habár a sok vessző sok+1 részre osztja, de a zöld rész nem önálló tagmondatokból tevődik össze, hiszen az első kivételével nincs bennük állítmány. A G, valamint az S és T csak magyarázza az előtte levő szöveget, ezért ezek értelmezők. Az értelmezők írásáró6zzl az AkH.¹² 249. szól.

A zöld tagmondat mellérendelő viszonyban van a másik kettővel, akár büntetlenül szét is választhatnánk két mondatra az egészet, nem alkotnak szerves egységet. Aki még a mellérendelő mondatok fajtáira is emlékszik az iskolából, régi ismerősként üdvözölheti a kapcsolatos mellérendelést, hiszen a zöld tagmondat és a másik kettő között nincs sem oksági viszony, sem ellentét, sem választás. Ez a lehető leglazább egymás mellé helyezés. A mellérendelő mondatokról az AkH.¹² 242. úgy (mellé)rendelkezik, hogy az utolsó tagmondat határozza meg az írásjelet. A mondatzáró írásjel ügyében tehát az a ronda zöld tagmondat, amely nem átall matematikai jeleket tartalmazni, mintha nem is létezne, simán átnézhetünk rajta. A másik kettő fog megküzdeni. Ezek pedig már biztatóan rövidek.

Milyen kapcsolatban van a két utolsó tagmondat? A sárga fejezi ki az állítmányt, erről beszélünk. A választ már rég tudjuk, hogy 42, de mi a kérdés? Amire a mi kérdőszóval kérdezünk, az az alany, ha pedig a narancssárga tagmondat az alanyt fejezi ki (alá is húztam, hogy lássátok, hogy ilyet is tudok), akkor ő csak alárendelt kapcsolatban lehet a sárgával. Vagyis a sárga lesz a főmondat, a narancssárga pedig a mellékmondat. Az AkH.¹² 243. majdnem egyértelműen azt tanácsolja, hogy a főmondatnak adjuk meg a választás lehetőségét. Az pedig vitán felül kijelentő mondat: azt állítjuk, hogy ez a kérdés. Tehát el is dőlt, hogy ennek a mondatnak pontra van szüksége a teljességhez.

Majdnem, mondtam az előbb, ugyanis a belinkelt szabálypont hagy egy kivételt: A mellékmondatnak megfelelő írásjellel is zárható az olyan mondatszerkezet, amelynek (akár el is hagyható) főmondata csupán mellékes tájékoztatást tartalmaz, vagy csak a figyelem felkeltésére szolgál. Kattintással láthatóak a példák is. Mellékes, figyelemfelkeltést szolgáló, elhagyható rész itt a sárga tagmondat? Nem. Két okból sem: egyrészt mert levegőben lógna nélküle a narancssárga, másrészt mert ez adja a szöveg ritmusát, fontos retorikai elem; erre a kérdésre reagál a következő mondat: A Hall-tétel megadja a választ. Vagyis ez a sárga tagmondat azt magyarázza, hogy mi értelme az egész szócikknek, amibe beleírták, ezért nagyon is lényeges tartalmi elem. Kiskapu bezárva, marad a pont. Pont.

Ugye, hogy nem kellett érteni hozzá a gráfelméletet?

2022. december 23., 22:08 (CET)

A kevesebb több

• Speciális:Diff/25810317

Sokan talán azt hiszik, jobb kitenni egy felesleges vesszőt, mint lehagyni. Pedig éppúgy megváltoztathatja a mondat értelmét. Ebben az esetben azt állítottuk, hogy a híradások gyakran közlik a földrengések erősségét, és ezt a Richter-skála szerint teszik. Hogy néhány földrengés adatait ismételgetik-e, vagy folyton újakat próbálnak keresni, az nem derül ki. Esetleg kevesebb sporthír fér a műsoridőbe, hogy bemondhassák néhány földrengés erősségét akkor is, ha nincs aktuális hír a témában? Vélhető, hogy a szerző azt akarta elmondani: a Richter-skálát gyakran használják a földrengések erősségének jelzésére. Ezt pedig a vessző nélküli mondat fejezi ki.

2023. február 10., 23:57 (CET)

Falábúak vagy famijűek-e a kínaiak?

• Speciális:Diff/25857374

A kedves anon javítása folytán azt állítottuk, hogy a legtöbb kínai ember fából készült, és cserépteteje volt. Habár van olyan mondat, amelyben az épületfából csakugyan egybeírandó, de határozottan nem ez az. Inkább vicces, mint tanulságos.

2023. február 24., 23:14 (CET)

Szőrös-e a felvágott?

• Speciális:Diff/25886629

Sajnos előfordulhat, de az élelmiszerkönyv szerint nem kéne. Ha egy két főnévből álló szóösszetételt különírunk, az általában csak helyesírási hiba. De ha az előtag melléknévként is értelmes (túl fiatalok kedvéért: a serte a disznó kemény szőre), akkor humorforrás is lehet.

Bár nem helyesírási kérdés, itt jegyezném meg, hogy a cikk állításával ellentétben az igazán jó Zala gyíkhús nem csak enyhén fokhagymaízű.

2023. március 4., 10:21 (CET)

Tényleg a családtagjait küldte a frontra Ferenc Jóska?

• Speciális:Diff/26009295

Szaúd-Arábiáról járja a mondás, hogy a fél ország a uralkodóház tagja. Ez erős túlzás, de azért az átlagosnál nagyobb arányban vannak. Mi volt a helyzet az Osztrák–Magyar Monarchiában? Volt annyi családtagja első Ferenc Jóskának, hogy hadsereget szervezzen belőlük?

Ha ugyanis Habsburg csapatokról beszélünk, így különírva, akkor a Habsburg a csapatok minőségjelzője, vagyis azt állítjuk, hogy ezek a csapatok Habsburgok voltak. Sok herceg meg főherceg meg egyéb léhűtő. Ha viszont a Habsburg-birodalom(nak a) csapataira gondolunk, az egy jelöletlen birtokviszony, vagyis összetett szó. Egybe is írnánk, ha nem tulajdonnév lenne az előtag, így lesz végül kötőjeles.

Ez utóbbira gondolhatott a költő, amikor a verset írta. Azt hiszem.

2023. április 15., 12:43 (CEST)

Szoborcsomaggá változott

Megint egy vicces, de nem tanulságos elírás.

2023. június 20., 16:57 (CEST)

Nyomozás egy ügyvéd után, akit nőnek álcáztak

• Speciális:Diff/26763002

Brüklerné Buday Elláról azt írta a Wikipédia, hogy volt egy jól kereső férje, de ő ügyvédkedett, és emellett panziót is üzemeltetett. Gyanús lett, mert a bevezetőben nem szerepelt, hogy jogász. A szöveget böngészve ki is derült, ami várható volt: a férj volt az ügyvéd, nem az asszony. A helyes jelentést a vessző áthelyezésével nyerte el a szöveg.

A vessző nem játék!

2024. január 6., 09:20 (CET)