„Lebstück Mária” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Életútja: hetedik bekezdés igeidejének egyeztetése a többi bekezdésével |
Nem hiszem, hogy az egész újpesti temetőt Hajós Zsigmondné kezdeményezésére emelték. Gördülékenyebb szöveg |
||
| 35. sor: | 35. sor: | ||
1880-ban az újpesti Csokonai utca 4. sz. alá költözött és itt halt meg. Újpesten köztiszteletben álló személyiség volt, aki mindig honvéd egyenruhában jelent meg – női ruhát csak otthon viselt. Mikor testvére, anyagi segítsége fejében múltjának megtagadását követelte, csak az mentette meg bátyja életét, hogy Lebstück Mária kardja a szoba alacsony mennyezetébe beleakadt. |
1880-ban az újpesti Csokonai utca 4. sz. alá költözött és itt halt meg. Újpesten köztiszteletben álló személyiség volt, aki mindig honvéd egyenruhában jelent meg – női ruhát csak otthon viselt. Mikor testvére, anyagi segítsége fejében múltjának megtagadását követelte, csak az mentette meg bátyja életét, hogy Lebstück Mária kardja a szoba alacsony mennyezetébe beleakadt. |
||
A ház falán [[1935]]. március 15-én emléktáblát helyeztek el |
A ház falán [[1935]]. március 15-én emléktáblát helyeztek el. Újpesten utcanév őrzi emlékét, és a Megyeri úti temetőben Hajós Zsigmondné kezdeményezésére közadakozásból emeltek síremléket neki. |
||
Síremléke az újpesti Megyeri úti temetőben található, amelyet Hajós Zsigmondné kezdeményezésére, közadakozásból emeltek. |
|||
Jókai Mór kérésére halálos ágyán németül elmondta élettörténetét, amit Jókai feljegyzett. <ref>Közlöny, 35. szám, Debrecen, 1849. márc. 16., de később is több újságcikkben emlékezett meg róla. ("Egy nevet akarok átadni a históriának...") |
Jókai Mór kérésére halálos ágyán németül elmondta élettörténetét, amit Jókai feljegyzett. <ref>Közlöny, 35. szám, Debrecen, 1849. márc. 16., de később is több újságcikkben emlékezett meg róla. ("Egy nevet akarok átadni a históriának...") |
||
A lap 2019. október 4., 10:36-kori változata
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
| Lebstück Mária | |
 | |
| Született | 1830. augusztus 15. Zágráb |
| Elhunyt | 1892. május 30. (61 évesen) Újpest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | honvéd főhadnagy |
| Sírhelye | Megyeri temető (26-1-1A) |
 A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Lebstück Mária témában. | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lebstück Mária témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lebstück Mária (Zágráb, 1830. augusztus 15. – Újpest, 1892. május 30.) honvéd főhadnagy.
Életútja
Gazdag kereskedőcsaládba született. 13 éves korától Bécsben, nagybátyja, báró Simunich Boldizsár császári brigadéros házában élt. A forradalom alatt Lebstück Károly néven csatlakozott az egyetemi légióhoz. Az 1848-as bécsi forradalomban a jogászcsapatban küzdött.
A bécsi forradalom leverése után 1848 novemberében a honvédsereghez csatlakozott, sok más csata mellett részt vett a branyiszkói, komáromi és a kápolnai csatában, ahol megsebesült, és hősiességéért fővadásszá, majd hadnaggyá léptették elő. Budavár elfoglalásának győzelmi ünnepén, ahol női ruhában jelent meg vőlegénye kérésére, kiderült eltitkolt női mivolta – Görgey kémnek hitte, és halálra ítélte. Tiszttársai közbenjárására Kossuth szabadon engedte, visszakapta rangját. Szolnokról Komáromba huszonhárom fegyverrel, munícióval megrakott társzekeret kísért rendkívüli nehézségek között, mikor egy kritikus helyzetben a szekeres parasztok lovaikkal együtt cserben hagyták. Ezért fel akarta robbantani kíséretével és magával együtt a lovak nélkül maradt trént. Határozottságával azonban egy közeli faluban mégis sikerült lovakat szereznie, és folytathatta az útját Léva felé. Egy visszavonulás alkalmával, mikor a mocsaras talajba ragadtak túl nagy csizmái, és ezért egyedül maradt, három rátámadó császári katonával küzdött meg – kettőt lelőtt, a harmadik elmenekült.
A verpeléti ütközet után, mikor mindenki csak a maga megmentésével foglalkozott, ő – egyedül – 86 sebesültet mentett meg és szállított Tiszafüredre.
Számos alkalommal sebesült meg, rendkívüli bátorságról tanúskodó haditetteiért aranykardbojttal tüntették ki, főhadnagyi rangot kapott.
1849 júliusában feleségül ment Jónák József tüzérőrnagyhoz, akit még Bécsben ismert meg nagybátyja, báró Simunich Boldizsár brigadéros házában. A kápolnai csatában találkoztak újra, sebesültként. Buda ostromában együtt vettek részt – házasságot is a harctéren kötöttek. Jónák József a császári seregben tüzérhadnagy volt, ütegével átállt a honvédseregbe, Haynau dezertálásért halálra ítélte, de édesapja, Jónák Venczel, "Budavárának császári fegyvertárosa", – aki ezt követően kegyvesztett lett – közbenjárására az ítéletet életfogytiglanra változtatta. A hadbíróság Jónák József kérésére a házasságukat életfogytiglani ítélete miatt felbontotta.
A szabadságharc bukása után hat hónapig az aradi várban raboskodott, itt szülte meg fiát, Jónák Pált. Ezután kiutasították Magyarországról, fiával együtt haza, Horvátországba ment. Itt olyan mértékű gyűlölettel találkozott – például testvére gyermekével együtt ki akarta dobni az ablakon –, hogy Lebstück Mária édesanyja Jellasics bánhoz fordult, akivel rokonságban állt, és védelmet kért lánya számára – a bán falragaszokat tétetett ki, melyekben személyes védelméről és nagyrabecsüléséről biztosította Lebstück Máriát. Később újból férjhez ment, "hogy gyermekével otthona legyen", választottja Pasche Gyula "müfestő" volt, aki szintén a honvédseregben szolgált, (és akinél fia, Jónák Pál festészetet tanult, a császári katonai szolgálatot elkerülendő) s akivel annak haláláig élt házasságban.
Második férje, Pasche Gyula és a vele kötött házasságból született leánya, Antónia halála felett érzett gyász miatt elhagyta Komáromot, és 1870-ben Budára költözött, ahol francia nyelvet tanított, ezzel tartotta el magát. Itt találta meg őt első férje (a Ferenc József koronázásakor osztott császári kegyelemmel az aradi börtönből szabadult Jónák József őrnagy, aki ekkor már a budai Ganz Gyár igazgatója), mivel az apa a fiát szerette volna látni, akit utoljára az aradi börtönben, közvetlenül születése után, mindössze egyszer láthatott. Jónák József második házassága és a korábbi kényszerű elszakítottság miatt azonban már semmilyen kapcsolatot nem tartottak, de az őrnagy Lebstück Máriát és fiát, Jónák Pált az 1875-ben bekövetkezett, még az aradi börtönben szerzett betegsége okozta korai haláláig anyagilag támogatta, minden módon segítette.
1880-ban az újpesti Csokonai utca 4. sz. alá költözött és itt halt meg. Újpesten köztiszteletben álló személyiség volt, aki mindig honvéd egyenruhában jelent meg – női ruhát csak otthon viselt. Mikor testvére, anyagi segítsége fejében múltjának megtagadását követelte, csak az mentette meg bátyja életét, hogy Lebstück Mária kardja a szoba alacsony mennyezetébe beleakadt.
A ház falán 1935. március 15-én emléktáblát helyeztek el. Újpesten utcanév őrzi emlékét, és a Megyeri úti temetőben Hajós Zsigmondné kezdeményezésére közadakozásból emeltek síremléket neki.
Jókai Mór kérésére halálos ágyán németül elmondta élettörténetét, amit Jókai feljegyzett. [1]
A Jónák család Lebstück Mária fényképét, kardját, atilláját a Budapesti Hadtörténeti Múzeum számára átadta, életrajzával együtt. Másolatát a Jónák család őrzi.
Alakját 1942-ben Huszka Jenő és Szilágyi László örökítette meg Mária főhadnagy című operettjében.
Jegyzetek
- ↑ Közlöny, 35. szám, Debrecen, 1849. márc. 16., de később is több újságcikkben emlékezett meg róla. ("Egy nevet akarok átadni a históriának...") Jókai Mór: A női honvédhadnagy (Pesti Hírlap, 1892. 20. 22. sz.)
Források
- Hegyaljai Kiss Géza: Lebstück Mária emlékirata 1848 – 49-ből (Hadtörténelmi Közlemények, 1935)
- Pálffy Ilona: Nők a magyar függetlenségért (Budapest, 1952)
- Jókai Mór: A női honvédhadnagy (Pesti Hírlap, 1892. 20. 22. sz.)
- A hősnő, akiről operettet írtak
- Magyar életrajzi lexikon
- Dr.Hegyaljai Kiss Géza Hadtörténelmi Közlemények, 1935
