Sveti Filip i Jakov
| Sveti Filip i Jakov | |
 | |
| A községháza épülete | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Sveti Filip i Jakov |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Zoran Pelicarić |
| Irányítószám | 23207 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 4461 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 14 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 57′ 41″, k. h. 15° 25′ 29″Koordináták: é. sz. 43° 57′ 41″, k. h. 15° 25′ 29″ | |
| Sveti Filip i Jakov weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sveti Filip i Jakov témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sveti Filip i Jakov (korábban Filipjakov) falu és község Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Donje Raštane, Gornje Raštane, Sikovo, Sveti Petar na Moru és Turanj települések tartoznak hozzá.
Fekvése[szerkesztés]
Zárától légvonalban 24 km-re, közúton 26 km-re délkeletre, Biograd na Morutól 3 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, a Pašman-csatorna partján fekszik. A község legfejlettebb mezőgazdasági területe a Vránai-medence, fő terményei a gabonafélék, a burgonya, a takarmánynövények és a zöldségfélék. A mezőgazdasági terület mintegy ötödét szőlőültetvények és gyümölcsösök képezik. A tengerparti részen elsősorban olajfaültetvények találhatók. Ez a terület túlnyomóan egyenletesen sík, helyenként domb méretű magaslatokkal. A magasabb hegyek a 156 méteres Pećina és a 138 méteres Crni krug a parttól mintegy másfél kilométerre találhatók. Köztük található a 154 méteres Gradina. Az éves középhőmérséklet 14,7 °C.
Története[szerkesztés]
Sveti Filip i Jakov helyén már az ókorban kis liburn település állt, melynek szárazon rakott falmaradványai ma is láthatók. Az innen származó régészeti leletek pedig a biogradi múzeumban találhatók.[2] E terület jelentőségét Biograd királyi városának közelsége jelentette, melynek birtoka volt abban az öbölben ahol a mai település fekszik. A mai Szent Rókus templom körül feküdt Rogovo falu és Dvorine erődje. Maga a templom eredete a római korra nyúlik vissza, így a Tengermellék középkori építményei között is ritka kivételt képez.[2] Rogovótól a partra vezető legrövidebb úton állt egy kis középkori templom, melyet Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére szenteltek. A későbbi település erről a rogovói apát által építtetett kis templomról kapta a nevét.[3] Az apát címere a templom kapuzatán ma is látható. A rogovói apátság a településtől északkeletre fekvő mezőn állt és a török háborúk idején pusztult el. Az erődített apátsági épületeket pincéivel, olajpréseivel és az apátsági templomot az írott források már a 13. századtól említik. A település mai neve a 15. században fordul elő először írott forrásban “San Filip e Giacomo di Rogovo” alakban, ekkoriban még Rogovo kikötőjeként (Molum Rogoue) tartották számon.[2] Ezt a területet még IV. Krešimir horvát király adományozta a 11. században a biogradi Szent János bencés kolostornak.[3] A település mai magja a 16. és a 17. században keletkezett. A régi településmag bejáratánál áll a „Kaštel”, az apátsági vár maradványa, melynek falába az egyik rogovói apát Domenico Grimani sírköve (1496.) látható befalazva.[2][3] A török háborúk idején a települést több támadás is érte. 1580-ig a település megerősítéséig a lakosságnak gyakran kellett menekülni. Végül a kandiai háború idején (1645 és 1647 között) a Leonardo Foscolo vezette velencei hadak rombolták le.[3] A mai település a török kiűzése után a 17. század végén és a 18. század elején épült fel. A település 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 371, 1910-ben 596 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz, majd ismét Jugoszlávia része lett. A településnek 2011-ben 1667 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, halászattal foglalkoztak.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 371 | 367 | 311 | 403 | 515 | 596 | 738 | 800 | 889 | 1.002 | 1.189 | 1.325 | 1.451 | 1.645 | 1.661 | 1.667 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére szentelt plébániatemplomának[6] elődje egy kis templom volt, amely a rogovói apátságtól a tengerpart felé vezető út mellett állt. Ezt a templomot 1125-ben lerombolták, majd a 14. században újjáépítették. 1707-ben átépítették, 1750-ben pedig Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelték fel, melyet a templom belsejében a bal oldali falon látható glagolita felirat is megerősít. A templomban egy híres 14. századi gótikus feszületet őriznek, melyet a rogovói Szent Rókus templomból hoztak át. Egyhajós épület sekrestyével és négy márvány oltárral. A főoltár szentségtartója fémből készült, oltárképén a Szűzanya gyermekével, Szent Mihály főangyal és Szent Jakab apostol társaságában látható. A mellékoltárok Szent Antal (szoborral), Szent József (szoborral) és a Lourdes-i Szűzanya (szoborral) tiszteletére vannak szentelve. A falakon a Rózsafüzér királynője és Tavelics Szent Miklós képei (olaj, vászon) láthatók. A szembemiséző oltár és a szenteltvíztartó kőből készült. Harangtornyában három harang található.[3]
- Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére szentelt új plébániatemploma a régi temető helyén épült. Felszentelését 1991-ben Marijan Oblak zárai érsek végezte. A templom egyhajós épület sekrestyével. Szembemiséző oltára és ambója kőből, a szentségtartó fából készült. A falfülkékben Szent Fülöp és Szent Jakab szobrai láthatók. A bejárat melletti kis kápolnában a Lourdes-i Szűzanya szobrát őrzik. A templom alatt sírbolt található.[3]
- A rogovói Szent Rókus templom[7] római kori ókeresztény eredetű, a horvát kulturális örökség része. Egyhajós, kőből épített templom, homlokzata felett kétnyílású harangépítménnyel, benne két haranggal.[3] Oldalfalain lőrésszerű szűk ablakok láthatók.
- A Frmić-szigeten egy ősi villa rustica maradványait találták, a szigetecske nyugati oldalán pedig egy kisebb móló elsüllyedt maradványai találhatók. A villa maradványai között található egy érdekes medence dongaboltozattal. Az L alakú móló 1–7 méter mélységben helyezkedik el. Tört kőből épült, amely körül kikötőkövek találhatók és vannak ősi kerámia maradványok is. A mólóval rendelkező villa története a késő ókor idejére nyúlik vissza.[8]
- A rogovói udvarház téglalap alaprajzú falai a Sv. Filip i Jakov-Sikovo út mentén állnak. Az udvarház mérete 29x21 méter volt, az északkeleti sarkán található kastéllyal. Valószínűleg a bencés apátság építette a Rogovón a 11. században. Az udvarház, mely lakó és gazdasági célokat egyaránt szolgált, virágkorát a 14. században élte. A törökök bevonulásával lebontották, majd a 16. század végén kibővítették a török őrség és a vámház számára. A falak helyenként 3,00 m magasságig állnak. A feltárások során megtalálták az egykori válaszfalak alapjait, valamint a késő középkori kerámiák sokasága került elő.[9]
További információk[szerkesztés]
- Sveti Filip i Jakov község hivatalos oldala (horvátul)
- A község információs oldala (angolul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
- Az alapiskola honlapja (horvátul)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d Opcina-svfilipjakov.hr:Povijest(horvátul)
- ↑ a b c d e f g Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Sv. Filip i Jakov Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3207.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1228.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-44.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3396.
