Ugrás a tartalomhoz

Szuszlonger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szuszlonger (Суслонгер)
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyMariföld
JárásZvenyigovói
Irányítószám425050
Népesség
Teljes népesség
  • 4700 fő (1959)
  • 2800 fő (1970)
  • 3655 fő (1979)
  • 4137 fő (1989)
  • 3642 fő (2002)
  • 3390 fő (2009)
  • 3161 fő (2010)[1]
  • 3139 fő (2012)
  • 3121 fő (2013)
  • 3091 fő (2014)
  • 3027 fő (2015)
  • 2963 fő (2016)
  • 2882 fő (2017)
  • 2829 fő (2018)
  • 2776 fő (2019)
  • 2734 fő (2020)
  • 2693 fő (2021)
  • 2637 fő (2023)
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+03:00
Elhelyezkedése
Szuszlonger (Oroszország)
Szuszlonger
Szuszlonger
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 56° 19′, k. h. 48° 15′Koordináták: é. sz. 56° 19′, k. h. 48° 15′
Szuszlonger (Mariföld)
Szuszlonger
Szuszlonger
Pozíció Mariföld térképén

Szuszlonger (oroszul: Суслонгер) városi jellegű település Oroszországban, Mariföldön, a Zvenyigovói járásban.

Lakossága: 3161 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Fekvése[szerkesztés]

Joskar-Olától kb. 45 km-re délre, Zvenyigovo járási székhelytől 50 km-re északkeletre terül el, az R-175 (oroszul: P-175) jelű országút mentén. Vasútállomás a Zelenodolszk–Joskar-Ola–Jaranszk vasútvonalon.

Története[szerkesztés]

A vasútvonalon 1927-ben indult meg a közlekedés, Szuszlonger ezt követően, fakitermelő településként keletkezett. Vasútállomásáról indult ki az erdőgazdaság kezelésében lévő ipari vasút, amely az erdőben szétszórt kistelepüléseket kötötte össze és a kivágott fa elszállítására szolgált. Egyes szakaszai még a 20. század végén is használatban voltak. A fakitermelésen és a pályaépítésen kezdetben foglyok dolgoztak, később a köztársaság különböző részeiből érkeztek munkások.

A világháború idején a körzetben tartalékosok katonai egységei állomásoztak és kiképzőtáborok működtek. 1942-ben több települést Szuszlongerhez csatoltak, tíz évvel később többségüket újra leválasztották.

1962-ben autógumijavító üzem építése kezdődött, később külön üzemet létesítettek gumicipők gyártására. Az 1970-es évek első felében nagy iparvállalat épült: 1978-ban fára és fahulladékra alapozott hidrolízisüzemet helyeztek üzembe, ahol főként takarmányélesztő gyártását kezdték meg. A körzetben hidrolízisipari központot terveztek kialakítani (Volzsszkban is épült hasonló üzem). Hamarosan azonban a kereslet csökkent, a vállalat nem tudott profilt váltani és 1996-ban bezárt. Bár a faipari ágazat továbbra is fennmaradt, a 21. század legelején alig maradt munkalehetőség, a település lakossága gyorsan fogyott.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]