Jaranszk

	Jaranszk (Яранск / Яраҥ)
	A jaranszki Szentháromság székesegyház a harangtoronnyal
	; Jaranszk címere
	; Jaranszk címere
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kirovi terület
Járás	Jaranszki
Rang	város
Alapítás éve	1584
Városi jogokat kapott	1780
Irányítószám	612260
Körzethívószám	+7 83367
Autórendszám kódja	43
	Népesség
Teljes népesség	62 fő (1630); 500 fő (1797); 2600 fő (1856); 4800 fő (1897); 6100 fő (1926); 6100 fő (1931); 9300 fő (1939); 11 768 fő (1959); 15 374 fő (1970); 17 756 fő (1979); 20 466 fő (1989); 20 900 fő (1991); 20 700 fő (1992); 21 400 fő (1996); 21 500 fő (1998); 21 700 fő (2000); 21 700 fő (2001); 19 723 fő (2002); 19 700 fő (2003); 19 800 fő (2005); 19 800 fő (2006); 19 700 fő (2007); 19 700 fő (2008); 19 690 fő (2009); 17 253 fő (2010); 17 300 fő (2011); 16 930 fő (2012); 16 721 fő (2013); 16 624 fő (2014); 16 460 fő (2015); 16 283 fő (2016); 16 106 fő (2017); 15 985 fő (2018); 15 752 fő (2019); 15 475 fő (2020); 14 284 fő (2021);
	Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság	120 m
Időzóna	MSK (UTC+4)
	Elhelyezkedése
	Jaranszk Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 57° 18′ 11″, k. h. 47° 52′ 07″Koordináták: é. sz. 57° 18′ 11″, k. h. 47° 52′ 07″
	Jaranszk Pozíció a Kirovi terület térképén
	A Wikimédia Commons tartalmaz Jaranszk témájú médiaállományokat.

Jaranszk (cirill betűkkel Яранск, mari nyelven Яраҥ) város Oroszországban, a Kirovi területen.

Története[szerkesztés]

A mari történelem szempontjából meghatározó település, valamikor a marik központjának számított.

Всероссийская перепись населения 2002 года. Национальный состав населения по регионам России. Демоскоп Weekly.
A 2010-es népszámlálás eredményei Archiválva 2013. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben

↑ ^a ^b ^c Энциклопедия земли Вятской : [в 10 т. / Обл. писат. орг. [и др. ; ред. комис.: В. А. Ситников (пред.) и др.]. — Киров : Вятка, 1994–2008. — (Откуда мы родом?). Т. 1, [кн. 1] : Города / [сост. В. Ф. Пономарев ; ред. В. И. Шишкин]. — 1994. — 447 с. : ил. — Указ. имен: с. 420–441. — Библиогр.: с. 417–419. — 30 000 экз.]