Szlobodszkoj
Szlobodszkoj (Слободской) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Oroszország | ||
Föderációs alany | Kirovi terület | ||
Járás | Szlobodszkoji | ||
Irányítószám | 613150 | ||
Körzethívószám | 83362 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség |
| ||
Földrajzi adatok | |||
Időzóna | UTC+03:00 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 58° 43′ 27″, k. h. 50° 09′ 40″Koordináták: é. sz. 58° 43′ 27″, k. h. 50° 09′ 40″ | |||
Szlobodszkoj weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szlobodszkoj témájú médiaállományokat. |
Szlobodszkoj (oroszul: Слободской) város Oroszország Kirovi területén, a Szlobodszkoji járás székhelye.
Lakossága: 33 981 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[3]
Fekvése[szerkesztés]
A Kirovi terület központi részén, Kirov területi székhelytől 35 km-re északkeletre, a Vjatka jobb partján, a Szpirovka folyó torkolatánál fekszik. A Kirovot körülvevő elővárosok egyike, az agglomeráció része. Vasútállomása a Kotlasz–Kirov vasútvonal Girszovo állomásától (Kirovtól északkeletre) kiinduló szárnyvonal végpontja. A városon át vezet a Kirov–Belaja Holunyica közötti P-166 (R-166) jelű közút.
Története[szerkesztés]
Első írásos említése 1505-ből származik A 16. században négy toronnyal megerősített palánkfal vette körül. 1780-ban a Felső-Vjatka medencéjében kialakított ujezd székhelye lett. Abban az időben öt épület kivételével kizárólag faházakból állt. A 18. század végétől a Szibériából Arhangelszkbe vezető kereskedelmi útvonal fontos városa, a bőr- és szőrme kézművesség központja volt. Az iparág alapanyagát korlátlan mennyiségben biztosították a környező hatalmas erdőségek. 1897-ben a városban többek között gyufagyár, négy bőrgyár és kilenc báránybundakészítő üzem működött, termékeik egy részét exportálták. Híresek voltak szamovárkészítő mesterei is. 1929-ben lett a járás székhelye.
Gazdasága[szerkesztés]
A szovjet korszakban megmaradt a báránybunda és a szőrmeipara központja. Nevezetes gyárában (Belka) tömegével készültek bundák, prémgallérok, prémsapkák. Később kialakult a műszörme ruházati termékek gyártása is. Az ipar további fontos ágazata volt a lenfeldolgozó- és az építőanyagipar. A város Vjatkán átívelő vasbetonhídja 1966-ban készült el.
A mai város[szerkesztés]
A főút az egykori szibériai útvonal mentén alakult ki, alacsony lakóépületeit néhol klasszicista homlokzat vagy oszlopos kapu díszíti. A régi városrész többségében 19–20. századi faházakból áll. Főterén fennmaradtak a kereskedői sorok és néhány régi kereskedői ház. Az egyházi építészet legrégibb épségben megmaradt alkotása a Blagovescsenszkij-templom (1784), valamivel későbbi a 66 m magas harangtorony (1823). A város nyugati szélén barokk temetői kapuzat látható (1770-es évek). A 16. század végén alapított Verhnye-Csepeckij-kolostor (Felső-csepcai-kolostor) épületegyüttesének csak néhány maradványa őrződött meg. Az ipari negyed lakótömbjeit általában négyemeletes panelházak alkotják.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Энциклопедия земли Вятской : [в 10 т. / Обл. писат. орг. [и др. ; ред. комис.: В. А. Ситников (пред.) и др.]. — Киров : Вятка, 1994–2008. — (Откуда мы родом?). Т. 1, [кн. 1] : Города / [сост. В. Ф. Пономарев ; ред. В. И. Шишкин]. — 1994. — 447 с. : ил. — Указ. имен: с. 420–441. — Библиогр.: с. 417–419. — 30 000 экз.]
- ↑ Оценка численности постоянного населения Кировской области на 1 января 2009-2015 годов
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 2.)
Források[szerkesztés]
- Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
- Antal Zoltán. Szovjetunió (II. kötet: Gazdaságföldrajz). Budapest: Gondolat Kiadó, 334. o.. ISBN 963-280-304-3 II. kötet (1980)