Belaja Holunyica (település)

	Belaja Holunyica (Белая Холуница)
; Belaja Holunyica címere	; Belaja Holunyica zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kirovi terület
Járás	Belaja Holunyica-i
Irányítószám	613200
Körzethívószám	83364
	Népesség
Teljes népesség	5100 fő (1931); 6800 fő (1939); 10 407 fő (1959); 12 275 fő (1970); 13 021 fő (1979); 13 367 fő (1989); 13 400 fő (1992); 13 300 fő (1993); 13 000 fő (1996); 12 600 fő (1998); 12 200 fő (2000); 12 000 fő (2001); 11 975 fő (2002); 12 000 fő (2003); 11 700 fő (2005); 11 600 fő (2006); 11 500 fő (2007); 11 500 fő (2008); 11 408 fő (2009); 11 232 fő (2010); 11 200 fő (2011); 11 053 fő (2012); 10 824 fő (2013); 10 717 fő (2014); 10 639 fő (2015); 10 597 fő (2016); 10 517 fő (2017); 10 406 fő (2018); 10 257 fő (2019); 10 100 fő (2020); 9659 fő (2021);
	Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+03:00
	Elhelyezkedése
	Belaja Holunyica Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 58° 50′, k. h. 50° 51′Koordináták: é. sz. 58° 50′, k. h. 50° 51′
	Belaja Holunyica Pozíció a Kirovi terület térképén
	A Wikimédia Commons tartalmaz Belaja Holunyica témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a városról szól. Hasonló címmel lásd még: Belaja Holunyica (egyértelműsítő lap).

Belaja Holunyica (oroszul: Белая Холуница) város Oroszország Kirovi területén, a Belaja Holunyica-i járás székhelye.

Lakossága: 11 232 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[3]

Fekvése[szerkesztés]

A Kirovi terület központi részén, Kirov területi székhelytől 82 km-re északkeletre, a Belaja Holunyica (a Vjatka mellékfolyója) teraszán fekszik. A legközelebbi vasútállomás a 48 km-re fekvő Szlobodszkojban van, ez a Kotlasz–Kirov vasútvonal Girszovo állomásánál leágazó szárnyvonal végpontja.

Története[szerkesztés]

A település az 1764-ben alapított vaskohó építésekor keletkezett. Előzőleg a tulajdonos a nyugati kormányzóságokban több száz jobbágyot vásárolt és telepített át a Belaja Holunyica erdővel borított, mocsaras partjára. Az építkezés első lépéseként a folyón nagy víztározót létesítettek, mely a mai napig is a Kirovi terület legnagyobb tava. A kész vasat a folyón szállították lefelé Nyizsnyij Novgorodba és más Volga menti városokba. Az üzem a környék vasércét dolgozta fel és hamarosan a helyi vasgyártás egyik központja lett. 1828-ban a tulajdonostól az államkincstár irányítása alá került. A 19. század végén lecserélték berendezéseit, a gyár a településen új igazgatási épületet emelt, üzletet, iskolát, könyvtárat nyitott. A Holunyickij, később Beloholunyickij nevű gyártelep 1928-ban városi jellegű település lett, 1965-ben pedig Belaja Holunyica néven városi rangot kapott.

Gazdasága[szerkesztés]

A szovjet korszakban a településen meghonosították a nehézipari gépgyártást. A vállalat üzemeiben emelő- és szállítóberendezéseket állítottak elő, jelenleg futószalagok, targoncák, csörlők is készülnek. A nehézipar mellett jelentősek a város faipari és élelmiszeripari üzemei is.

A víztározó népszerű városi tóvá alakult, a gyár támogatásával új lakónegyedek (mikrorajonok) épültek.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l ^m Народная энциклопедия «Мой город». Белая Холуница
↑ Энциклопедия земли Вятской : [в 10 т. / Обл. писат. орг. [и др. ; ред. комис.: В. А. Ситников (пред.) и др.]. — Киров : Вятка, 1994–2008. — (Откуда мы родом?). Т. 1, [кн. 1] : Города / [сост. В. Ф. Пономарев ; ред. В. И. Шишкин]. — 1994. — 447 с. : ил. — Указ. имен: с. 420–441. — Библиогр.: с. 417–419. — 30 000 экз.]
↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 23.)

Források[szerkesztés]

Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
Reka Belaja Holunyica (orosz nyelven). Komanda Kocsujuscsije. (Hozzáférés: 2015. március 10.)
A Belaja Holunyica-i Gépgyár (orosz nyelven). Kirovobl.ru. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 2.)
Arbazsszkij rajon (orosz nyelven). Kirovreg.ru. [2016. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva].

[58e9ce368caeaaa747da02498dfbb4f104d0c94e-1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l ^m Народная энциклопедия «Мой город». Белая Холуница

[c8ac33e950fa0e23a05ebeab7a267b3a6a6581f4-2] Энциклопедия земли Вятской : [в 10 т. / Обл. писат. орг. [и др. ; ред. комис.: В. А. Ситников (пред.) и др.]. — Киров : Вятка, 1994–2008. — (Откуда мы родом?). Т. 1, [кн. 1] : Города / [сост. В. Ф. Пономарев ; ред. В. И. Шишкин]. — 1994. — 447 с. : ил. — Указ. имен: с. 420–441. — Библиогр.: с. 417–419. — 30 000 экз.]

[3] A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 23.)

[1]

[2]

[3]