Lederer Sándor (biztosítótársasági elnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a biztosítótársasági elnökről szól. Hasonló címmel lásd még: Lederer Sándor (egyértelműsítő lap).
Lederer Sándor
Portréja a Vasárnapi Ujság 1893. évi 23. számából.
Portréja a Vasárnapi Ujság 1893. évi 23. számából.
Született1842. június 18.[1]
Pest
Elhunyt1903. június 22. (61 évesen)[1]
Bad Aussee
Állampolgárságamagyar
HázastársaBródy Mária
(h. 1867–1903)
Foglalkozása
  • jogász
  • bankigazgató
SírhelyeSalgótarjáni utcai zsidó temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Lederer Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Sírja a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben

Lovag Lederer Sándor (Pest, 1842. június 18.[2] – Aussee,[3][4] 1903. június 22.)[5] közgazda, bankigazgató, biztosítótársasági elnök.

Életútja[szerkesztés]

Lederer Ignác és Drusa Betta fia. A kereskedelmi pályára nevelték. 1869-ben Türr Istvánnal, Almássy Pállal, Károlyi Gyulával, Zichy Jenővel és Széchenyi Emillel közösen megalapította a Magyar Általános Kőszénbánya Rt-t.[6] 1879-ben a székesfehérvári kiállításnak intézője lett; ez alkalomból kapta meg a III. osztályú vaskorona-rendet és a lovagi címet.[7]

1883-ban a földmívelésügyi, ipari és kereskedelmi miniszter által alapított értékmegállapító bizottság tagjává nevezték ki.[8] Tagja volt az 1885. évi,[9] és az 1895. évi Országos Kiállítások szervező bizottságának,[10] valamint az 1900. évi párizsi világkiállítás magyar országos bizottsága tagja.[11]

Részt vett több nagyobb szabású pénzintézet alapításában, a Magyar Országos Bank vezérigazgató-helyettese (1883-ig),[12] és az Iparos és Kereskedelmi Bank (később Magyar ipar- és kereskedelmi bank részvénytársaság) igazgatója.[13][14] A Fonciére Pesti Biztosító Intézet igazgatósági tagja volt.[15] Az Adria gőzhajó-társulatot, melynek igazgatója, majd 1888-ban elnöke,[16] később alelnöke,[17] majd 1902-től haláláig ismét elnöke[18] volt, jelentékeny közgazdasági faktorrá emelte. Halála után emlékére a Társaság az egyik új hajóját róla nevezte el,[19] mely hajót Viczián István is megemlíti emlékirataiban.[20] Iparos és kereskedelmi közintézeteknél előkelő bizalmi állásokat foglalt el, 1893-ban az Országos Iparegyesület igazgatóságának tagja.[21]

Budapest főváros törvényhatóságának tagja, a legtöbb adót fizetők közül választott tagok között.[22]

Ismert volt sportszeretetéről és a sport támogatójaként lépett fel. 1902-ben rész vett a Fővárosi Torna Club megalapításában.[23] 1894-ben alapította versenyistállóját, már 1895-ben 14 lova volt, 1898-ban 20 lova indult a versenyeken. Egyik lova 1901-ben megnyerte a Szent István-díjat.[4]

Nagy részvét mellett helyezték nyugalomra a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben. A Szabadság téri Adria-palotában tartott gyászszertartáson Lazarus Adolf főkántor és a kórus gyászéneke után Kohn Sámuel főrabbi mondott emlékbeszédet, majd Matlekovits Sándor méltatta az elhunyt érdemeit.[24]

Felesége Bródy Mária (1850–1931)[25] volt, Bródy Salamon kereskedő, birtokos és Kohn Matild lánya, akit 1867. június 18-án Sajószentpéteren vett nőül.[26]

Munkái[szerkesztés]

  • A mathematikai tudományok története. I. A legrégibb időktől a XVI. század végeig. Suter Henrik után ford. Budapest, 1874. Két rajzzal.
  • Iparcsarnok és állandó kiállítás. Adalék az iparmozgalomhoz. Uo. (1880).

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

  • III. osztályú vaskorona-rend és lovagi cím (1879)[7]
  • A spanyol király III. Károly-rend lovagkeresztje (1890)[27]
  • Török császári II. oszt. Osmanié-rend (1892)[28]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Osztrák Életrajzi Lexikon 1815-1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  2. ↑ A pesti neológ izraelita hitközség születési anyakönyve, 1842. év, 105. folyószám.
  3. ↑ (1903. július 5.) „Hét nap krónikája 1903. június 22.”. Tolnai Világapja 3 (27), 2. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)  
  4. ↑ a b (1903. június 24.) „Lovag Lederer Sándor”. Vadász- és Versenylap 47 (49), 366. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)  
  5. ↑ Az 1903. június 22-én külföldön történt haláleset bejegyezve 1905. október 10-én a Budapest IV. ker. (belváros) állami halotti akv. 523/1905. folyószáma alatt, valamint a Bp V. ker. állami halotti akv. 391/1903. folyószáma alatt is.
  6. ↑ Szvircsek Ferenc. Bányászati tevékenység történetének vizsgálata az etesi bányavidéken. Salgóarján: Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága, 55. o. (1985). Hozzáférés ideje: 2016. november 5. 
  7. ↑ a b (1879. augusztus 31.) „Hivatalos rész”. Budapesti Közlöny 13 (201), 1.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)  
  8. ↑ (1883. december 5.) „Hivatalos rész”. Budapesti Közlöny 17 (279), 1.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)  
  9. ↑ (1883. március 24.) „Hivatalos rész”. Budapesti Közlöny 17 (68), 2.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)  
  10. ↑ (1892. december 11.) „Hivatalos rész”. Budapesti Közlöny 26 (283), 1.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)  
  11. ↑ (1897. május 20.) „Hivatalos rész”. Budapesti Közlöny 31 (116), 2.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)  
  12. ↑ (1883. december 23.) „Magyar országos bank”. Budapesti Hírlap 3 (352), 7.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)  
  13. ↑ szerk.: Tarjányi Sándor: Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban: adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 2., Tanulmányok Budapest múltjából XVIII. Budapest: Budapesti Történeti Múzeum, 249–306. o. (1971). Hozzáférés ideje: 2016. november 5. 
  14. ↑ (1894) „Magyar ipar és kereskedelmi bank részvénytárs.”. Budapesti Czim- és Lakjegyzék 3. rész Tiszti czímtár 8, 236. o. (Hozzáférés: 2016. november 5.)  
  15. ↑ (1898) „Fonciére, Pesti Biztosító Intézet”. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 10., 355. o. (Hozzáférés: 2016. november 5.)  
  16. ↑ (1888) „Adria magyar tengeri hajózási részvénytárs.”. Budapesti Czim- és Lakjegyzék 2. rész Tiszti czímtár 5, 82. o. (Hozzáférés: 2016. november 5.)  
  17. ↑ (1890) „Adria magyar tengeri hajózási részvénytárs.”. Budapesti Czim- és Lakjegyzék 2. rész Tiszti czímtár 6, 227. o. (Hozzáférés: 2016. november 5.)  
  18. ↑ (1902–04-08) „Hivatalos rész”. Budapesti Közlöny 36 (80), 1. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)  
  19. ↑ (1904. május 3.) „Az Adria m. kir. Tengerhajózási Részvénytársaság”. Magyar Színpad 7. (122.), 3. o. (Hozzáférés: 2016. november 5.)  
  20. ↑ Viczián István. Életem és korom Pest vármegye főispánjának emlékiratai. Szentendre: Ferenczy Múzeum, 57. o. (2007). Hozzáférés ideje: 2016. november 5. 
  21. ↑ (1893) „Az Országos Iparegyesület igazgatósága”. Vasárnapi Újság 40 (26), 430. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)  
  22. ↑ (1894) „Budapest székes főváros törvényhatósága”. Budapesti Czim- és Lakjegyzék 3. rész Tiszti czímtár 8, 216. o. (Hozzáférés: 2016. november 5.)  
  23. ↑ (1902. szeptember 7.) „Fővárosi Torna Club”. Sport-Világ 9 (36), 331. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)  
  24. ↑ (1903. június 26.) „Lederer Sándor lovag temetése”. Független Magyarország 2 (458), 14–15. o. (Hozzáférés: 2021. szeptember 11.)  
  25. ↑ Lederer Sándorné halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 307/1931. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. szeptember 11.)
  26. ↑ Házasságkötési bejegyzése a sajószentpéteri ortodox izr. hitközség házassági akv. 8/1867. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. szeptember 11.)
  27. ↑ (1890. január 21.) „Hivatalos rész”. Budapesti Közlöny 24 (16), 1.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)  
  28. ↑ (1892. október 20.) „Hivatalos rész”. Budapesti Közlöny 26 (240), 1.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lederer_Sándor_(biztosítótársasági_elnök)&oldid=26899848”