Lederer Sándor (műgyűjtő)
| Lederer Sándor | |
| Született | 1854. április 15. Pest |
| Elhunyt | 1924. október 3. (70 évesen) Tiszatenyő |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lederer Sándor (Pest, 1854. április 15.[1] – Pusztatenyő, 1924. október 3.)[2] művészeti író és gyűjtő, mérnök, nagybirtokos.
Életútja[szerkesztés]
Lederer Bernát kereskedő, földbirtokos és Sváb (Schwab) Mária fia, Lederer Béla politikai író és Lederer Rudolf zenetörténész és mecénás testvérbátyja.[3] A zürichi műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett és utána aktív részt vett a szentgotthárdi vasút nyomjelzési munkálataiban. Érdeklődése később a festészet, a műtárgyak felé fordult. A neves olasz művészettörténésznél, Giovanni Morellinél tanult, akinek átvette stíluskritikai módszerét. Már ötvenéves elmúlt, amikor a Szépművészeti Múzeum északolasz mesterműveiről szóló első tanulmánya megjelent.[4]
Az olasz festészet egyik legkiválóbb ismerője volt.[5] Értékes stíluskritikai tanulmányokat írt magyar és olasz folyóiratokban. Mint gyűjtő a tudós író-gyűjtők fajtájához tartozott, főleg olasz, flamand és holland képeket gyűjtött. Gyűjteményének legértékesebb darabja volt Sodorna Lukréciája, amelyet már Vasari is említ a festő életrajzában. Értékes magángyűjteményét Diner-Dénes József, a kor neves művészettörténésze ismertette a Művészet című folyóiratban.[6] A gyűjtemény darabjai több kiállításon is szerepeltek, a Nemzeti Szalon 1937-1938-as Régi olasz mesterek című kiállításán egy külön teremben kaptak helyet.[7] Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat választmányi tagja volt.[8] 1923-ban a Magyar Történelmi Társulat tagja lett.[9]
1924-ben hunyt el Pusztatenyőn agyvérzésben. Felesége szegvári Lázár Ilona volt. Férje emlékére özvegye 10 millió koronás külföldi utazási ösztöndíjat alapított, amelyet a Szinyei Társaság első alkalommal 1925. márciusban Varga Nándor Lajosnak adományozott.[10][11][12] Halála után, még életében tett kívánságának megfelelően magángyűjteményéből a régi olasz művészet kutatói számára hasznos mintegy 700 darab fényképet és 350 darab kiadványt adományozott özvegye a Szépművészeti Múzeumnak.[13]
Publikációi[szerkesztés]
- szerk.: Petrovics Elek: Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum firenzei trecento-képei, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum évkönyvei 1.. Budapest: Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, 18–39. o. (1918). Hozzáférés ideje: 2016. november 5.
- szerk.: Petrovics Elek: Lederer Sándor: Sodoma Lukrécia-képeiről, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum évkönyvei 2.. Budapest: Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, 41–56. o. (1919). Hozzáférés ideje: 2016. november 5.
- szerk.: Petrovics Elek: Lederer Sándor: Piero di Cosimo egy fel nem ismert képe, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum évkönyvei 3.. Budapest: Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, 9–16. o. (1924). Hozzáférés ideje: 2016. november 5.
- Lederer Sándor (1906). „A Szépművészeti Múzeum olasz mesterei I. A velencei festők 1. rész”. Művészet 5 (3), 177–210.. o. (Hozzáférés: 2016. november 5.)
- Lederer Sándor (1906). „A Szépművészeti Múzeum olasz mesterei I. A velencei festők 2. rész”. Művészet 5 (4), 259–278.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
- Lederer Sándor (1906). „A Szépművészeti Múzeum olasz mesterei I. A velencei festők 3. rész”. Művészet 5 (5), 311–336.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
- Lederer Sándor (1906). „A Szépművészeti Múzeum olasz mesterei I. A velencei festők 4. rész”. Művészet 5 (6), 391–416.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
- Lederer Sándor (1907). „A Szépművészeti Múzeum olasz mesterei 2. A milánói iskola és Leonardo da Vinci 1. rész”. Művészet 6 (6.), 305–323.. o. (Hozzáférés: 2016. november 5.)
- Lederer Sándor (1907). „A Szépművészeti Múzeum olasz mesterei 2. A milánói iskola és Leonardo da Vinci 2. rész”. Művészet 6 (6.), 387–408.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
- Lederer Sándor (1921). „Greco sz. Magdolnája a Szépművészeti Múzeumban,”. A Műbarát (1), 241–248.. o.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Születése bejegyezve a pesti neológ izraelita hitközség születési anyakönyvének 215/1854. folyószáma alatt.
- ↑ Halálesete bejegyezve a törökszentmiklósi állami halotti akv. 492/1924. folyószáma alatt.
- ↑ (1924. október 4.) „Lederer Sándor halála”. Budapesti Hírlap 44 (208.), 5.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
- ↑ (1924. november 29.) „Lederer Sándor emlékezete”. Budapesti Hírlap 44 (255.), 9.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
- ↑ (1921–1922) „Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei”. Századok LV–LVI, 267.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
- ↑ (1904) „Budapest magánképtárai – A Lederer-gyűjtemény”. Művészet 3 (5.), 322–329.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
- ↑ Régi olasz mesterek kiállítása, A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1937–1938. Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület (1937). Hozzáférés ideje: 2016. november 5.
- ↑ Napi hírek. Magyar Távirati Iroda, 1923. június 4. (Hozzáférés: 2016. november 5.)
- ↑ (1923–1924) „A Magyar Történelmi Társulat 1923. évi június 21-én tartott felolvasó, illetve igazgatóválasztmányi ülésének jegyzőkönyve.”. Századok LVII–LVIII, 221.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
- ↑ (1925. március 22.) „A Szinyei Társaság külföldi tanulmányi ösztöndíjai”. Budapesti Hírlap 45 (67.), 13.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
- ↑ A Szinyei Merse Pál Társaság által díjazott művészek kiállításának tárgymutatója, 1925. március, A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1924–1925 (1925). Hozzáférés ideje: 2016. november 5.
- ↑ A Szinyei Társaság által díjazott művészek névsora, A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1924–1925 (1925). Hozzáférés ideje: 2016. november 5.
- ↑ (1925. február 24.) „Adomány a Szépművészeti Múzeumnak”. Budapesti Hírlap 45 (44.), 10.. o. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
Források[szerkesztés]
- Magyar Zsidó Lexikon
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. XVIII. kötet, 135. hasáb