Budelj Gornji
| Budelj Gornji | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Bosznia-hercegovinai Föderáció |
| Kanton | Una-Szanai |
| Község | Ključ |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 37 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 44 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 2,0 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 22,18 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 35′ 38″, k. h. 16° 38′ 18″Koordináták: é. sz. 44° 35′ 38″, k. h. 16° 38′ 18″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Budelj Gornji (szerbül: Будељ Горњи) falu Bosznia-Hercegovinában, a Bosznia-hercegovinai Föderáció Una-Szanai kantonjában, Ključ községben.
Fekvése[szerkesztés]
Bosznia-Hercegovina nyugati részén, Bihácstól légvonalban 65, közúton 87 km-re délkeletre, Ključtól légvonalban 13, közúton 18 km-re északnyugatra, a Korčanica-patak forrásvidékének fennsíkján fekszik.
Népessége[szerkesztés]
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 200 | 7 |
| Bosnyák | 183 | 37 |
| Horvát | 0 | 0 |
| Jugoszláv | 9 | 0 |
| Egyéb | 2 | 0 |
| Összesen | 394 | 44 |
Története[szerkesztés]
Budelj területe már a középkorban is lakott volt. Ezt bizonyítja a fennmaradt késő középkori temető, benne négy darab stećak láda alakú sírkővel.[4]
Budelj nevét állítólag a budai telepesekről kapta, valószínűbb azonban, hogy a falu a nevét néhány átmeneti lakójáról kapta, akik egy ideig a menekültként laktak itt. Gornji Budeljnek két neve is volt régen: Gornji Turski Budelj, és Gornji Srpski Budelj, az előbbinek muszlim, az utóbbinak főként szerb lakossága volt. A falu a magyarországi és dalmáciai muhajirok (muszlim emigránsok) bevándorlásával jött létre abban az időben, amikor a törökök elvesztették ezeket a területeket. Először csak négy testvér jött és megalapították Donji, és a Koričanica forrása fölötti két Gornji Budeljt. A nemzetségek a következők: Kučkovići (Budáról), Konjevići (Dalmáciából), Keranovići (Likából) és Ćomići (Likából). Nem tudni, honnan származott a Škerići, a Beganovići és a Ćordići nemzetség. Ők is a törökök kivonulása után érkeztek, de az emléke, honnan jöttek, elveszett. 1912-ben Gologlava-hegy alatt egy újabb település jött létre, mely a Kuruzovine nevet kapta. Ezt Szana megyei muhajirok alapították, akik az 1878-as annektálás után Törökországba költöztek, majd onnan tértek vissza. Kaptak egy részt a földből, mivel mielőtt Törökországba indultak volna eladták birtokaikat. A forrást, ahonnan vizet hoznak Podićnak hívják. A települé útmenti település benyomását kelti. Külső megjelenésüket tekintve azonban a házai jobban hasonlítanak az ortodoxok házaihoz, mint a muszlimokhoz.[5]
A település régen két részből, Budelj Dolnjiból és Budelj Gornjiból állt, előbbi azonban idővel beolvadt Sanica településbe. Budelj Dolnji a Grmeč-hegység alatt, a Sanica és a Korčanica összefolyásánál, Budelj Gornji pedig a Grmeč-hegység területén, a Korčanica forrásvidéke feletti fennsíkon feküdt. A két falu 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A törökellenes felkelés során a muzulmán közösség elszegényedett. Az osztrák-magyar megszállás után pedig a muszlimok elkezdték eladni az erdőig és a hegyi legelőkig terjedő birtokrészeiket a letelepedett likaiaknak. A likaiak jó pénzt kerestek eladott likai földjeikből, és készen voltak arra, hogy földet vásároljanak a muszlimoktól.[5]
1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Budelj Gornjiban 18 házat és 118 muszlim lakost, Budelj Dolnjiban 25 házat és 152 muszlim lakost számláltak.[6] 1910-ben Donji Budelj településen 38 házat és 242 lakost számláltak, valamennyien muszlimok voltak. Gornji Budelj településésnek 58 háza volt 469 lakossal, közülük 387 szerb és 82 horvát volt.[7] A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben Gornji Budeljben 61 házat és 215 lakost számláltak.[8] A második világháború idején a falu 98 lakosa (főként férfiak) esett áldozatul, a többség az usztasa terror áldozata lett, de sokan estek el a felszabadító harcokban is.[5] 1945-től a szocialista Jugoszlávia része volt. 1995-ben a Sana hadművelet során szerb lakossága a visszavonuló szerb csapatokkal együtt elmenekült. 2013-ban 44 állandó lakosa volt.
Nevezetességei[szerkesztés]
Késő középkori temető maradványai, benne négy középkori sírkővel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=11509
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=11509
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Ključ (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. április 16.)
- ↑ a b Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. április 23.)
- ↑ a b c Sanička župa u Bosanskoj krajini. makroekonomija.org . (Hozzáférés: 2024. április 23.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 253. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beogradu, Sarajevo, 1924.
További információk[szerkesztés]
