Zöldeskék harmatgomba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zöldeskék harmatgomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Agaricales
Család: Strophariaceae
Nemzetség: Stropharia
Tudományos név
Stropharia caerulea
Kreisel (1979)
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zöldeskék harmatgomba témájú médiaállományokat és Zöldeskék harmatgomba témájú kategóriát.

A zöldeskék harmatgomba (Stropharia caerulea) a harmatgombafélék családjába tartozó, Európában és Észak-Amerikában honos, erdőkben, parkokban élő, nem ehető gombafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A zöldeskék harmatgomba kalapja 2-8 cm széles, fiatalon harang alakú, később széles harangszerűen kiterül. Felszíne sima, nedvesen nyálkás. Színe eleinte sötét kékeszöld, rajta elszórt, apró, fehér pettyekkel, főleg a széle környékén. Később sárgászöldre fakul, kisebb-nagyobb sárgás foltok lehetnek rajta. Széle fiatalon fehér burokmaradványoktól cafrangos.

Húsa fehér, a tönk aljában kalapszín, sérülésre nem változik. Íze és szaga nem jellegzetes.

Sűrű lemezei szélesen tönkhöz nőttek, a féllemezek gyakoriak. Színük kezdetben fehéres, halványszürkés, később lilásszürkére, lilásbarnára sötétednek.

Tönkje 3-5 cm magas és 0,5-1 cm vastag. Töve kissé megvastagodott. Felszíne nedvesen ragadós. Gallérja nincs, csak gyenge gallérzónája; efölött halvány színű és sima, alatta kalapszínű, rajta fehér pikkelyekkel. Tövéhez fehér micélium kapcsolódik.

Spórapora lilásbarna. Spórája ellipszis alakú, sima, mérete 7–9 x 4,5–5,5 µm.

Hasonló fajok[szerkesztés]

Nagyon hasonlít hozzá a zöld harmatgomba, de annak hártyás gallérja van. Összetéveszthető a halványkék harmatgombával is.

A zöldeskék harmatgomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
fogyasztásra alkalmatlan
Életmód
Tráma
Spórapor

szaprotróf

lemezes

barnásbíbor
Kalap
Lemezek
Tönk

domború

tönkhöz nőttek

csupasz

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Európában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon nem ritka.

Erdei tisztásokon, erdei utak mentén, parkokban, bolygatott területeken, sokszor csalán között található meg, korhadó növényi maradványokat bontja. Szeptembertől novemberig terem.

Nem ehető.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]