Zöldes álcincér

Zöldes álcincér
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Bogarak (Coleoptera);
Család:	Álcincérfélék (Oedemeridae);
Nem:	Oedemera;
Tudományos név
	Oedemera virescens; (Linnaeus, 1767)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Zöldes álcincér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Zöldes álcincér témájú médiaállományokat és Zöldes álcincér témájú kategóriát.

A zöldes álcincér (Oedemera virescens) az álcincérfélék családjába tartozó, Eurázsiában honos, virágok pollenjével és nektárjával táplálkozó bogárfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A zöldes álcincér testhossza 6,5-11 mm. Teste és lábai egyaránt tompazöld, halványzöld vagy kékeszöld színűek, többnyire fémes fénnyel. Felső oldala finoman szőrözött. Szemei domborúan kiállók, feje előreálló, a hímek esetében középen kissé benyomott lehet. Csápjai 11-ízűek, a második íz rövid, a többi hosszú és vékony. Az előhát nagyjából négyzetes. A szárnyfedők a lekerekített vállaknál a legszélesebbek, hosszúak és keskenyek, végük külön-külön lekerekített és közülük kilátszik a barna szárny. Lábaik hosszúak és karcsúak; a hímek hátsó lábainak "combja" jól láthatóan (a középső lábhoz képest legalább kétszeresen) megvastagodott.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A valamivel kisebb és karcsúbb mezei álcincér hasonlít hozzá, annak hímjeink azonban nincs megvastagodott hátsó lába.

Elterjedése[szerkesztés]

Eurázsiában honos Spanyolországtól egészen Japánig. Európában általánosan elterjedt, a magashegyek kivételével gyakori faj.

Életmódja[szerkesztés]

Elsősorban sűrű, magas növényzetű réteken, bozótosokban él, de előfordul útszéleken, vasúti töltések mentén, parkokban is.

A kifejlett álcincérek márciustól augusztusig aktívak. Elsősorban fészkes- és ernyősvirágzatú növények virágain fogyasztják a pollent és a nektárt. Szaporodásukra májustól júliusig kerül sor. A nőstények különféle lágyszárúak (többek között aggófű-, sisakvirág-, gyékény-, sédkender-fajok) szárára rakják petéiket. A lárvák befúrják magukat a szárba, annak anyagaival táplálkoznak és levándorolnak a gyökérzetbe. Itt telelnek át, majd a következő évben február-márciusban bebábozódnak és tavasszal kikelnek az imágók.

Magyarországon nem védett.

Források[szerkesztés]

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap