Ugrás a tartalomhoz

Wikipédia:Téka/Formula–1/Cikktéka/26

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az 1992-es Formula–1-es szezon volt a 43. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1992. március 1-jétől november 8-áig tartott.

Nigel Mansell hosszú várakozás után (háromszor volt vb-második) végre világbajnok lett a Williams autók lehengerlő fölényének köszönhetően. Az első hét futamból hatot megnyert, csak a hetedik versenyen, Monacóban sikerült legyőznie a hercegségben mindig kiválóan szereplő Ayrton Sennának. Sikerszériája azonban folytatódott, nyert a brit nagydíjon is. (Itt mutatkozott be először egy Brabham autóban a későbbi világbajnok Damon Hill.) Mansell már az évad 11. versenyén, a magyar nagydíjon bebiztosította a világbajnoki címét, majd a következő, olasz nagydíjon ismét bejelentette, hogy visszavonul. Ugyanekkor a Honda is bejelentette, hogy kivonul a sportágból, ami a McLaren csapat visszaesését vetítette előre. Az esős belga nagydíjon Michael Schumacher megszerezte élete első futamgyőzelmét. A világbajnoki pontverseny második helyén Mansell csapattársa, Riccardo Patrese végzett, a dobogó harmadik fokáról az első teljes idényét teljesítő Michael Schumacher leszorította a címvédő Ayrton Sennát, aki összeütközött Mansell-lel az utolsó futamon. A Williams csapat 1986 után újra világbajnok lett a McLaren és a Benetton előtt.