Vita:Várkonyok

Várkonyok

A várkony, mai szóhasználattal avarhun kifejezés a közép-ázsiai szkíták (összefoglaló néven szakák) csoportjába tartozó avarok egyik megnevezése. A félig-meddig elferdített avar és a kony (a mai köznyelvben hun) szóból alkotott összetétel. Az avarok szövetséges viszonyára utal: avarjaink egy időben a hunok (khionitai) társulásához tartoztak. A várkony név első ízben a 6. században bukkant fel, Menandros művében, Ouarkhonitai (Ουαρχονιται), vagyis avarkony alakban. Theophylaktos Simokattes munkájában ugyanez Ouar kai Kheounni (Ουαρ και Χεουννι), illetve Ouar kai Khounni (Ουαρ και Χουννι), azaz avar és kony.

Avarok a 3–9. században

Az avarok a parthusok birodalmának bukása (224.) után a perzsák hűbéresei lettek. A 4. század közepe táján Baktria területén, a kusánok korábbi birtokain tűntek fel. Harcban állottak a perzsákkal, míg végül, a 367–368. évben, legyőzték ii. Shapur ellenük küldött seregét, és 370–380. között országot alapítottak. Birtokaikhoz tartozott Baktria, valamint Szogdia egy része. Fennhatóságukat valamivel később (390–396.) kiterjesztették az Indiai-félsziget északnyugati tartományaira is, pl. Gandhara, Kasmír, Uddiyana. Mindeközben szakadatlanul harcoltak a perzsákkal, s a Szogdiában tanyázó hunokkal (khionitai).

A hunokat elűzték birtokaikról, indiai uradalmaikat azonban a 420. évtől a Kabulisztánt megszálló vörös hunok (alkhono) terjeszkedése fenyegette, a 457. évtől pedig a heftalitákkal kellett szembenézniük. Ez idő tájt nevük kínai forrásban nagy jüecsi, nyugati történetíróknál kusán (euseni), illetve – Kidara, országalapító királyuk neve után – kidarita hun (kidaritai ounnoi, ounnoi oi kidaritai).

Amikor a heftalitáknak vagy fehér hunoknak nevezett törökök szövetsége a 457. évben megszállta Baktriát, az avarok megütköztek a szabarokkal, s ezek a Keleti-Kaukázus vidékére költöztek. Az avarok vélhetően ez idő tájt csatlakoztak a hunok szövetségéhez.

A heftaliták és a perzsák (i. Peroz) szövetsége a 467. évben legyőzte az avarokat, és elűzte őket Balkh városából. A 477. évben a heftaliták Indiába is betörtek, s felszámolták az utolsó avar birtokot (Uddiyana) is. Avarjaink ezután, mintegy ötven évig, a heftaliták kötelékében éltek. Valószínűleg Szogdia területét uralták. Ez idő alatt a fehér hunok egyik csoportjaként tartották számon őket.

Az 554. évben a türkök elfoglalták Közép-Ázsia egy részét, többek között Szogdiát is, és az avarok – a hűbéres sorsot elkerülendő – a kelet-európai pusztára, a Kaukázus vidékére költöztek. Nevüket az 555. esztendőben említi Pseudo-Zakharias. Ugyanekkor a heftaliták egy része is a Kaukázus vidékére menekült, s kisebb csapataik – forrásaink erről nem szólnak – az avarokhoz is csatlakozhattak.

Avarjaink Sarosios, alán király közvetítésével felvették a kapcsolatot Bizánccal. A Kandikh által vezetett avar küldöttség az 558. évben tett látogatást i. Ioustinianos császár udvarában. Az avarok, Bizánc szövetségeseként, 559–560. között, legyőzték, hűbéres szövetségeseikké tették a kelet-európai pusztán tanyázó bolgárokat (szabar, utigur, kutrigur), valamint a szláv antokat.

Az 567. esztendőben avarjaink letelepedtek a Tiszántúlon, illetve az Erdélyi-medencében. Egy évvel később, a langobardok kivonulása nyomán, a Dunántúl területét is birtokba vették.

Az avarok hatalmát a hétszázas évek végén belső viszály törte meg, s a Kárpát-medencében nem sokkal ezután (881–895.) a kazároktól elpártolt szabarok és kabarok szövetsége – magukat madzsaroknak nevezték – alapított államot. Avarjaink, a Kárpát-medence korábbi urai, nevüket megváltoztatták. Régi megszólításukat csupán bizonyos település- és személyneveink, pl. Avar, Várkony őrizték meg.

Jebusaeus ^vita 2015. augusztus 27., 21:46 (CEST)

Megjegyzem az Ουαρχονιται átírása uarkhonitai, vagyis semmi „avarkony” nincs benne, sokkal inkább a cikkben is említett uar és khunni összetétele. Hasonlóképp a következők uar kai kheunni és uar kai khunni. Ezek is az uar+khunni névösszetételre utalnak. – LA^pankuš 2015. augusztus 27., 21:58 (CEST)

Csak a korabeli görögök mondhatnák meg, hogyan hallotta a görög fül az avar és a kony nevet. Talán nagyjából akképpen, amint lebetűzték. (Magyarra átírva csakugyan: uarkhon, uarkhun.) Talán másképpen, ám nem tudták visszaadni, amit hallottak, nem találván bizonyos hangoknak megfelelő betűt a görög ábécében. Talán közvetítőn keresztül, félig-meddig elferdítve jutott el egy-egy szó a történetíróhoz. Talán hibáztak olykor kéziratot másolók is.

Ókori görög forrásokban az avarok neve mindenesetre abaroi, aparnoi alakban is szerepel. S ehhez tudni érdemes, a görögben nincs v hang. A hunok neve görög nyelvű iratokban gyakorta khionitai. (A szótő khion, s ezt követi egy szóképző elem, illetve a többes jelölése.) A khi után beszúrt ióta, tegyük fel, a tisztes igyekezet jele: a tudós szerző megpróbálta a nű helyén álló lágyabb hangzó kiejtését valamiképpen érzékeltetni. Azt pedig tudjuk, Várkony szavunk rá a bizonyság, hogyan hallotta a hunok nevét a magyar fül.

Jebusaeus ^vita 2015. augusztus 28., 01:42 (CEST)

Csak az ógörögben nincs v hang. A középgörög – amely a tárgyalt középkori szakaszban már létezett – már ismeri a v hangot, csak éppen a hangváltozás miatt kihaló bétával jelöli továbbra is. Így bár a középgörög átírása általában még mindig az ógörög szerint történik, valódi kiejtése az újgörögével csaknem azonos. Ez a hangváltozás azt jelenti, hogy az abaroi-ként görögre átbetűzött szó olvasata valójában avaroi volt, azaz avarok, és nem abarok. Erre bizonyságot jelentenek az e korban a szlávba és a magyarba is eljutó görög eredetű nevek, ahol például nem a Baszileiosz, hanem a Vaszileiosz ment át a szláv Vaszilij és a magyar Vazul alakba. A magyar fül érzésem szerint nem a hun népnevet hallotta kony-nak, hanem a khunni-t, vagyis ez már a görög-szlávból származott vissza hozzánk. – LA^pankuš 2015. augusztus 28., 11:24 (CEST)

Legyen úgy! A szócikkben szereplő „indoiránii hsziungnu eredetű hunok” kifejezés fájdalmasabban érint. Jebusaeus ^vita 2015. augusztus 28., 13:33 (CEST)