Vita:Árupénz
Új téma nyitásaA cikkben szereplő forrás nélküli érdekességeket ide hoztam át. Megfelelő forrásolással a pénz történetéről szóló szócikkben igyekszem majd elhelyezni őket.– Szilas vita 2023. december 11., 07:31 (CET)
„Az árupénzek belső értékkel bíró tárgyak. Ilyenre példa a már említett rum, vagy a börtön cigarettája is, de történelmileg disznót, ritka kagylókat, bálnafogat, de leginkább marhát használtak. A Krisztus kora előtti és utáni évszázadokban a fűszer volt a legelterjedtebb fizetőeszköz. A feljegyzések szerint Attila másfél tonnányi borsot kért 408-ban Róma váltságdíjaként. Franciaországban még ma is lehet hallani hogy „drága, mint a bors” (magyar verzió: valaminek borsos ára van), míg Angliában a „borsszembér” kifejezés egy minimális bérdíjra használatos. A Salamon-szigeteken sokáig használtak ritka kagylókat pénzként. A kagylókat kerekre vágva és lecsiszolva felfűzték és nyakláncként viselték. A lányokat az apjuk néha 20 kagylópénz-nyakláncért „adta el”.
Yap-szigeti mészkő-„érme”
Az árupénz egyik érdekes példája a mikronéziai Yap-szigeti mészkő-„érme”. Az óriási megmunkált kőkorongokat nagy távolságból hozták oda és státusszimbólumként a ház előtt állították őket ki. A ma is látható egyik legnagyobb ilyen fizetési eszköz 3,5 m átmérőjű és jó néhány tonnányi mészkő-pénzérme. (Ténylegesen a szigetlakók szívesebben cserélték e kövek tulajdonjogát, mint hogy ténylegesen birtokukba vették volna. Néha még tengerbe veszett köveket is cseréltek ily módon. E használati módot egyfajta képviseleti pénznek tekinthetjük.)”