Vita:Áporka
Új téma nyitása
|
Ez a szócikk témája miatt a Magyar települések műhelye érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |||
| |||
|
Ez a szócikk témája miatt a Földrajzműhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! |
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. |
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. |
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |
/Forrás: www.aporkatv.hu/ Őskori lakott hely. A környék domborzati viszonyainak kialakításában a Duna szerepe jelentős. A település határában a felszínhez közel több méteres kavicsréteget találunk. Ezt agyagos lösz borítja, mely kitűnő talaj a szántóföldi kultúrákhoz. A terület tengerszint feletti átlagos magassága 99- 108 méter. A Duna menti részeken a Kocsányos tölgy a Fehér nyár és a magyar Kőris mellett az Akác a jellemző, a vízparti részeken gyakori a vadkacsa. A község területén Bronz-kori urnatemetőt találtak, valamint X-XI. Századi sírokat tártak fel. A hagyomány szerint a környék Szent László király birtoka volt, és Szentkirály puszta elnevezés maradt fenn.
A térség átvészelve a XIV.-XV. Század viszontagságain túl a török uralmat az XVII. Században valamilyen természeti katasztrófa vagy a háborúk miatt teljesen elnéptelenedett a térség. A község elnevezése I. Lipót 1701-es adomány levelében „Bial vagy másként Aporka” alakban fordult elő, az irat említi szentkirályt, is mint önálló települést. A XVIII. Század során Wattay családi birtokként ismert Áporka. Wattay Pál 1761-ben Bars és Hond megyei kisnemesi családokkal szerződött, akik lakóhelyüket elhagyva, erre a területre költöztek és az Áporka nevű, pusztán letelepedtek. Ebből az időből való a közösség első pecsétje, amely egy lovast ábrázol, és ovális kör feliratban: „Nemes Áporka helység 1761”. Az eredeti község a Dunához közelebb feküdt, de lakói a gyakori árvizek miatt földesuruk engedélyével a víztől távolabb eső területre költöztek. Mai helyére a falu az 1775. évi hatalmas árvizet követően húzódott. 10 évvel később a II. József kori népszámlálás adatai szerint Áporka község továbbra is a Wattay-ak birtoka 57 házban 70 család élt, a népesség száma 490 fő volt. A XIX.század elején továbbra is a Wattay család a község földesura. Az Áporkaiak közül 1836-ban 84 katolikus, 668 református vallású volt. Az áporkaiak a szabadságharc 112 nemzetőrt állítottak. A szabadságharcot követően az önkényuralom évei a falu lakói számára a befelé fordulást hozták. Az egyetlen lehetőség a református egyház keretein belüli hagyományápolás, tevékenykedés. A XIX.század második felében, a kiegyezéssel mód nyílt a változásokra. Ez a gazdasági életben is éreztette hatását. A település lakóinak lehetőségük volt földesuruktól megvásárolni a telkeiket. A falu népesség száma 1869-ben 889 fő, 1900-ban 917 fő, 1920-ban 988 fő, majd 1930-ban már 1051 fő volt. A XX.század elején továbbra is a fölművelés maradt a település húzó ága. Az I. világháborút követően a Tanács köztársaság ideje alatt a faluban megalakították a közösségi direktóriumot. (Ezen események miatt 8-an kerültek börtönbe, a faluból) A földterület aprózódása a falu nemes lakóit arra kényszerítették, hogy megélhetési lehetőségeik körét az útépítéseknél, építkezéseknél napszámba járással bővítsék. A szegényebb családokból a fiatal lányok szolgálatra elszegődtek a fővárosba. Ezen ”fejlődéseket” és változásokat a II. világháború eseményei megosztották. A szovjet hadsereg jelenlétével megkezdődött a politikai pártok helyi szervezeteinek létrehozása, a földosztás, az államosítás. A fő megélhetési forrás továbbra is a mezőgazdaság maradt, így hát csak úgy mint az ország többi részében a kor és a rendszer hatására, termelőszövetkezetek (TSZ) alakultak. Az 1949 létrejött Vörös Csillag, és az Aranykalász (1959) termelőszövetkezetek fúzióját követően 1967-ben egyesülve, létrejött az Egyetértés Termelőszövetkezet. A közeli Csepel Autógyár ipari termelésének növekedése több munkaerő igényelt, így innen is egyre többen vállaltak munkát a gyáróriásban. A század második felében megtörtént a település villanyhálózatának kiépítése, és 1990-ig a lakások 40%-át (!) kötötték be a vezetékes ivóvízhálózatba. A csatornahálózat kiépítése, még folyik. Az oktatási intézmények mellett a község könyvtára nyújtott az érdeklődők számára tanulási lehetőséget és a településen az egészségügyi ellátás is megoldott, mivel saját orvosi rendelője van. 1975-től, újabb fúziót követően megalakult a kiskunlacházi Kiskun Termelőszövetkezet. A házak száma napjainkra meghaladja a 400-at, amely ennél némiképp több háztartást jelent, és gyakorlatilag, a teljes közmű hálózat kiépült.
Számos nyaraló épült a Duna parton és kirándulásra csábítanak a szinte még háborítatlan vízparti részek. Áporkán a vízparti séta mellett érdemes megtekinteni, az 1785-ben épített templomot. A templomépület az utcasorban, különálló copfstílusban, klasszicista részletekkel hívja fel magára a figyelmet. A településen évenként több helyi zenés program kerül megrendezésre, de erről külön menüpont van és a baloldali menüsávban. Érdemes benézni oda is!
Forrás: www.aporkatv.hu
Plágium ???[szerkesztés]
A szócikk kezdete szinte egy az egyben az aporka.hu-ról származik. Kissé plágiumgyanús... Mustapilvi 2007. szeptember 14., 17:07 (CEST)
Bővítés[szerkesztés]
A hiányzó Árpád-kori résszel bővítettem a 2005.dec.18-i (87.97.40.139) szerkesztést 1187-től 1344-ig, ami a laptörténetben követhető. Üdvözlettel:Kossuthzs. 2007. szeptember 14., 21:47 (CEST)
Történet[szerkesztés]
A fejezet a Áporka története betű szerinti másolata volt. Ez így jogsértő! … szalax vita 2009. június 24., 15:16 (CEST)