Vezerle Ignác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vezerle Ignác
Született1803. augusztus 4.
Pápa
Elhunyt1872. december 13. (69 évesen)
Alsópáhok
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásateológus,
pedagógus
SablonWikidataSegítség

Vezerle Ignác (Pápa, 1803. augusztus 4.Alsópáhok, 1872. december 13.) teológiai doktor és tanár.

Élete[szerkesztés]

Tanult szülőhelyén, majd Pesten, Győrött és Szombathelyt. Mint Veszprém vármegyei papnövendék a hittudományokat egy évig Veszprémben és négy évig a bécsi Pazmaneumban hallgatta. Mint pályavégzett Bécsbe a Szent Ágoston felső papi intézetbe visszaküldetett, ahonnét 1828-ban mint teológiai doktor tért vissza és Veszprémben a papnevelőben tanulmányi felügyelő lett, a szentszéki jegyzői hivatalt is viselvén. 1832-ban plébánossá neveztetett ki Ácsteszéren, ahonnét fél év mulva Kopácsy József püspök által Veszprémbe az erkölcs, pásztorkodás, elemi oktatás és neveléstan tanárául meghívatott és tanarsága mellett házasságvédő, szentszéki ülnök és a pesti hittudományi kar bekebelezett tagja is volt. 1859-től haláláig Alsópáhokon volt plébános.

Egyházi beszédei jelentek meg a Pázmány-Füzetekben (1855) és a Szalay Imre gyűjteményében.

Munkái[szerkesztés]

  • Szent István, első s apost. Király mint népének első nevelője. Igy hirdette Bécsben... Bécs, 1840.
  • A nyilvános isteni tisztelet és haza boldogsága. Pest, 1844. (Online)
  • A nagyhéti ájtatosság kézikönyve, a kath. hívek számára. Veszprém, 1848.
  • Ünnepi, alkalmi és bőjti szent beszédek. Veszprém, 1857. Három kötet.

Források[szerkesztés]