Veress Sándor (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Veress Sándor (Kétegyháza, 1860. október 8. – 1928 után) orvosdoktor, megyei főorvos.

Élete[szerkesztés]

Veress Ferenc jószágigazgató és békésföldvári Birizdó Konstancia fia. Középiskoláinak alsó osztályait Brassóban, a felsőbbeket a kolozsvári református kollégiumban, az orvosiakat az ottani egyetemen végezte. 1886-ban avatták orvosdoktorrá Kolozsvárott, miután az ottani élettani intézetnek asszizstense is volt. 1885-ben a mikroorganizmusokról írt értekezésével pályadíjat nyert az egyetemen. Orvosi pályáját Nagyajtán kezdette, majd katonaorvos lett, de erről lemondván, 1898-től Csík vármegye főorvosa, kórházigagzatója Csíkszeredán és az Országos Orvosszövetség ottani fiókjának elnöke. Ferenc Szalvátor főherceg mint az Osztrák-Magyar Monarchia Vörös Kereszt egyleteinek védnökhelyettese, 1915-ben az első világháború alatt a katonai egészségügy körül szerzett kiváló érdemei elismeréséül a Vörös Kereszt hadiékítményes II. osztályú díszjelvényét adományozta számára.[1] Harminc évi szolgálat után 1928-ban nyugdíjazták, utódja a vármegyei főorvosi tisztségben dr. Nicolae Antoneseu lett.[2]

Szakcikkei az orvosi folyóiratokban jelentek meg; orvosi elnöki beszédei pedig az «Országos Orvosszövetség»-ben, »A tárogató« c. felolvasása a Gyergyóban (1902. 17–20. sz.) jelent meg.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Budapesti Közlöny, 1916. március 24. / 69. szám, 3. old.
  2. A Cuvântul elbúcsusztat egy magyar vármegyei főorvost. Ellenőr, 1928. május 31. / 15. old.

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • A kolozsvári egyetem "Beszédek" c. évkönyve 1885.
  • Pesti Alfréd, Magyarország orvosainak Évkönyve. Bpest, 1905. 196. l.