Várkonyi Tibor (újságíró)
| Várkonyi Tibor | |
| Született | 1924. június 11. Budapest[1] |
| Elhunyt | 2018. december 31. (94 évesen)[2] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Várkonyi Tibor (Budapest, 1924. június 11. – Budapest, 2018. december 31.) magyar újságíró, író, szerkesztő.
Életútja[szerkesztés]
Apja Várkonyi (Weisz) András, anyja Gritz Izabella volt.[3] 1952-ben végzett Budapesten a Külügyi Akadémián. 1947 óta volt a MÚOSZ tagja. 1947–48-ban a Kossuth Népe, 1948–50-ben a Szabad Nép, 1950–51-ben a Friss Újság munkatársa volt. 1951 és 1958 az MTI külpolitikai turnusvezetőjeként dolgozott. 1958 és 1990 között a Magyar Nemzet főmunkatársa, külpolitikai rovatvezetője, a szerkesztő bizottság tagja volt. 1990 és 1992 között Magyarország a párizsi nagykövetség tanácsadójaként tevékenykedett. 1992–97 a Magyar Hírlap, 1997–98-ban a Népszava, majd ismét a Magyar Hírlap publicistája volt.
Családja[szerkesztés]
1947-ben kötött házasságot Lázár Emma könyvtárossal. Két fiuk született, Péter (1950) és Benedek (1954) szerkesztő, műfordító.
Művei[szerkesztés]
- A kubai válság háttere; Kossuth, Bp., 1963 (A világesemények dióhéjban kiskönyvtára)
- Algéria (1964)
- Versenyfutás Bonnban; Kossuth, Bp., 1965 (A Világesemények Dióhéjban kiskönyvtára)
- A Ben Barka rejtély. Regény (1966)
- Párizs-Washington csata; Kossuth, Bp., 1966
- Franciaország (1967)
- A kínai kérdés (1972)
- Avar János–Várkonyi Tibor: Támad a terror. Az Amerika elleni támadás háttere; Ter.nova, Bp., 2001
Díjai[szerkesztés]
- Rózsa Ferenc-díj (1972)
- Francia Akadémia Pálmarend tiszti fokozat (1988)
- Fejtő Ferenc-díj (2007)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 18.)
- ↑ Búcsú Várkonyi Tibortól
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 758/1923. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. június 25.)
Források[szerkesztés]
- Ki kicsoda a hírközlésben? Szekszárd, Babits Kiadó, 1994, 343. o. ISBN 963-7806-90-3
- Biográf Ki kicsoda 2004. Budapest, 2003. Poligráf Kiadó, 2. kötet. 1709. o. ISBN 963 86345 2 9