Tardos Tibor (író)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következővel: Tardos Tibor (belsőépítész) (1957–2014).
Tardos Tibor
Született1918. január 20.[1][2]
Berettyóújfalu
Elhunyt2004. január 7. (85 évesen)[1][2]
Párizs
Állampolgársága
Foglalkozása
Kitüntetései
Sablon • Wikidata • Segítség

Tardos Tibor (Berettyóújfalu, 1918. január 20.[4] – Párizs, 2004. január 7.) József Attila-díjas magyar író, műfordító, forgatókönyvíró, újságíró.

Életpályája[szerkesztés]

Tardos Henrik (1889–1954)[5] köz-és váltóügyvéd és Katz Róza (1890–1944) fia. Középiskolai tanulmányait a debreceni Zsidó Reálgimnáziumban végezte,[6] majd gyógyszerészeti tanulmányokat folytatott Budapesten, de származása miatt eltávolították az egyetemről. Apja közbenjárására mentesült a katonai szolgálat alól és 1938-ban Párizsba ment, ahol két évig a Sorbonne-on térképészetet tanult. A második világháború kitörését követően bekapcsolódott a francia ellenállási mozgalomba. 1942-ben a kommunista párt tagja lett. A következő évtől kezdett komolyabban irodalommal foglalkozni, majd Franciaország felszabadulását követően baloldali lapok – La Presse, a Nouvelle és a Fraternité – munkatársaként dolgozott. A szüleit távollétében deportálták, s míg édesapja Ausztriából vissza tudott térni, addig édesanyja Auschwitzban életét vesztette.[7] 1947-ben elfogadta Horváth Márton felkérését és hazatért Magyarországra, a Szabad Nép és a Szabad Ifjúság munkatársa lett. Ekkoriban jelentek meg terjedelmesebb magyar nyelvű prózái a Magyarok, az Újhold, a Csillag és más folyóiratok hasábjain. Írásai közismertek lettek és a hazai szocialista realista irodalom jegyzett szerzőjévé vált. 1956-ban részt vett a Petőfi Kör munkájában, ezért 1957-ben másfél évre börtönbe zárták. 1963-ban visszatért Franciaországba, és Párizsban telepedett le. 1965 szeptemberében menedékjogot kért a francia kormánytól, és 1989-ig csak francia nyelven publikálta írásait.

Két feleségétől három gyermeke született:

  • Anne Tardos (1943–) költő, képzőművész
  • Tardos János újságíró
  • Tardos Tibor (1957–2014) belsőépítész

Költészete[szerkesztés]

Nevéhez fűződnek Lengyel József, Örkény István, Szabó Magda, Ladik Katalin műveinek fordítása franciára, valamint Jean Cocteau, Montesquieu műveinek magyarra fordítása. Ironikus írásokkal kezdte pályáját, és ehhez a hanghoz tért vissza szabadulása után. A politikában szerzett tapasztalatait groteszk képekben idézte fel. A rendszerváltás óta Magyarországon is jelentek meg könyvei.

Művei[szerkesztés]

  • Jogászfalva (szatirikus napló, 1938)
  • Nourri, blanchi (versek, Jacques Koberrel, 1948)
  • An US writling boy - Chronicle of America sop (1949)
  • Gyári belépő (riportok, 1950)
  • Elmondta Huda Mihály… (Egy téglagyári munkás élettörténete) (regény, 1951)
  • Igaz történetek nagy építkezésekről (riportok, 1952)
  • Ruffy Péter riporteri munkájáról (1954)
  • Izgalmas órák (filmregény, 1954)
  • Tücsök (riportok, elbeszélések, 1963)
  • Reise im Regenbogen (próza, 1965)
  • L'intérieur du spectre (regény, 1965)
  • Sidney (színdarab, 1966)
  • Les oranges (színdarab, 1976)
  • Minipasseport (regény, 1978)
  • Au nom de la classe ouvriere (Kopácsi Sándorral, emlékezés, 1979)
  • Transitville. Etranges émigrants de l'Est (1982)
  • Lévrier afghan (regény, 1982)
  • A tengervíz sós: emlékezés az íróperre (1987, 1994)
  • Életfogytiglan (Kopácsi Sándor visszaemlékezése, közreműködő, 1989)
  • Kacagj a vaskerék alatt! (novellák, 1990)
  • Igor hazatér (regény, 1990)
  • A lány az Eiffel-torony fölött (regény, 1992)
  • Le TELEGRAMME ANDALOU (1994)
  • FILLE AU-DESSUS DE LA TOUR EIFFEL (1994)
  • Örkény István–Tibor Tardos: Minimítoszok. Válogatott egypercesek (bizalmas levelezéssel), bevezető és utószó: Tardos Tibor, szerkesztő: Szabó B. István, Palatinus, Budapest, 1997
  • Röviden (2002)

Forgatókönyvei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  2. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  3. ↑ http://mek.oszk.hu/00000/00019/html/t/i013254.htm
  4. ↑ Születési bejegyzése a berettyóújfalui polgári születési akv. 8/1918. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 25.)
  5. ↑ Tardos Henrik halotti bejegyzése a berettyóújfalui állami halotti akv. 215/1954. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 25.)
  6. ↑ Iskolai értesítők, Debrecen - Zsidó reálgimnázium (1933)
  7. ↑ Konrád György. „Tardos Tibor halálára”, Magyar Hírlap, 2004. január 9., 14. oldal (Hozzáférés: 2021. február 25.) 

Források[szerkesztés]

  • Balázs Imre József: Tardos Tibor és a forradalmi szürrealisták hálózatai. In: Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások 2., Partium Kiadó – reciti, Nagyvárad–Budapest, 2016, 283–296. o.
  • Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
  • Tardos János: Tibi a vérzivatarban (2018. február 14.) Szombat

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tardos_Tibor_(író)&oldid=26676320”