Szukszun
| Szukszun (Суксун) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Permi határterület | ||
| Járás | Szukszuni | ||
| Irányítószám | 617560 | ||
| Körzethívószám | 34275 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 8082 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+5 | ||
| Elhelyezkedése | |||
.svg)
 Szukszun
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 57° 08′ 50″, k. h. 57° 23′ 48″Koordináták: é. sz. 57° 08′ 50″, k. h. 57° 23′ 48″ | |||
Szukszun
Pozíció a Permi határterület térképén
| |||
| Szukszun weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szukszun témájú médiaállományokat. | |||
.jpg)
Szukszun (oroszul: Суксун) városi jellegű település Oroszország Permi határterületén, a Szukszuni járás székhelye.
Lakossága: 8022 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Fekvése[szerkesztés]
A Permi határterület délkeleti részén, Permtől 145 km-re délkeletre, a Szukszun(csik) (a Szilva mellékfolyója) partján terül el. A legközelebbi vasútállomás a 33 km-re lévő Uszty-Kisertyben van.
Neve a folyónévből származik, a tatár сыук су jelentése: 'hideg víz'.
Története[szerkesztés]
A település az Akinfij Nyikityics Gyemidov által 1727-ben alapított (1729-ben üzembe helyezett) rézolvasztó és vasgyártó manufaktúra mellett jött létre. Itt építették és bocsátották vízre 1845-ben az Urál vidékének első vastestű gőzhajóját. A 19. század közepén Tulából érkezett mesterek meghonosították a réz szamovárok és teáskészletek gyártását. A 19. század utolsó harmadában gyógyfürdő is működött. 1893-ban a gyárat permi hajótulajdonosok (a Kamenszkij testvérek) vásárolták meg. Egyikük a 20. század elején az igazgatósági (a Gyemidovoktól 1861 után megvásárolt) épületet eklektikus stílusú kastéllyá alakította át, mely száz éven át a falu nevezetessége volt. 2001-ben leégett.
Szukszun 1933-ban kapott városi jellegű település rangot. 1924-ben lett járási székhely és kisebb megszakításokkal (1932–1935 és 1963–1964 között) az is maradt.
Gazdasága[szerkesztés]
A háborús események miatt 1941 nyarán ide evakuálták a vityebszki szemüveggyárat, mely a háború után évtizedeken át optikai és mechanikai gyárként üzemelt. A 2010-es évek közepén megváltozott profillal, részvénytársasági formában működött.[3]
1969-ben a városban fémárugyárat alapítottak (Elektropribor), a vállalatból alakult Szukszuni Szamovár Rt. 1993–2006 között folytatta tevékenységét, majd megszűnt. A település központjában szamovárt ábrázoló fémszoborral örökítették meg emlékét.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 3.)
- ↑ Az optikai-mechanikai gyár honlapja (Hozzáférés: 2015-02-10.)
Források[szerkesztés]
- Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1970–1977)
- Je. N. Sumilov: Enciklopegyija Permszkij kraj (orosz nyelven). Permculture.ru. [2016. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 3.)
- szerk.: V. V. Alekszejev: Uralszkaja isztoricseszkaja enciklopegyija (orosz nyelven). Jekatyerinburg: Akagyemknyiga (2000)
- Reka Szilva (orosz nyelven). Rekiurala.ru. [2013. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 8.)