Sziklay Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sziklay Ferenc
Élete
Született1883. október 11.
Aranyida
Elhunyt1943. december 19. (60 évesen)
Kassa
GyermekeiSziklay László
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)regény, színmű

Sziklay Ferenc Ernő Alfonz (Aranyida, 1883. október 11. – Kassa, 1943. december 19.) középiskolai tanár, író, újságíró, 1922 márciusától 1938-ig a csehszlovákiai magyar pártok ún. Kultúrreferátusának vezetője. 1939-től Kassán tanügyi tanácsos, majd haláláig a kassai tankerület főigazgatója. Fia, Sziklay László (1912–1987) neves irodalomtörténész, a szlovák-magyar kulturális kapcsolatok kutatója.[1]

Pályája[szerkesztés]

Egy polgári származású családban született. Apja, Sziklay Alfonz (1852-1918), bányatanácsos, bányaigazgató,[2] anyja, Platzer Irén (1855–1889) volt.[3] Apai nagyapja, eredetileg Sziegler Vilmos, kereskedő volt; gyermeke a "Sziklay" nevet vette fel.[4]

Középiskoláit Kassán végezte, majd Kolozsvárott szerzett bölcsészdoktori diplomát 1909-ben. Több város, így Pozsony, Szatmár (1909–1911), Fehértemplom és 1913-1919 között Kassa főreáliskolájában tanított. Részt vett az első világháború harcaiban, 1914–1916-ban az orosz harctéren, 1917-ben Kassán pótüteg segédtiszt, 1917-1918-ban a román és olasz harctéren. 1919–1921 között a kassai Esti Újság szerkesztője volt, majd a Prágai Magyar Hírlap irodalmi főmunkatársa. 1938–1943 között a kassai tankerület főigazgató-helyettesi tisztét látta el.

Tanári és újságírói munkássága mellett szépirodalommal is foglalkozott. Cseh és szlovák szerzők munkáiból fordított magyarra. Az elcsatolás után a Felvidék magyar regényírását ő indította el 1924-ben kiadott történeti regényével, a Hangzatkával. Csermák Antal, a csehországi születésű, de magyarrá lett 19. századi hegedűművész szomorú szerelmi történetét dolgozta föl benne.

Hagyatéka nagyrészt máig feldolgozatlan.

Művei[szerkesztés]

  • Arany János magyar verselése. Egy fejezet a magyar ritmus fejlődéstörténetéből; Kuhn Ny., Fehértemplom, 1912
  • A császár bora; Wunder Ny., Fehértemplom, 1913
  • Catullus (dráma, Kassa, 1920)
  • A Cseh-Szlovák köztársaság népművelési törvényei és rendeletei. A községi közkönyvtárakról és az állampolgári nevelésről; összeáll. Sziklay Ferenc; Szent Erzsébet Ny., Kosice, 1923
  • Hangzatka (regény, Berlin, 1924)
  • A fekete ember (regény, Berlin, 1926; Cserni Jován rác kalandor története a mohácsi vész után)
  • A Pünkösthy lányok (színmű, Kassa, 1926)
  • Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból; szerk. Sziklay Ferenc; Voggenreiter, Berlin, 1926
  • Harminc év. Kazinczy évkönyv 1898-1928, 3-14.
  • A világ ura (1929)
  • A jöttment (regény, Kassa, 1932)
  • Hová? (1934)
  • A Csehszlovák Köztársaság népművelési törvényei és rendeletei (Kassa, 1935)
  • Kassa (Budapest, 1938)
  • Kassa lelke. Napkelet 17/1, 1939, 37-40.
  • Felvidéki magyar kultúrélet válaszútján. Láthatár 7/2, 1939, 63-71.
  • Falusi Madonna. Életkép, 3 felv.; Magyar Népművelők Társasága, Bp., 1942 (A "Magyar lélek" műkedvelő könyvtára)
  • Mikor az óra üt (regény, Kassa, 1943)
  • Összehasonlító statisztikai kimutatás Szlovenszkó azon községeiről, melyekben magyar többség, vagy legalább 200 főnyi magyar kisebbség van, valamint ezen községek iskolai helyzetéről (Košice)
  • Kassa magyarsága a 20 cseh év alatt
  • A szlovenszkói magyar népoktatás helyzetrajza; szerzői, Bratislava-Pozsony, s.a.

Irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 8. kötet: Regény és színmű / Hagyományőrző elbeszélők / Elbeszélők és színműírók c. alfejezet (CD-ROM: Arcanum Kiadó)
  • Madarász, E. (szerk.): Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Budapest, 688.
  • Révai nagylexikon
  • Ványi: Magyar irodalmi lexikon

Jegyzetek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sziklay_Ferenc&oldid=26513216”