Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:GyebroszkiGergely/Dzsetapecsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Előszó[szerkesztés]

Mindenek előtt:

1) Tudom, hogy a Wikipédia nem szótár
2) És, hogy ez a lap inkább a vicc, mint az enciklopédiába való információ kategóriába sorolható,
3) De - idézek az első pontban említett lapról: "Természetesen amennyiben valaki egy szubkultúra bemutatásáról kíván cikket írni, ott szükség lehet egy ahhoz kapcsolódó szótári listára. Egy ilyen gyűjtemény elkészítéséről senkit nem akarunk lebeszélni." - úgy érzem ennek a szócikknek mégis itt a helye.

Megköszönném, ha a lap vitalapján megírnád, hogy hogyan jutottál el ide.

Mi ez?[szerkesztés]

A dzsetapecsi a jelenkori magyar nyelvújítás talán egyik legújabb eredménye, egy kisebb dunaharaszti (megjegyzés: a "dunaharasztii" helytelen!) "társaság" hozta létre 2008 nyarán. A "dzsetapecsi" ezen "társaság" tagjainak közneve, valamint melléknév is egyszerre.

Létrejöttének oka[szerkesztés]

A fentebb említett kisebb dunaharaszti baráti kör (mely, akár szubkultúrának is tekinthető) egyik esti elfoglaltsága az ún. "terezés". Egy efféle összejövetel keretein belül a dunaharaszti Hősök terén találkoznak a fiatalok, miközben sör (és/vagy más üdítő ital) mellett, az élet és számos tudományág problémáival foglalkoznak. A rendkívül "magasröptű" beszélgetések keretein belül olyan témák fordultak már elő mint például az atomfizika, a mesterséges élet és a "női gondolkodásmód".

Az efféle találkozásoknak olyan különleges érzete van, melyre eddig még nem volt megfelelő szó, és mikor a fiatalok közt felmerült a kérdés, hogy "kik/mik vagyunk mi?", nem sikerült megfelelő választ adniuk egymásnak. (Erre a kérdésre általános válaszlehetőségek például a mai fiatalok közt ismert: "Kemények vagyunk", "Menők vagyunk" vagy a "Zorallok vagyunk") Így hosszas tanakodás után a "társaság" megalkotta a "dzsetapecsi" szót.

Keletkezésének lépései[szerkesztés]

Az első lépés a "T" betű javaslata volt, a helyszínből adódóan (Hősök tere), majd rögtön ezután a "P" betű is felmerült (ugyanis "terezés" közben a fiatalok a kihelyezett betonalapú padokon ülnek). Később a magyar nyelv sajátos betűit is sorra elővették, és előbb a "CS", utóbb pedig a "DZS" is az új szavat alkotó betűk közé került.

A betűk sorrendjét valamint a mássalhangzók közti üres helyekre illő magánhangzókat pedig az ún. "találgatós" módszer segítségével határozta meg a "társaság", figyelembe véve, hogy a keletkező szó első és utolsó betűje megegyezzen a szubkultúra székhelyének (Dunaharaszti) első és utolsó betűjével.

Jelentése[szerkesztés]

A "dzsetapecsi" jelentését egyelőre még nem fogalmazta meg a "társaság", - talán majd valamelyik "terezés" alkalmával erre is sor kerül - azonban Ők bizonyosan az ún. "érzést" társítják a szóhoz, melyet csakis a téren lehet átélni.