Szerkesztő:Edina1983/piszkozat

Színházi sminkelés és maszk

Kommunikáció Testünk folyton részt a kommunikációnkban: nagyon fontosak a gesztusok, a mimika, a testtartás, minden apró mozdulat. Ezekből nagyon sokat ki lehet olvasni. A legtöbb információt azonban mégis az arc nyújtja nekünk.

Arc Az arcjáték, vagyis a mimika a színész egyik legfontosabb művészi eszköze, lehetőségeinek mégis korlátai vannak. Érzelmeket, lelki tartalmakat könnyedén kifejezhet vele, de van, amire képtelen. Vonásai nem tudnak percről percre öregedni, ha a szerep úgy kívánja, de pisze orra sem tud ijesztően megnőni a szerep kedvéért. Mindehhez azonban a színházi arcfestés segítséget tud nyújtani apróbb trükkjeivel – a maszkmester a jelmeztervező segítségével és vele való szoros együttműködéssel képes életkort, más karaktert, vagy más nemzeti jelleget varázsolni a színész arcára. Ezek is maszkok, csak itt az adott lehetőségeket használják ki, nem egy idegen tárgy varázsát.

Szem A szem a legfontosabb és legkifejezőbb része az arcnak. A maszkmester a színt, a nagyságot és a tekintetet is ügyesen tudja befolyásolni meghatározott szem környéki festésekkel. A színek rendkívül fontosak: a sötét árnyalat a szemek alatt fáradtságot kölcsönöz a tekintetnek, bágyadtságot, míg a világos élénkíti, ragyogóvá, élénkké teszi azt.

Az arcfestés trükkjei A festésnek, a maszkoknak különösen nagy szerepük van egy nagy színház esetében, hiszen a távolabb ülőknek is látniuk kell az arcokat. Ugyanennek a fordítottja igaz egy kis színházra: zavaró lehet az erős kifejezés az arcon, elvonhatja a figyelmet a lényegről. A szemöldök íve minden esetben fontos, mert meghatározza a tekintetet, s megváltoztatásával egészen új arcok születhetnek: eltüntetése, lefestése például démonian ijesztő arcot eredményez. De színezéssel megnyújtható az áll, amitől a színész gonosz, utálatos arcot kap. A szögletes áll „előállításával” keserűség, humortalanság költözik az arcra. Az öregedés megjelenítése az arcon viszonylag könnyen megoldható: már egy-két ránc felfestésével is megfelelő hatás érhető el. Az arc színe, árnyalat szintén fontos jelentéssel bír: a szín ezerféle lehet szégyenpírtól égőtől egészen az öreges viaszos sápadtig. Természetesen az arc több színének is ehhez kell igazodnia. Az arccsont is kiemelhető egy erősebb festékkel, de az árnyalat ne üssön el az arc többi részétől.

Gumiból maszk A színek és a vonalak a smink fontos eszközei, de van, hogy ennél erősebb arcváltoztatásra van szükség: ilyenkor alkalmaznak maszkot a mesterek. Általában gumiból készítik, lehet ez csak egy orrot nagyobbító maszkrészlet, vagy egy fél arcot betakaró. De használják ezt az anyagot erőteljes öregítéshez is: felkenik a bőrre és megszáradva rücskös, erősen ráncos arcot kölcsönöz a gondos festés után.

Természetesség A mai realista színjátszásban egyre kevesebb sminket, maszkot alkalmaznak, mert szeretik a természetességet. Elmúltak már a görög idők, amikor az ókorban minél nagyobb, minél erőteljesebb, színesebb maszkokat alkalmaztak az egyszerű érzelmek kifejezésére. Ma már a színészek játékukkal keltik inkább a fáradt ember benyomását, vagy épp a robbanékony fiatalságét – a saját arcukat, mimikájukat segítségül hívva, de ez nem jelenti azt, hogy a fáradtságos munkával megalkotott maszkok és mesteri sminkelés világa háttérbe szorulna. Sok előadásban a koncepció részeként szándékosan eltorzított vonásokkal lépnek színpadra a szereplők.

Forrás: Götz Eszter: Színház-néző. Bp., PolgART, 2001. 96 p.