Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Domján Gábor Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Domján Gábor (Kislőd, 1952-) költő[szerkesztés]

Élete és munkássága[szerkesztés]

Általános iskoláit Kislődön végezte, középiskoláját Veszprémben, itt is érettségizett, s húszéves korától a városban él. Volt kocsikísérő, pincér, színházi öltöztető, újságos, betanított lakatos, öntödei- és nyomdai segédmunkás és huszonöt évig postás. 1974-ben nősült, felesége Rommer Edit. Egy gyermeke született, András, 1976-ban.

Első versei az 19’70-es években a Veszprémi Naplóban jelentek meg, illetve egyéb helyi antológiákban, mint az Útrahívó, Tollam neve ez, FMS antológia, Veszprémi Irka. Közben országos terjesztésű irodalmi folyóiratok is elkezdték közölni, a szombathelyi Életünk, a Kortárs, Mozgó Világ és a Napjaink. Verseit beválogatták a Madárúton c. antológiában. 1977-1984-ig a Fiatal Írók József Attila Körének (FIJAK), illetve a József Attila Körnek (a JAK-nak) volt tagja.

Fia öngyilkossága (1997) után sokáig nem publikált. Első verseskötete 2006-ban jelent meg Csalódott szereplők címmel a veszprémi Művészetek Háza kiadásában. A kötetnek nem volt komolyabb kritikai visszhangja, de Kőrizs Imre irodalomtörténész és költő felfigyelt rá, a Magyar Narancsban írt róla.

2012-től újra publikált a Jelenkor nyomtatott és online felületein. A pécsi Jelenkor vált fórumává. 2009-től nyugdíjas, azóta novellák, tárcák írásával is foglalkozik. Művei a Műútban, az Ex Symposionban, a Műhelyben, a Vár Ucca Műhelyben, a Palócföldben és az Ambrooziában is megjelennek.

„Domján Gábor versei személyes, bensőségesen kihordott élményeket, fájdalmakat, veszteségeket, tapasztalatokat osztanak meg, és ezek fölötti töprengéseket, rájuk való emlékezéseket, öröklött, szerzett, átvállalt traumákat. Mindezek azáltal válnak költészetté, hogy a róluk való beszédhez visszafogott, érdekeket és érzelmeket képviselni már nem akaró, szinte fakó, dísztelen nyelvet hoz létre. Ez a feszültség a beszéd tárgya és nyelve között élteti költészetét, érzékelhetővé teszi a sokszoros újragondolásokat, a belső beszédet, a hosszas hallgatásokat és elhallgatásokat.” Ladányi István

„Domján Gábor lírája egy lélegzetvétellel olvashatatlan. Alábukunk a magunk akaratából, vagy hagyjuk, hogy a megfelelő mélységbe rántson – mindenképp lemerülünk egy olyan világba, ahonnan újra és újra vissza kell térnünk levegőt venni. Fájdalmas a tárgyilagosság, sokatmondó a közönybe burkolt hallgatás.” Kemendy Júlia Csenge

Verseskötetei[szerkesztés]

  • ·        Csalódott szereplők. Művészetek Háza, Veszprém, 2006 . 134 old. (Vár Ucca Műhely könyvek 14.)
  • ·        A megfelelő mélység. Napkút Kiadó, Bp., 2019. 100 old.

Antológiákban megjelenés[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kritikák[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Domján_Gábor_Miklós&oldid=26970761”