Szalagos szerecsenkata

Szalagos szerecsenkata
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak;
Osztály:	Rovarok;
Rend:	Bogarak;
Család:	Katicabogárfélék;
Nem:	Chilocorus;
Tudományos név
	Chilocorus bipustulatus; Linné, 1758
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szalagos szerecsenkata témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szalagos szerecsenkata témájú médiaállományokat és Szalagos szerecsenkata témájú kategóriát.

A szalagos szerecsenkata (Chilocorus bipustulatus) a katicabogárfélék családjába tartozó, Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, pajzs- és levéltetvekkel táplálkozó bogárfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A szalagos szerecsenkata testhossza 2,5-4 mm, teste majdnem kerek, a testvég felé kissé keskenyedő széles tojásdad alakú. Erősen domború, fényes szárnyfedőinek színe fekete vagy sötétbarna, mindkettőn vízszintes elrendezésű 2 vagy 3 vörös pöttyel, amelyek gyakran szalagszerűen összeolvadnak. Feje, csápjai, lábai, hasi oldalának alsó része vöröses. Fekete szemei a fej két oldalán helyezkednek el. Csápjai nyolcízűek.

Fekete vagy sötétbarna lárvja kifejletten eléri az 5 mm-es hosszt. Potrohán kitinszőrök találhatók, az első potrohszelvény piszkosfehér.

Elterjedése[szerkesztés]

Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, elsősorban a Mediterráneumban tömeges. Magyarországon elterjedt, helyenként gyakori. Szándékosan vagy véletlenül több más kontinensre (Észak- és Dél-Amerika, Új-Zéland, Dél-Afrika) is átvitték.

Életmódja[szerkesztés]

Az imágók májustól novemberig figyelhetők meg. Főleg a lombos fák, cserjék, bokrok (ritkábban tűlevelűek) lombjai között tartózkodik. Ragadozó; mind a lárvák, mind az imágók pajzstetvekkel és levéltetvekkel táplálkoznak. Közép-Európában évente két, délebbre három vagy akár több nemzedéke fejlődik ki. A vegetációs periódus második felében az imágók száma jelentősen megnő. Az avarban vagy kéregrepedésekben telel át. A szárazságot jól viseli, de a hideg éghajlatot rosszul tűri, a fagyos teleken jelentős részük elpusztul.

Számos országban (pl. Belgium, Franciaország, Görögország, Olaszország, Izrael, Törökország) kísérleteznek a szalagos szerecsenkata biológiai növényvédelemben való felhasználásával, elsősorban a pajzstetvek ellen vetik be őket.