Surányi Gyula (gyermekgyógyász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Surányi Gyula
SzületettSinger Gyula
1899. október 11.
Budapest[1]
Elhunyt1958. február 15. (58 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaLusztig Mária
(h. 1933–1958)
SzüleiSurányi (Singer) Antal
Wollner Róza
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1923)
SírhelyeFarkasréti temető (30/1-1-12/13)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Surányi Gyula, Singer[4] (Budapest, Terézváros, 1899. október 11.[5] – Budapest, 1958. február 15.)[6] gyermekgyógyász, az orvostudományok doktora (1957).

Élete[szerkesztés]

Surányi (Singer) Antal (1859–1935)[7] vasúti hivatalnok, majd részvénytársasági igazgató és Wollner Róza gyermekeként született jómódú családban.[8] Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol 1923-ban szerezte meg orvosi oklevelét. Fiatalon részt vett a Galilei Kör munkájában, amelynek 1917-ben vezetőségi tagjává választották. A Tanácsköztársaság idején alapító tagja volt az Orvos-Ifjúmunkás Szakszervezetnek. 1923-tól biokémiai kutatásokkal foglalkozott, egy ideig Berlinben mint Meyerhof munkatársa. Hazatérése után, 1927 és 1930 között a Fehér Kereszt Gyermekkórházban dolgozott a Petényi Géza által vezetett osztályon. Ez idő alatt szerezte meg gyermekorvosi szakképesítését. 1930 és 1938 között gyakornok, majd tanársegéd volt a budapesti I. számú egyetemi gyermekklinikán. 1938-tól 1940-ig a Stefánia Kórház főorvosa volt. Bár kikeresztelkedett a református hitre, 1940-ben a zsidótörvények miatt távoznia kellett a klinikáról. A második világháború idején magángyakorlatot folytatott. A háború után csatlakozott a Magyar Kommunista Párthoz. 1945-ben kinevezték az Anya-, Csecsemő- és Kisdedvédelmi intézet igazgatójává, majd a fővárosi kórházak központi igazgatója jelentős szervezési tevékenységet fejtett ki. 1946-ban a Csecsemő- és gyermekkori alkati betegségek című tárgykörből egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1948-ban felállította az akkoriban nagy fejlődést reprezentáló központi tejkonyhát. A következő évben irányítása alatt nyílt meg a kondicionált egységekkel rendelkező Tomcsányi úti koraszülöttosztály. 1954-ben létrehozta a Schöpf-Mérei Ágoston Koraszülő-Koraszülött Kórházat, amelynek igazgató főorvosa lett. Kutatásokat végzett a gyermekek hipotóniájával, anyagcsere-betegségeivel kapcsolatosan.

Felesége Lusztig Mária volt, Lusztig Jenő és Feiglstock Olga lánya, akit 1933. október 1-jén Budapesten vett nőül.[9]

Művei[szerkesztés]

  • Hogyan tápláljuk a csecsemőt és a gyermeket (Budapest, 1946)
  • Az alkat fogalmának gondolkodásbeli alapjai (Budapest, 1946)
  • A diftériaellenes immunizálás korhatárával kapcsolatos kérdések (Budapest, 1946)
  • Az "orvosi autizmus" kérdése (Budapest, 1946)
  • Bölcsődék és napközi otthonok időszerű kérdései (Budapest, 1947)
  • Allergiás betegségek nikotinsavtherapiája (Budapest, 1947)
  • Megelőző gyermekorvoslás (Budapest, 1947, 2. kiadás: Budapest, 1948)
  • A BCG-oltás a gyermekorvosi gyakorlat szemszögéből (Budapest, 1948)
  • Az angolkór (Budapest, 1949)
  • A budapesti női tejgyűjtő állomások ötéves munkája (Budapest, 1951)
  • Egészséges anya - egészséges gyermek (Budapest, 1953)
  • A gyermekorvos teendői a bölcsődében (Budapest, 1955)
  • Az újszülöttkor patológiája (Budapest, 1957)
  • A koraszülött (Budapest, 1957)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Szocialista Munkáért Érdemérem (1955)
  • Schöpf-Mérei Ágost-emlékérem (1960)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]