Ugrás a tartalomhoz

Soproni Dalfüzér

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Soproni Dalfüzér Magyarország egyik legrégebben alapított dalegylete. Alapítója a Württembergből érkezett, soproni evangélikus templomban orgonistaként és karnagyként működő Christian Alfdörfer. Alapítása a források alapján 1847-ben történt, egyesületként a hatóság 1859-ben hagyta jóvá. A magyarországi dalármozgalom történetébe elsősorban mint az első magyarországi országos dalártalálkozó szervezője és lebonyolítója írta be magát.

Előzmények[szerkesztés]

Sopron zenekultúrája a 19. század közepéig[szerkesztés]

Az első férfikarok alapítása[szerkesztés]

Süssmann Károly Vilmos helyi evangélikus egyházi kántor és orgonista 1844-ben Liedertafelt alapított, melynek ünnepi hangversenye 1844. május 16-án a líceum dísztermében így ez az első adat önálló férfikar világi fellépéséről.[1] Bár további fellépésekről nem tudni, fontos előzmény. A Sopronba 1847-ben érkező Christian Altdörfer templomi énekkart szervezett, mely világi szereplésekre is vállalkozott,[2] majd 1848-ban iparosok, diákok és jó családból származó nők álltak össze vegyeskórusként, hogy egyházi és komoly világi dalokat énekeljenek. Feljegyzés tanúsítja, hogy Altdörfer 1848-ban egy Männergesangs Verein-t alapított, mely 20-24 férfitaggal indult.[3] Ezek alapján feltehetően három kórus működhetett keze alatt: a) az evangélikus vegyeskórus, b) egy vegyeskórus, mely világi szereplésekre is vállalkozott, és c) a férfidalkör.

A vegyeskórus ugyan 1849-ben szünetelt, de 1850-től újraindult, és tagsága 20-40 főből hamar felment 60 főre. Elsősorban evangélikus rendezvényeken léptek fel, de templomon kívüli rendezvényeken is előfordultak. Mindeközben a Männergesangs Verein is működött világi műsorral. A Zenészeti lapok folyóirat leírása alapján létezett soproni lyceumnak is egy dalárdája,mely „már régóta létezik, de életrevalóságának jelét tulajdonképen csak 1854-ben adá, midőn különféle jótékony célokra szánta müködését…”[4]

Míg korábban úgy tartották (lásd Csatkai tanulmányait, a levéltárban található anyagokat és a Christian Altdörferről szóló szócikkeket), hogy az Evangélikus Templomi Énekkar nevet viselő kórus[5] 1859-ben kilépett egyházi keretéből, és világi kórussá avanzsált,[6] valójában egy már korábban is létező világi kórus intézményesült, azaz kapott egyesületi jogot.[7]

Alapítás és szervezeti felépítés[szerkesztés]

A Soproni Dalfüzér / Liederkranz 71 működő taggal indult.[8] Az egyesület első elnöke (Vorstand) Josef Paul von Király, karnagya (Direktor) pedig Christian Altdörfer lett.[9] Bár Anton Ritter udvari tanácsos 1859. május 23-án adta meg a Liederkranz férfidalárdának az egyesületi jogot, Polster már az egyesület első fellépésének tekinti az evangélikus gimnáziumban történt 1859. április 3-i előadást.[9]

Az 1859. évi első alapszabály megfogalmazza a Dalfüzér célját:

1. § Az egyesület célja a kedélynek a komoly és vidám vokális zene ápolásából eredő gyönyörködtetése, a közélet javítása és a társadalmi élet nemesítése. 2. § Ezt a célját az egyesület olyan egyházi és világi énekek heti kétszeri vagy háromszori gyakorolásával próbálja elérni, amelyek a nyilvános előadásokra – legyen szó vallási szertartásokról vagy koncertekről, avagy az egyesületnek a társasági életet szolgáló rendezvényeiről – alkalmasak.[10]

Működés[szerkesztés]

Fellépések[szerkesztés]

Kirándulások, mulatságok[szerkesztés]

Az első magyarországi országos dalártalálkozó: 1863[szerkesztés]

1864-es soproni emlékünnepély[szerkesztés]

A Dalfüzér szociális hálója, városi kultúrában elfoglalt helye, más dalárdákkal való kapcsolatai[szerkesztés]

Repertoár[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Csatkai Endre: A Soproni daloskultúra múltja. Sopron”, in Országos Centenáris Dalostalálkozó (1963), 5. Vö. Csatkai Endre: A soproni zeneegyesület száz éves történetének vázlata (Sopron: Székely és társa könyvnyomdája, 1929), 216–225.
  2. ↑ Csatkai Endre: A Soproni daloskultúra múltja. Sopron”, in Országos Centenáris Dalostalálkozó (1963), 5.
  3. ↑ Csatkai nem nevezi meg a forrást, amire ezt alapozza, csupán az 1848. június 4-i koncert műsorára utal, ugyanakkor a Soproni Múzeum őrzi az 1850-ben nyomtatott Alapszabályt. Lásd Soproni Múzeum Aprónyomtatványtár 81.31.1.
  4. ↑ Zenészeti Lapok 5/29 (1865. április 20.): 231.
  5. ↑ Levéltári forrás: Soproni Evangélikus Gyűjtemények, Altdörfer Keresztély és Viktor iratai (XIII.8)
  6. ↑ Csatkai Endre: A Soproni daloskultúra múltja. Sopron, 6.
  7. ↑ Gusztin Rudolf: „A soproni Dalfüzér / Liederkranz működése 1859–1869 között”, Magyar Zenetörténet Online, 2020. augusztus 26. https://doi.org/10.23714/mzo.006, 4. o.
  8. ↑ Lásd a korabeli jegyzéket, bár a nyomtatott anyagban évszám nem szerepel, csupán a jobb felső sarokban egy ceruzás „1859” bejegyzés található. Forrás: Soproni Múzeum Aprónyomtatványtár 2012.195.1.
  9. ↑ a b Polster Geschichte, 4.
  10. ↑ Németh István Csaba fordítása. Forrás: „Statuten des Oedenburger Gesangvereins »Liederkranz« 1859”, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltára X.56. Az eredeti szöveg: „§ 1. Der Zweck des Vereins ist die aus der Pflege ernster und heiterer Vokal-Musik erwachsende Erbauung des Gemüthes, Erhöhung des öffentlichen und Veredlung des geselligen Lebens. § 2. Diesen Zweck sucht der Verein zu erreichen durch wöchentlich zwei- bis dreimalige Uebung in geistlichen und weltlichen Gesängen, welche für den öffentlichen Vortrag, – sei es bei religiösen Feierlichtleiten, oder in Concerten, oder bei den im Interesse des geselligen Vergnügens zu treffenden Veranstaltungen des Vereins – sich eignen.”

Források[szerkesztés]

Az egylettel kapcsolatos primer forrásokat elsősorban a Soproni Múzeum és a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára őrzi. Szekunder forrásként a két legjelentősebb írás a Dalfüzér titkára, Johann Polster Geschichte Des Oedenburger Männergesang-Vereines „Liederkranz” Von Seiner Gründung Im Jahre 1859 Bis Zu Seiner Jubelfeier Im Jahre 1884 (Oedenburg: Litfaß, 1885) című német nyelvű monográfiája és Csatkai Endre A Soproni daloskultúra múltja (1963) című tanulmánya.[1] Polster számos olyan forrást idéz (jellemzően például jegyzőkönyvi bejegyzések), amelyek mára elvesztek vagy lappanganak, így fontos adalékokkal szolgál a fennmaradt korabeli dokumentumhoz.

További források:

  • Csatkai Endre: A soproni muzsika története (1925)
  • Krisch András: „Altdörfer Keresztély (Christian) (1827–1898)” és „Altdörfer Viktor (1860–1940)”, in Nemzeti Sírkert - Sopron (Lions Club Sopron, Sopron, 2017), 18–23.
  • Hárs József: „Hogyan kapott nevet és emlékkövet a Dalos-hegy? Johann Karl Schuster feljegyzései”, VÁRhely (Sopron, 2009)
  • Thier László: „Adatok a soproni zenekultúra történetéhez I. A Soproni »Dalfüzér« Férfidalegyesület”, in Soproni Szemle 4/1 (1940), 26–29.

A 21. század elején Gusztin Rudolf zenetörténész, a Zenetudományi Intézet munkatársa foglalkozott részletesebben a Dalfüzérrel, publikációi az alábbiak:

  • Gusztin Rudolf: A soproni Dalfüzér / Liederkranz: előzmények, intézményesülés, működés (1847–1867) I. rész, Soproni Szemle (2021/3), 277–291.
  • uő: A soproni Dalfüzér / Liederkranz: előzmények, intézményesülés, működés (1847–1867) II. rész, Soproni Szemle (2022/1), 6–22.
  • uő: "Az első magyarországi országos dalártalálkozó: 1863, Sopron", Zenetudományi Dolgozatok 2019–2020 (Budapest, 2021), 203-226.
  • uő: „A soproni Dalfüzér / Liederkranz élete 1859–1869 között a fellépések tükrében”, Magyar Zenetörténet Online, 2020. augusztus 25. https://doi.org/10.23714/mzo.005
  • uő: „A soproni Dalfüzér / Liederkranz működése 1859–1869 között”,Magyar Zenetörténet Online, 2020. augusztus 26. https://doi.org/10.23714/mzo.006
  • uő: „A dalármozgalom repertoárja az első évtizedben a soproni Dalfüzér, a Pécsi Dalárda és a fővárosi dalegyletek tükrében”, Magyar Zenetörténet Online, 2022. december 5. https://doi.org/10.23714/mzo.010
  1. ↑ [Csatkai Endre: „A Soproni daloskultúra múltja. Sopron”, in Országos Centenáris Dalostalálkozó (1963)]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Soproni_Dalfüzér&oldid=26879213”