Somogyi Ferenc (jogtörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Somogyi Ferenc
Született1906. június 25.[1]
Nárai[1]
Elhunyt1995. szeptember 5. (89 évesen)[1]
Cleveland[1]
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
Iskolái
SablonWikidataSegítség

Somogyi Ferenc (Nárai, Vas vármegye, 1906. június 25.Cleveland, 1995. szeptember 5.) magyar jogász, egyetemi magántanár, irodalom- és jogtörténész, országgyűlési képviselő.

Élete[szerkesztés]

1906. június 15-én született a Vas megyei Nárai községben, római katolikus vallású, régi kisbirtokos nemesi családban. Középiskoláit a szombathelyi premontrei gimnáziumban végezte, majd a pécsi egyetemen szerzett előbb államtudományi, két évvel később pedig jogi doktori oklevelet. Közben 1927-től katonai szolgálatot is teljesített, 1931-ben pedig az egyetem jogi karán megkezdte szakmai pályáját is, mint tiszteletdíjas kari könyvtáros.

1933-ban az egyetem jogtörténeti szemináriumában megbízott egyetemi tanársegéd lett, később belföldi tudományos kutató ösztöndíjat is kapott további jogtörténeti tanulmányok folytatására. 1937-ben berendelték a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, ahol 1938-ban főiskolai képesítésű gyakornokká nevezték ki. Még ugyanabban az évben a belügyminiszter Baranya vármegye szociális tanácsadói teendőinek ellátásával bízta meg, megbízatását 1939 áprilisában további fél évvel meghosszabbította.

Számos magánjogtörténeti, falutársadalmi, társadalom- és nemzetpolitikai tanulmánya és cikke jelent meg, továbbá néhány önálló kiadványt is publikált. Az egyetemi ifjúsági életben mindig élénk szerepet vitt, sok része volt a pécsi keresztény ifjúsági egység megteremtésében, továbbá részese volt több ifjúsági és társadalmi szervezet életre hívásának is. Szenátora volt a Turul Szövetségnek, elnöke a Pécsi Széchenyi Szövetségnek, főtitkára a Pécsi és Pozsonyi Jogászok Szövetségének, s a fentiek mellett még több más társadalmi, illetve tudományos egyesületben is szerepet vállalt.

Az 1939. évi általános választások előtt az országos politikai életbe is bekapcsolódott: a pécsi választókerületben elindult országgyűlési képviselőjelöltként, a Magyar Élet Pártja színeiben, és el is nyerte a parlamenti mandátumot.

A második világháború leverését követően nyugatra menekült, 1945-től néhány évet Ausztriában töltött, majd Amerikában telepedett le. Osztrák évei alatt Spittalban megszervezte a Mindszenty József Tábori Gimnáziumot, illetve 1946-1947 között Magyar Út címmel emigrációs magyar újságot is szerkesztett. 1948-től már Clevelandben élt és tevékenykedett: 1948 és 1955 között a Vagyunk című lap kiadója és szerkesztője, később, 1970-től a clevelandi Magyar Újság társszerkesztője volt. A népes clevelandi emigráns magyar közösség számos más szerveződésében is szinte a haláláig részt vett, nyugdíjazása előtt jellemzően vezető tisztségekben.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Az ősiség intézménye és a hűbéri vagyonjog. Pécs, 1931.
  • Végrendelkezés nemesi magánjogunk szerint 1000–1715-ig. Pécs, 1937.
  • Családiság és ősiség. Pécs, 1938.
  • Falukutatás. Budapest, 1938.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2024. január 18.)

Források[szerkesztés]