Schedt Károly
Schedt Károly (Székesfehérvár, 1807. november 3. – Etyek, 1873. november 16.) magyar római katolikus pap.
Élete[szerkesztés]
1807. november 3-án született Székesfehérvárott. 1830. november 11-én szentelték pappá, ami után segédlelkészi kinevezést kapott. Első ismert papi állomáshelye a Pest vármegyei Solymár volt, ahol ő volt a helyi egyházközség történelmének első káplánja, Wenisch Ferenc plébános mellett. 1834-ig szolgált Solymáron, majd püspöki papnevelő-intézeti aligazgató és tanár, illetve szentszéki ülnök lett az egyházmegye székhelyén, Székesfehérvárott. 1844-től Etyekre kapott plébánosi kinevezést,[1] ott érte a halál is majdnem három évtizeddel később, 1873. november 16-án.
Művei[szerkesztés]
- Keresztjáró alkalmi egyházi beszéd az áldásról. Hirdette: a Székesfejérvári külvárosi templomban... 1841. pünkösd hó 17., Székesfehérvár.
Források[szerkesztés]
- ↑ Etyek - Sarlós Boldogasszony plébánia. szfvar.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2016. január 29.)
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908.
- Schematismus cleri Albaregalensis 1862. 142. l., 1874. 122. l.
- Petrik Bibliogr.
- Milbich Tamás – Hegedűs András: Solymári arcképcsarnok. 1266-2000 Bővített és javított kiadás. Kéziratban, 2016.