Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-17-1
A dachaui koncentrációs tábor (németül Konzentrationslager Dachau, illetve KZ Dachau) a Harmadik Birodalom első állandó koncentrációs tábora volt. Az akkori müncheni rendőrfőnök, Heinrich Himmler rendeletére 1933 márciusában hozták létre Dachauban, 20 km-re Münchentől egy volt lőszergyár területén.
A dachaui tábor volt az első olyan hely a náci Németországban, ahol a parancsnoknak önálló ítélkezési joga volt, minden külső jogi felügyelet nélkül. Az SS itt épített ki először „állam az államban” birodalmat, másképp gondolkodókat tartott fogva és végzett ki. Az SS az SA-val rivalizált, és a „hosszú kések éjszakája” után a nemzetiszocialista terror fő végrehajtó eszközévé vált. Himmlert részben a dachaui táborban elért „sikerei” miatt léptették elő birodalmi vezetővé (Reichsführer SS).
Adolf Hitler rezsimje bemutató táborként és elrettentő példának használta. Külföldi megfigyelőket hívtak meg tanulmányozására és propagandacélokra cikkeket jelentettek meg róla a sajtóban. A láger szerkezete, felépítése, főleg az SS-kaszárnya és a fogolytábor elhelyezése a birodalomban és a megszállt területeken később felállított KZ-ek mintaképe, egyben a megsemmisítő táborok előképe lett. A dachaui mint az első szisztematikusan felépített tábor az összes SS őrségcsapat és vezető személyzet kiképző helyévé vált.
Minden más német koncentrációs tábornál tovább állt fenn, és ebben történt a legtöbb politikai gyilkosság. A nemzetiszocialisták 12 éven át, 1933. március 22-től 1945. április 29-ig működtették, ameddig az amerikai csapatok fel nem szabadították. A legalább 200 000, ide internált közül körülbelül 43 000 halt meg.
A háború után különböző funkciókat töltött be, volt például menekülttábor, de bíróság is. Heves vita után egy emlék- és oktatóhelyet létesítettek itt, aminek látogatottsága 2008-ra elérte az évi mintegy 800 000 főt.