Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2011-25-1
Az abszint (franciául absinthe, spanyolul absenta, németül absinth) egy magas, eredetileg 45–74% közötti alkoholtartalmú égetett szesz, melynek készítésekor a fehér ürömfű (Artemisia absinthium) leveleit és virágait, az ánizs (Pimpinella anisum) és a római édeskömény (Foeniculum vulgare var. dulce) termését, valamint egyéb fűszereket használnak fel. Hagyományos színe zöld, vagy ritkábban színtelen, ezért „a zöld tündérnek” (franciául la fée verte) is nevezik. Ízében általában az ánizs a legmeghatározóbb, amit az édeskömény és az ürömfű, majd a többi összetevő aromája követ, különösebb keserű mellékíz nélkül.
Időnként tévesen likőrnek nevezik, de az abszint hozzáadott cukor nélkül készül, így a párlatok közé sorolandó. Magas alkoholtartalmát a benne található nagy mennyiségű illóolaj indokolja. Ez víz hatására fehéren kicsapódik, ezért az abszint fogyasztását gyakran szertartásos hígítás előzi meg, ugyanis az illóolajok kicsapódása – az úgynevezett louche-hatás – látványosabb, ha a jeges vizet csak lassan adagolják hozzá.
Az abszintot a 20. század első harmadában egy fiktív szindrómára, az abszintizmusra hivatkozva több országban is betiltották. Az ital állítólagos káros hatásaiért elsősorban a fehér ürömfűben található tujon nevű vegyi anyagot (amit a korabeli és mai abszint egyaránt csak kis mennyiségben tartalmaz) tették felelőssé. Meghurcolása ellenére nincs bizonyíték arra, hogy valaha is veszélyesebb lett volna más szeszes italoknál. Az abszintot – főleg az abszintizmus félreértelmezésének köszönhetően – ma gyakran pszichoaktív szerként állítják be, ennek azonban nincs tudományos alapja. Tilalmát mára a legtöbb országban eltörölték, és eredeti változatában is gyártható.