Ringbeam

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyűrűs sugárzó felépítése
Gyűrűs sugárzó felépítése

A ringbeam egy olyan antennatipus, amely 1λ kerületű gyűrű sugárzóra épül. Sugárzási és elektromos paraméterei hasonlóak, mint a többi egészhullámú hurokantennának. Mechanikai megvalósítása jóval nehezebb, mint a delta- vagy quadhuroké, viszont nem rendelkezik sokkal nagyobb antennanyereséggel, így ez az antennatipus nem terjedt el.[1]

A hurokantennák közül ez az antennatipus azért érdekes, mert a vezető kerületéhez viszonyítva ez az antenna rendelkezik a legnagyobb hatásos felülettel. A hatásos felület / kerület arányt szintén lehet növelni oly módon, hogy szabályos sokszögekből képezzük a sugárzót, viszont anyagigényes mivolta miatt ez sem elterjedt megoldás.

Polarizációja megfelel az ábrán zölddel jelzett félhullámú dipóléval.

Feszültség és áramviszonyok a gyűrűs hurkon[szerkesztés]

Sugárcsatolású antenna készítése gyűrűs elemekből[1][szerkesztés]

Gyűrűs elemekből is lehet képezni parazitasugárzót, így készíthető gyűrűs hurkokból is sugárcsatolású antenna. A méretezés és az elrendezés az alábbi ábrán látható:

A kerületeket és az elemtávolságokat az alábbiak szerint számíthatjuk:

Ha csak reflektor-sugárzó rendszert készítünk, akkor az R-S elemtávolság a következőképp módosul:

  • f - az üzemi frekvencia (MHz)
  • λ - az üzemi hullámhossz (m)
  • KR - a reflekror kerülete (m)
  • KS - a sugárzó kerülete (m)
  • KD - a direktor kerülete (m)
  • lR-S - reflektor - sugárzó távolsága (m)
  • lS-D - sugárzó - direktor távolsága (m)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Karl Rothammel. Antennakönyv. Műszaki könyvkiadó. ISBN 963-10-2060-6