Riemann–Siegel-féle théta-függvény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A matematikában a Riemann–Siegel-féle théta-függvény definíciója:

ahol a teljes gamma-függvény, és t valós. A konstansok választása miatt a függvény folytonos, és , a log gamma főágának definíciójához hasonlóan.

Aszimptotikus kifejtése

ami nem konvergens, de az első néhány tag jó közelítést ad -re. Taylor-sora a 0 körül esetben konvergens, és

ahol a rendű poligamma-függvény.

A Riemann–Siegel-féle théta-függvény a Riemann-féle zéta-függvény tanulmányozásában érdekes, mert úgy transzformálja, hogy annak kritikus egyenese a valós tengelyre kerüljön. Lásd: Riemann–Siegel-féle Z-függvény.

Diszkusszió[szerkesztés]

A Riemann–Siegel-féle théta-függvény páratlan valós analitikus függvény valós t esetén. A nullát háromszor veszi fel, ezek a helyek 0 és A |t| > 6,29 helyeken növekvő, mivel a helyeken pontosan egy helyi minimuma illetve maximuma van, aminek abszolútértéke . A t = 0 helyen inflexiós pontja van, és itt a függvény deriváltjának minimuma.

Komplex kiterjesztés[szerkesztés]

A log Gamma függvény végtelen kifejtése

ahol γ az Euler–Mascheroni konstans. A z változóba helyettesítve -t és tagonként képzetes részt véve 'θ(t)

A -1 és 1 képzetes részű sávon az árkusz tangens függvény holomorf, és könnyen belátható, hogy a sor egyenletesen konvergens a -1/2 és 1/2 közötti képzetes részű sáv által tartalmazott kompakt részhalmazokon. Ebből következik, hogy a Z-függvény is holomorf ezen a kritikus sávon.

Az

azonosságokkal a fenti képlet zárt alakra hozható:

Ezzel a függvény kiterjeszthető. Mivel a log Gamma nem értelmezhető holomorf a teljes komplex síkon, ez a függvény sem fog mindenhová kiterjedni. A log Gamma főágát alapul véve θ(t) örökli a sík felvágását a képzetes tengely mentén a i/2-nél nagyobb és a -i/2-nél kisebb képzetes részű tisztán képzetes komplex számokra.

A Riemann–Siegel-féle théta-függvény a komplex síkon

Gram-pontok[szerkesztés]

A Riemann-féle zéta-függvény a kritikus egyenes mentén

Ha valós, akkor a függvény értékei is valósak. Az ilyen pozitív értékeket Gram-pontoknak nevezik Jørgen Pedersen Gram nyomán, és úgy írhatók le, hogy a hányados egész. Tehát a Gram-pontok az

megoldásai.

A legkisebb Gram-pontok:

-3 0 0
-2 3,4362182261...
-1 9,6669080561...
0 17,8455995405... 0
1 23,1702827012... π
2 27,6701822178...
3 31,7179799547...
4 35,4671842971...
5 38,9992099640...
6 42,3635503920...
7 45,5930289815...
8 48,7107766217...
9 51,7338428133...
10 54,6752374468... 10π
11 57,5451651795... 11π
12 60,3518119691... 12π
13 63,1018679824... 13π
14 65,8008876380... 14π
15 68,4535449175... 15π

Az n index választása egy kissé furcsa. Eredetileg úgy határozták meg, hogy az index ott nulla, ahol a megfelelő pont nagyobb, mint a legkisebb pozitív nullhely a kritikus egyenes mentén. Megjegyezzük, hogy ez a -függvény oszcillál a kis abszolútértékű valós helyek körül, ezért nem invertálható a [-24,24] szakaszon. Ezért és páratlansága folytán a théta-függvénynek van egy szimmetrikus Gram-pontja a 0 helyen és -3 indexszel.

A Gram-pontok hasznosak a nullhelyek kiszámításában. A Gram-pontban

és ha ez két egymást követő Gram-pontban is pozitív, akkor a kettő között van gyök.

A Gram-törvény miatt a gyökök valós része pozitív, míg a képzetes rész előjele szabályos szakaszonként változik.

A gyökök száma a 0-tól T-ig terjedő szakaszon , és meghatározható, mint

ahol az hibatag aszimptotikusan úgy nő, mint . Ha bebizonyosodna, hogy engedelmeskedik a Gram-törvénynek, akkor a gyökök száma a kritikus sávban egyszerűen

Ma már tudjuk, hogy nagyobb távolságra nem igaz a Gram-törvénynek az a kitétele, hogy egy Gram-szakaszban pontosan egy gyök található. Az első eltérés a 126. Gram-pont után van, amit a 127. gyök követ. Ezt maga Gram is csak kis indexekre állította. Később Hutchinson Gram-törvényként azt az állítást emlegette, hogy a gyököket Gram-pontok választják el.

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Riemann–Siegel theta function című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.