Novák Sándor (színművész)
| Novák Sándor | |
 | |
| Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1930) | |
| Született | 1820. március 18. Esztergom[1] |
| Elhunyt | 1882. február 25. (61 évesen)[1] Székesfehérvár[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Novák Sándor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Novák Sándor (Esztergom, 1820. március 18. – Székesfehérvár, 1882. február 25.) színész, színigazgató, karmester.
Életútja[szerkesztés]
Előbb kispap volt, majd 1840-41-ben orvosnövendék, azután kardalos a Nemzeti Színházban. 1843-ban Marosvásárhelyen szerepelt, Kilényi Dávid társulatában, de fellépetg operákban is, mint Norma, Bájital, Alvajáró, Borgia Lucretia, Sevillai borbély, stb. Innen Brassóba került és bejárta Erdélyt. 1844 őszén németül játszott a nagyszebeni német színtársulatnál, ezt követően pedig Szegeden működött egy kis társulatnál. 1845-ben Komlóssynál szerepelt Kassán, egy évre rá pedig karmester lett. Ezen minőségben előbb Komáromban, Fekete színigazgatónál, később Győrben Hetényinél működött. A telet mint templomi tenorista töltötte 500 forint évi fizetéssel, melyhez szabad lakás és tűzifa is járult, de püspöke halálával az intrika kimarta jó pozíciójából, így újból visszakerült a színpadra. 1867-ben Aradi Gerőnél, majd 1868-ban Károly Lajosnál volt karmester. Ugyanez évben színigazgatói engedélyt kapott és Gyöngyösön megkezdte működését. 1873-ban Szentesen vonult nyugdíjba, 1874 októberében pedig megválasztották a székesfehérvári székesegyház orgonistájává. Egyben énektanár is volt és a tűzoltók karnagya.
Működési adatai[szerkesztés]
1867–68: Miskolc.
Igazgatóként: Gyöngyös; 1869: Marosvásárhely; 1870: Torda, Nagyenyed, Békéscsaba, Baja; 1871: Paks, Dunaföldvár, Szolnok, Makó, Nyitra; 1872: Galgóc, Léva, Selmec, Beszterce, Rozsnyó; Kecskemét (Völgyi Györggyel).
Források[szerkesztés]
- Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp., Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4