Niczky Kristóf
| Niczky Kristóf | |
 | |
| A Magyar Királyság tárnokmestere | |
| Hivatali idő 1783. augusztus 14. – 1786. december 21. | |
| Előd | Csáky János |
| Utód | Jankovics Antal |
| A Magyar Királyság országbírója | |
| Hivatali idő 1786. december 21. – 1787. december 26. | |
| Előd | Csáky János |
| Utód | Zichy Károly |
| Született | 1725. február 11. Sümeg |
| Elhunyt | 1787. december 26. (62 évesen) Buda |
| Párt | politikus a politikai pártok megjelenése előtt |
| Házastársa | Jankovich Katalin |
| Gyermekei | Niczky István |
| Foglalkozás |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Niczky Kristóf témájú médiaállományokat. | |
.jpg)
Niczki gróf Niczky Kristóf, latinosan iratokban Christophorus Niczky (Sümeg, 1725. február 11.[1] – Buda, Vár, 1787. december 26.) a Szent-István-rend lovagja, tárnokmester, országbíró, királyi személynök. II. József főtanácsadója. Niczkifalvay Gróf Niczky Kristóf Magyar Ország Birája, és ugyan azon Országban az Oskolabéli Tudományoknak fő Gyámolója és Gondviselője.
Élete[szerkesztés]
Szülei gróf Niczky György Zala vármegyei és Somogy vármegyei alispánja, királyi itélőmester és bocsári Svastics Julianna voltak.[2] Niczky Kristóf a kőszegi jezsuita gimnáziumban, majd pozsonyi akadémián és a bécsi egyetemen végezte tanulmányait. 1751-ben tanácsos a magyar udvari kamaránál. 1764-ben a kancellárián tanácsos. Az 1764-ben Mária Terézia által alapított Magyar Királyi Szent István-renddel és annak kis keresztjével tüntették ki 1765-ben. Ebben az évben, 1765. november 5.-én grófi rangot is kapott.[3] 1767-től valóságos belső titkos tanácsos. 1776-tól a győri és pécsi tankerület főigazgatója. 1778-ban életének legfontosabb mozzanata királyi biztosként a temesi bánságnak az anyaországhoz való visszacsatolása volt. Mária Terézia királynő 1779. április 23-án az ő javaslata alapján hasította ki a visszacsatolt részből Temes, Torontál és Krassó vármegyéket, melyeket – mint egyúttal temesi gróf – ő szervezett újra, Krassót kivéve. Az új Temes vármegye első főispánja a bekebelezési ügyek királyi biztosa Niczky Kristóf gróf lett. A királynő ráruházta egyúttal a temesi gróf ősi méltóságát is.
1782. októberétől a magyar kamara elnöke, királyi kincstartó és a közoktatásügy főfelügyelője. 1783. augusztus 14-én tárnokmesterré és a Helytartótanács elnökévé nevezték ki, 1786-ban országbíró, 1787-ben perszonális lett. Tisztségét haláláig, 1787-ig viselte. Óriási birtokai voltak Sopron, Vas, Zala, Somogy és Veszprém vármegyékben. Összesen 28 úrbéri birtoka volt Mária Terézia korában, 15912 úrbéri holdja, 690 jobbágyja és 45 zsellére. A legnagyobb úrbéri birtoka az igen nagy Somogy vármegyei berzencei földbirtok, amely 3240 úrbéri holdas volt.[4]
Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]
1745-ben feleségül vette pribéri Jankovich Katalint (1726-1784), Jankovich István Somogy vármegye főszolgabírája és Geréczy Erzsébet lányát.[2][5] A házasságból három gyermeke született:
- gróf niczki Niczky György (c. 1750-1814) kerületi táblai ülnök, verőcei főispán, titkos tanácsos. Felesége gróf németújvári Batthyány Izabella (1751-?).
- gróf niczki Niczky István (c. 1750- 1778) 1777-től körösi főispán. Felesége gróf galánthai Esterházy Mária (1757-1820).
- gróf niczki Niczky Anna Mária (1757-1787). Férje gróf Schmidegg László (1746-1816) kamarás, kapitány, somogyi insurgens ezredes.
Emlékezete[szerkesztés]
A II. József felvilágosult abszolutizmusát feltétlenül támogató Niczkyt a nemesi rendek az idegen önkényuralmi törekvések fő eszközének tartották, a halálakor írt gúnyversek hazaárulónak nevezik.
- Itt fekszik a sérült hazának ostora,
- Kitül szabadság vett örök sebet.
- Itt fekszik átkozott anyának rossz fia,
- Hitet szegő rossz férj, s rosszabb atya.
- Kiben nem érzett a kemény szív másért,
- Magának élt, magát nyaló barom.
- Udvar mosolygását kereste csillagát
- Megdűlt hazánknak vesztével is.
- Vándor! kiben pezseg magyar vér, sírkövét
- Látván, kevés koráig megállapodj,
- Csak még lepökheted, s ragaszthatsz átkokat
- Halmára, hol rothad hazánk döge.
[1]
Kőszegen a Jurisics téren a volt jezsuita iskola falán áll emléktáblája. A babérkoszorúval körülvett melldomborműve a tábla felső részét foglalja el. Mellén a Szent István-rend középkeresztje látható. A tábla alsó részén olvasható latin nyelvű szöveg Niczky Kristóf érdemeit és tisztségeit sorolja fel. A táblát 1780-ban, még Niczky életében állították. Így tulajdonképpen az első magyarországi emléktáblák egyikének tekinthető.
Művei[szerkesztés]
- Staats-Kenntniss von Ungarn (kéziratban)
- Historia politica litteraria (kéziratban)
- Tractatus de pactis et transactionibus (Viennae, 1744)
Irodalom[szerkesztés]
- Szentkláray Jenő: Gróf Niczky Kristóf életrajza (Pozsony - Budapest, 1886)
- Dugonics András: Etelka (regény, Pozsony és Kassa, 1788)
- Jókai Mór: Rab Ráby (regény, Pozsony, 1879)
- A jozefinista elveirõl híres Ráby Mátyás, aki az elvei miatt keveredett összetűzésbe a Pest megyei hatóságokkal, renitens magatartásáért börtönbe került. Amikor a Rábyt kísérő rendőrbiztos – tiltakozva a bebörtönzés ellen – felmutatta a császár menlevelét, Niczky gróf, a helytartótanács elnöke így válaszolt: „a császár parancsoljon Bécsben, Magyarországon én parancsolok; önök pedig ha folytatnák tovább is akadékoskodásukat, könnyen abban a szerencsében részesülhetnek, hogy egy helyre kerülnek Rábyval.”
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://genealogy.euweb.cz/hung/jankovich1.html
- ↑ a b Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. 228.o.
- ↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 47. kötet – 323-327. oldal
- ↑ Fónagy Zoltán. (2013). A nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. Adattár II. MTA. Budapest. 1211.o.
- ↑ http://genealogy.euweb.cz/hung/jankovich1.html#J
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE - Az alkotmány és a közigazgatás reformja
- A magyar Szent István-rend
| Elődje: gr. Patachich Iván |
|
Utódja: gr. Niczky György |
.svg){kind=small}