Nemeskéri-Kiss Sándor

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nemeskéri-Kiss Sándor
Született1884. május 14.[1]
Göd[1]
Elhunyt1958. április 10. (73 évesen)[2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaEsterházy Mónika Margit (1954–)[3]
Foglalkozása
Tisztsége
  • ügyvivő (1921–1929, Magyarország szófiai nagykövetsége)
  • magyar nagykövet Finnországban (1933–1937)
  • magyar nagykövet Lettországban (1933–1937, Magyarország helsinki nagykövetsége)
  • magyar nagykövet Észtországban (1933–1937, Magyarország helsinki nagykövetsége)
Sablon • Wikidata • Segítség

Nemeskéri-Kiss Sándor (nevét változatosan használta: a nemeskéri Kiss Sándor és a Nemeskéri Kiss Sándor is előfordult; Göd, 1884. május 14. – Budapest, 1958. április 10.[4][2]) császári és királyi kamarás, földbirtokos, magyar vadász, utazó, diplomata.

Élete[szerkesztés]

A római katolikus nemesi származású Nemeskéri Kiss család leszármazottja. Édesapja nemeskéri Kiss Pál (1856–1928), császári és királyi kamarás, államtitkár, gödi földbirtokos,[5] anyja, gróf szapári, muraszombathi és széchyszigeti gróf Szapáry Vera (1863-1936) volt.[6] Az apai nagyszülei nemeskéri Kiss Miklós (1820–1902), az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvéd ezredese, földbirtokos, és a francia főnemes Mathilde Le Charron őrgrófnő (1820-1896) voltak; az anyai nagyszülei gróf Szapáry István (1829-1902), Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja, földbirtokos, és gróf rádai Ráday Borbála (1835-1898) voltak.[7] Nemeskéri-Kiss Sándor öccse, vitéz nemeskéri Kiss Géza (1886–1974), császári és királyi kamarás, királyi fővadászmester, máltai lovag, földbirtokos volt. Húguk nemeskéri Kiss Margit (1891–1976), akinek az első férje, gróf bethleni Bethlen Károly (1889–1916), majd a második 1927-től Szahlender Béla (1874–1955) altábornagy volt.[8]

A Budapesti Tudományegyetemen végzett jogász-történészként, majd gazdálkodási gyakorlati éveit Mezőhegyesen töltötte, ezt követően a Magyaróvári Mezőgazdasági Akadémián szerzett oklevelet. 1919-ben a Földművelésügyi Minisztériumban kezdett dolgozni. Az első világháború idején katonatisztként szolgált, majd 1919-től lépett külügyi szolgálatba.[9] 1920-tól két hónapon át tagja volt annak a küldöttségnek, mely a trianoni békeszerződés aláírására érkezett Franciaországba. Elsősorban fordítási feladatai voltak, de mezőgazdasági ismeretei révén Somssich László titkáraként is dolgozott. Feljegyezték róla, hogy jó kedélyével a delegáció "hangulatfelelőse" volt. Az erre az időszakra vonatkozó emlékiratait Neuilly és Trianon. Derűs emlékek egy komor küldetésről című könyvében tette közzé.[10]

1921-ben kapta megbízását a szófiai nagykövetség felállítására és II. tanácsosi rangban, ügyvivőként való vezetésére.[11] Kivételesen hosszú ideig, 1929-ig - nyolc éven át - vezette a missziót anélkül, hogy követi rangot kapott volna; mindvégig ügyvivő maradt. Bulgáriából való távozásakor a Dnevnik(wd) című bolgár lap sajnálkozott a távozása miatt és méltatta Nemeskéri tevékenységét,[12] III. Borisz bolgár cár pedig kitüntette. 1929. április 25-én megbízták a stockholmi követség vezetésével, akkreditálva Dániában és Norvégiában is[13] (megbízólevél átadása: 1929. június 1-jén[14]). Svédországban szintén ügyvivőként vezette a követséget, majd 1932. február 1-jével hazarendelték a központba.[15] 1934-ig a külügyminiszter közvetlen rendelkezése alatt dolgozott, majd 1933. november 16-án megbízták a helsinki követség vezetésével.[16] itt is ügyvivőként vezette a képviseletet, míg 1934. április 3-án kinevezték követté, akkreditálva egyúttal Litvániában, Észt- és Lettországban is. 1937. május 31-ével felmentették, július 1-gyel pedig áthelyezték a Külügyminisztériumba, ahol ismét a miniszter közvetlen rendelkezése alatt állt 1939. július 1-jei nyugdíjba vonulásáig.[17] Ettől kezdve elsősorban emlékiratainak, vadászati könyveinek megírásával foglalatoskodott.

Diplomataként jelentős döntés, közreműködés nem fűződik a nevéhez, bár feljegyzik róla, hogy a Bulgária szomszédságában, az 1920-as években történt hadmozdulatok iránt nagy volt az érdeklődés Magyarországon, melyekről katonaviselt múltjából adódóan igen szakszerű és hasznos jelentéseket küldött. Annál maradandóbb volt vadászati és természetvédelmi tevékenysége. Szakíróként közmegbecsülésnek örvendett, kedélyességét, anekdotázó képességét még évekig emlegették kortársai, akik személyesen ismerhették. Élete utolsó éveiben a Madártani Intézetnek készített fordításokat, halálhíréről is a szervezet szaklapja számolt be egyedül.

1945-ben gödi kúriájukat el kellett hagyniuk, ekkor átmenetileg a szintén gödi, Bajcsy-Zsilinszky Endre utcai istállók mellett álló lakások egyikébe költöztek (1983-ban lebontották).[18]

Házasságai és leszármazottjai[szerkesztés]

Budapesten 1910. április 28-án feleségül vette a főnemesi körösszeghi és adorjáni gróf Csáky családnak a sarját körösszeghi és adorjáni gróf Csáky Irma (*Kluknó, Szepes vármegye, 1880. július 25.–†Göd, 1945. november 13.) kisasszonyt,[19] akinek a szülei körösszeghi és adorjáni gróf Csáky Lajos, 1845–1918), Szepesföpd ura, és Szepes vármegye örökös főispánja, országgyűlési képviselő, földbirtokos,[20] és báró Seraphine Lo-Presti de la Fontana d’Angioli (1855–1929) voltak. Nemeskéri Kiss Sándor és gróf Csáky Irma frigyéből született:

A második feleségét, gróf galánthai Esterházy Mónika (*Csákvár, 1928. április 20.) kisasszonyt, Budapesten 1954. december 20.-án vette el. A menyasszony szülei gróf galánthai Esterházy Móric, (1881–1960), földbirtokos, és gróf nagykárolyi Károlyi Margit (1896–1975) voltak. A második házasságból nem született gyermeke nemeskéri Kiss Sándornak.[21]

Kitüntetései[szerkesztés]

  • Szent Sándor Rend I. és II. osztálya, főtiszti jelvénye[22]

Művei[szerkesztés]

  • Egyszer volt ... : egy vadászember emlékeiből Budapest : Vajna, [1939] 320 p.
  • Röptében: egy magyar diplomata emlékeiből - Vajna és Bokor 1940 358 p.
  • Pipaszó : derűs emlékek egy változatos életből - Vajna és Bokor 1941 360 p.
  • Figyeltem: emberek, állatok, gyerekek, asszonyok - Budapest: Vajna és Bokor 1942, 284 p.
  • ...Hol nem volt... - Vajna és Bokor [1943] Budapest, 437 p.
  • Amit az ember el nem felejt (Bársony István előszavával) Budapest : Hadium Kiadó, [s.a.] 177 p.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b https://www.geni.com/people/S%C3%A1ndor-Kiss-de-Nemesk%C3%A9r/6000000024046978869
  2. ↑ a b Magyar főnemességi adattár. (Hozzáférés: 2021. március 11.)
  3. ↑ p9524.htm#i95235, 2020. augusztus 7.
  4. ↑ Aquila. Budapest: Madártani Intézet. 1959. 328. o.  
  5. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Nemeskéri Kiss Pál
  6. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Nemeskéri Kiss Pálné gróf Szapáry Vera
  7. ↑ genealogy.eu Szapáry family 02. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 28.)
  8. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Szahlender Béláné nemeskéri Margit
  9. ↑ M. Szabó Mihály: Egy év Mezőhegyesen: Nemeskéri-Kiss Sándor diplomata a Ménesbirtoknál. Vitalap (2016. november 21.) (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  10. ↑ Nemeskéri-Kiss Sándor:: Neuilly és Trianon. Derűs emlékek egy komor küldetésről. Rubicon (2014) (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  11. ↑ Személyi hírek: Megbízások. Külügyi Közlöny, 1. sz. (1921. szeptember 15.) 16. o.
  12. ↑ Bolgár lap a távozó szófiai magyar követről. Budapesti Hírlap, XLIX. évf. 118. sz. (1929. május 28.) 10. o.
  13. ↑ Személyi hírek: Megbízatások. Külügyi Közlöny, 8. sz. (1929. július 6.) 64. o.
  14. ↑ Közlemények. Külügyi Közlöny, 8. sz. (1929. július 6.) 61. o.
  15. ↑ Áthelyezések, felmentések. Külügyi Közlöny, 1. sz. (1932. január 25.) 4. o.
  16. ↑ Megbízatás. Külügyi Közlöny, 1. sz. (1934. január 20.) 5. o.
  17. ↑ Nyugalombahelyezés. Külügyi Közlöny, 6. sz. (1939. szeptember 1.) 52. o.
  18. ↑ Gyüre János: Göd, a térképeket olvasva. In Bátorfi József (szerk.) – Gáspár József (szerk.): Gödi almanach. Göd: Magyar Demokrata Fórum Gödi szervezete. 1994. 69. o. arch Hozzáférés: 2020. január 28.  
  19. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Nemeskéri Kiss Sándorné gróf Csáky Irma
  20. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - gróf Csáky Lajos
  21. ↑ genealogy.eu Esterházy család 03
  22. ↑ A magyar ügyvivő búcsúja Szófiától. Budapesti Hírlap, XLIX. évf. 120. sz. (1929. május 30.) 11. o.


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nemeskéri-Kiss_Sándor&oldid=25349920”