Nagy Endre (százados)
Nagy Endre | |
Született | 1890 Jászladány |
Meghalt | 20. század ? |
Nemzetisége | magyar |
Rendfokozata | százados |
Egysége | 38. honvéd gyalogezred |
Vitéz Nagy Endre (Jászladány, 1890. – ?) az első világháború idején a közös hadsereg századosa, költő, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete osztályvezetője.
„ |
Lehulló karja hideg vashoz ért most! |
” |
– Vitéz Nagy Endre: Az őrszem (1917 telén) |
Élete[szerkesztés]
Az első világháború kitörésekor önkéntesként került a szerb frontra, a 38. honvéd gyalogezred kötelékében. A harcok során augusztus 16-án súlyos sebesülést szerzett, ám miután felépült, a következő év januárjától újra harcolt az antant csapatai ellen a Kárpátokban. Bátorságáért megkapta az I. osztályú ezüst vitézségi érmet. Miután a központi hatalmak áttörték a frontot Gorlicénél, az előrenyomulás során a Medenice-i harcokban tanúsított magatartásáért az arany vitézségi érmet, illetve soron kívül hadnagyi előléptetést is nyert. A Horuckonál folytatott harcok során kapott sebesülése miatt ismét kórházba került, 1916 tavaszán tért vissza a frontra. Először a vadászszázad, majd a rohamszázadot irányította. 1917-ben rohamkiképző lett. 1929-ben lett a Vitézi rend tagja.[1] Segédkezett Doromby Józsefnek A volt cs. és kir. 38-as gyalogezred Története és Emlékkönyve c. mű elkészítésében, a könyvben több verse is, így például A két halott, illetve Az őrszem megjelent.
Megjegyzések[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Vitézi Rend tiszti állomány 1921-1945. Sorolási szám: 2621. Irattári szám: ?.
Források[szerkesztés]
- Nagy Endre. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. október 16.)
- Doromby József: A volt cs. és kir. 38. gyalogezred története és emlékkönyve. Budapest, 1936, Hollóssy ny. 388. p.
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.