Mandl Ernő
| Mandl Ernő | |
 | |
| Született | 1924. november 14. Arló |
| Elhunyt | 2014. február 27. (89 évesen) Üröm |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | vitorlázórepülés |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mandl Ernő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mandl Ernő (Arló, 1924. november 14. – Üröm, 2014. február 27.) magyar vitorlázó repülő, repülő, berepülőpilóta, sportoló.
Életpálya[szerkesztés]
1939-ben szerezte meg a repülési engedélyt. Középiskolai tanulmányainak idején Budapesten, a Hármashatárhegyen folytatta vitorlázórepülői szolgálatát. Visszakerülve Miskolcra oktatási feladatot kapott. 1948-tól az OMRE függetlenített oktatója. Repülőtér parancsnok: Békéscsabán, Hajdúszoboszlón, a Hármashatárhegyen és Farkashegyen. Nevelési módszereit az oktatók eredményesen alkalmazták. 1948-ban motoros repülői jogosítványt kapott. A MALÉV pilótaképzésének egyik vezetője volt. A MÉM RSZ (Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium Repülőgépes Szolgálat) repülési igazgatója. Rubik Ernő EVI-1 kísérleti vitorlázógépének első berepülését 1969. szeptember 18-án végezte Esztergomban. Oktatói tevékenysége közben mindig élvonalbeli versenyző maradt.
Sportvezetőként[szerkesztés]
1962. évi II. Műrepülő Világbajnokságon a magyar műrepülő válogatott edzője volt. Sportolói egyéni és csapat világbajnoki címeket nyertek.
Sporteredmények[szerkesztés]
- Rekordjai:
- a kétkormányos 100 kilométeres céltávrepülés,
- az első hazai 500 kilométeres háromszögrepülés,
Magyar bajnokság[szerkesztés]
Háromszoros vitorlázó nemzeti bajnok.
Szakmai sikerek[szerkesztés]
- Megkapta a népi repülésért kitüntetés ezüst fokozatát.
- Nemzetközi Repülőszövetség (franciául): Fédération Aéronautique Internationale) (FAI) 26. magyarként, az 1969-ben megtartott kongresszusán Paul Tissandier diplomát adományozott részére.
Források[szerkesztés]
- (1969) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1969. XXII. évfolyam 11. szám.