Malgas mitológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A madagaszkári (malgas) mitológia a szájhagyományban gyökerezik, és történetmesélés (angano, "történet") által adják tovább, a történeteket az andriambahoaka eposz, és az Ibonia-ciklus foglalja össze. Madagaszkár  népességének legalább 6%-a a Fomba Gasy néven ismert vallás híve, vagy bizonyos elemeit gyakorolja. A Sakalava nép körében a hagyományos valláshoz való ragaszkodás magas (akár 80%), mivel nem szívesen térnek át idegen eredetű vallásra.[1]

A hagyományos madagaszkári mitológiában sok történet szól a teremtőről, Zanahari-ról, az ég és a föld megosztásáról Zanahari és fia, Andrianerinerina között, aki egy lázadó hős, (a teremtő fiaként gyakran imátkoznak hozzá),[2] vagy Zanahari és a földi istenségek kapcsolatáról, mint például Ratovantany, aki agyagból megformálta az emberek testét; ezekben a mítoszokban Zanahari adott életet az embereknek, és a lelkük visszatér hozzá az égbe vagy a napba, míg a testük a föld isteneihez tér vissza. Az andrianerinerina-val ellentétben az andriamanitra szót (a merinák körében "Illatos Úr" kifejezés) a tisztelt ősökre használják.[3] A hagyományos madagaszkári kultúrák többistenhívők, és számos olyan mitológiai alakot tiszteltek (tisztelnek), akik "félúton" helyezkednek el a valóságos ősök, és az istenek között.[4]

Az ősök szerepe[szerkesztés]

A hagyományos madagaszkári kultúrában a famadihana temetkezési szertartás a spirituális élet szerves része..

Az ősökre általában jóindulatú erőként tekintenek az élők életében, de egyes madagaszkáriak úgy vélik, hogy az ősök szellemei angatrák (halott szellemek) lehetnek, ha figyelmen kívül hagyják vagy bántalmazzák őket.[5] Úgy tartják, hogy az angatra a saját sírja körül kísért, és betegséget és szerencsétlenséget hoz azokra az élőkre, akik megsértették őket. Az angatra egy különleges fajtája a kinoly: olyan lények, amelyek úgy néznek ki, mint az emberek, de vörös szemük és hosszú körmeik vannak, és kibelezik az élő embereket.[5]

Az olyan rituálék, mint a famadihana - a halottak testének 5-10 évente friss lamba-val (kézzel készített kendő) történő beburkolása- egyesek szerint megakadályozzák a kinoly-t, mivel a lamba hagyományos módon kapcsolódik a haszinához, a szent életerőhöz.[6] Az ősök erejével és tevékenységével kapcsolatos hiedelmek az egyes közösségekben nagyon eltérőek a szigeten.

Fadi (kulturális tabuk)[szerkesztés]

Az ősök kijelentései vagy cselekedetei gyakran a fadik (tabuk) forrása, amelyek a madagaszkári közösségek társadalmi életét alakítják. Madagaszkár-szerte a lemúrokat gyakran tisztelik és védik ezen népszokások. Az indri (betsimisaraka nyelven: babakoto) valamennyi eredetmítoszában szerepel, hogy valamilyen kapcsolatban voltak az emberiséggel, általában közös ősök révén. Különösen az indri eredetéről számos elbeszélés létezik, de mindegyik szentnek tekinti ezeket az állatokat, nem szabad bántani vagy vadászni rájuk.

A vazimbák tisztelete[szerkesztés]

A madagaszkári mitológiában szerepel a vazimba nevű pigmeusszerű nép, mint a sziget őslakói. Egyes madagaszkáriak úgy vélik, hogy ez a népcsoport még mindig él az erdő mélyén. Bizonyos közösségekben (különösen a Felföldön) a halottak tiszteletének gyakorlata visszanyúlhat a vazimbák, mint a legrégebbi ősök tiszteletéig. Egyes madagaszkári törzsek királyai azt állítják, hogy vérrokonságban állnak a Vazimbákkal, beleértve a Merina-dinasztiát, amely végül egész Madagaszkár felett uralkodott. A merinák a vazimba ősökre hivatkoznak a királyi vonal alapítóján, Andriamanelo királyon keresztül, akinek anyja, Rafohy királyné vazimba származású volt.

Mitológiai alakok listája[szerkesztés]

Folklór[szerkesztés]

  • Hainteny
  • Kalanoro
  • Ravohimena király és a varázslatos magok

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The Possessed and the Dispossessed. publishing.cdlib.org. (Hozzáférés: 2020. június 26.)
  2. ↑ Ottino (1983. május 17.). „Ancient Malagasy Dynastic Succession; The Merina Example”. History in Africa 10, 247–292. o. DOI:10.2307/3171698.  
  3. ↑ Malagasy Dictionary and Madagascar Encyclopedia : Andriamanitra
  4. ↑ Virginia Thompson, Richard Adloff (1965). The Malagasy Republic: Madagascar Today, Stanford University Press.
  5. ↑ a b Littleton, C. Scott. Gods, goddesses, and mythology. Marshall Cavendish, 74. o. (2005). ISBN 9780761475590. Hozzáférés ideje: 2010. június 19. 
  6. ↑ Littleton, C. Scott (2005). Gods, goddesses, and mythology Marshall Cavendish. p. 74. ISBN 9780761475590. Retrieved 2010-06-19.
  7. ↑ Cotterell, Arthur (1979). A Dictionary of World Mythology.
  8. ↑ Zoë Crossland (2014). Ancestral Encounters in Highland Madagascar: Material Signs and Traces of the Dead, Cambridge University Press.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Malagasy mythology című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

  • Bonnefoy, Yves;, Doniger, Wendy (1993). Asian Mythologies. University Of Chicago Press. pp. 187–201. ISBN 978-0-226-06456-7ISBN 978-0-226-06456-7.
  • Dandouau, A. (1922). Contes Populaires Des Sakalava Et Des Tsimihety.
  • Ferrand, Gabriel. Contes populaires malgaches. Paris: Ernest Leroux, 1893.
  • Haring (1980. május 17.). „The Classification of Malagasy Narrative”. Research in African Literatures 11 (3), 342–355. o.  
  • Haring, Lee (1994). Ibonia: Epic of Madagascar. Bucknell University Press. ISBN 978-0-8387-5284-5ISBN 978-0-8387-5284-5.
  • Haring, Lee. Verbal Charms in Malagasy Folktales, Charms, Charmers and Charming, 246–259. o.. DOI: 10.1057/9780230583535_17 (2009). ISBN 978-1-349-36250-9 
  • Junior (1883. május 17.). „The Oratory, Songs, Legends, and Folk-Tales of the Malagasy”. The Folk-Lore Journal 1 (1), 1–15. o.  
  • Junior (1883. május 17.). „The Oratory, Songs, Legends, and Folk-Tales of the Malagasy [Continued]”. The Folk-Lore Journal 1 (2), 33–40. o.  
  • Junior (1883. május 17.). „The Oratory, Songs, Legends, and Folk-Tales of the Malagasy [Continued]”. The Folk-Lore Journal 1 (3), 65–77. o.  
  • Junior (1883. május 17.). „The Oratory, Songs, Legends, and Folk-Tales of the Malagasy [Continued]”. The Folk-Lore Journal 1 (4), 97–106. o.  
  • Junior (1883. május 17.). „The Oratory, Songs, Legends, and Folk-Tales of the Malagasy. [Continued]”. The Folk-Lore Journal 1 (6), 169–174. o.  
  • Junior (1883. május 17.). „The Oratory, Songs, Legends, and Folk-Tales of the Malagasy [Continued]”. The Folk-Lore Journal 1 (7), 201–211. o.  
  • Junior (1883. május 17.). „The Oratory, Songs, Legends, and Folk-Tales of the Malagasy [Continued]”. The Folk-Lore Journal 1 (8), 233–243. o.  
  • Junior (1883. május 17.). „The Oratory, Songs, Legends, and Folk-Tales of the Malagasy [Continued]”. The Folk-Lore Journal 1 (9), 273–279. o.  
  • Junior (1883. május 17.). „The Oratory, Songs, Legends, and Folk-Tales of the Malagasy [Continued]”. The Folk-Lore Journal 1 (10), 305–316. o.  
  • Junior (1883. május 17.). „The Oratory, Songs, Legends, and Folk-Tales of the Malagasy. [Concluded]”. The Folk-Lore Journal 1 (11), 337–343. o.  
  • De Longchamps, Jeanne. Conte Malgaches. Paris: Editions Erasme. 1955.
  • McElroy, Colleen J. (1999). Over the Lip of the World: Among the Storytellers of Madagascar. ISBN 978-0-295-97824-6ISBN 978-0-295-97824-6.
  • Ottino (1982. május 17.). „Myth and History: The Malagasy Andriambahoaka and the Indonesian Legacy”. History in Africa 9, 221–250. o. DOI:10.2307/3171607.  
  • Randriamanantena, Didier. Le Roi et Ifara (graphic novel retelling the legend of Razafimbolamena, the prodigal son).
  • Renel, Charles. Contes de Madagascar. Paris: Ernest Leroux, 1910.
  • Renel, Charles. Contes de Madagascar. Paris: Ernest Leroux, 1930.
  • Tyson, Peter (2000). The Eighth Continent: Life, Death and Discovery in the Lost World of Madagascar. ISBN 978-0-380-97577-8ISBN 978-0-380-97577-8.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Malgas_mitológia&oldid=27074710”