A KSI-ben kezdett sportolni. 1992-ben junior Eb-t nyert, egy év múlva junior vb bronzérmes volt. 1993-ban igazolt a BVSC-hez. 1995 elején, egy edzésen lábtörést szenvedett. Visszatérése után Magyar Kupa-győztes lett. Ebben az évben mutatkozott be a felnőtt válogatottban és a bécsi Eb-n ezüstérmes lett. A Világkupán induló csapatba nem tudott bekerülni. Decemberben KEK-döntőbe jutott a BVSC-vel, de elbukták azt. 1996-ban magyar bajnokságot nyert, amit 1999-ig minden évben megvédett a vasutas csapattal. 1997-ben Európa-bajnok, 1998-ban vb-ezüstérmes volt. A következő évben Európa-bajnok és világ kupa-győztes lett. 2000-ben magyar kupa-győztes volt. A Bajnokok Ligájában a harmadik helyen végzett. A bajnokságban ezüstérmet szerzett. A válogatottal olimpiai bajnokságot nyert.
Ezután az olasz RN Savona játékosa lett. A 2001-es Európa-bajnokságon bronzérmes volt. Ebben az évben szerepelt utoljára a felnőtt válogatottban. 2005-ben olasz bajnokságot és LEN Kupát nyert. Ezt követően a Chiavarihoz igazolt egy szezonra. 2006-ban az Eger színeiben újra a magyar bajnokságban szerepelt és bronzérmes lett. 2007-ben visszatért Olaszországba, ahol a Nervi játékosa volt. A következő szezont a Pro Recconál töltötte, amellyel bajnokságot nyert. Az Euroligában második lett. 2009-től a másodosztályú Acquachiara játékosa lett. Ebben az évben magyar-olasz kettős állampolgár lett. Klubjával 2011-ben felkerült az első osztályba. 2012-ben az olimpiára készülő olasz válogatott tagja volt, de kimaradt az utolsó keretszűkítéskor.
2013 nyarán befejezte játékos pályafutását, és a BVSC vezetőedzője lett.[3] 2014 októberében kinevezték a magyar női vízilabda-válogatott másodedzőjének.[4] Ezt a posztját Merész András lemondásáig töltötte be. 2016 decemberében kinevezték a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitányának.[5] Irányításával 2020-ban Európa-bajnok, 2021-ben olimpiai bronzérmes lett a válogatott.[6][7] 2021 októberében három évvel meghosszabbították a megbizatását.[8]
