Lukcsics Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lukcsics Pál
SablonWikidataSegítség

Lukcsics Pál (Kerta, 1892. május 20. - Budapest, 1936. november 16.) történetíró, tanár.

Élete[szerkesztés]

Lukcsics József (1875-1937) kanonok öccse.

Veszprémben érettségizett, majd a budapesti egyetemi tanulmányait az első világháború félbeszakította. A veszprémi 31. gyalogezredbe vonult be, majd az újonnan alakított 307. honvéd gyalogezrednél szolgált. Részt vett a rarencei és a toporuci ütközetekben, Kirlibabánál (orosz front) súlyosan megsebesült.

Az Eötvös Kollégium tagjaként 1918-ban magyar-latin szakos tanári oklevelet szerzett, majd doktorált és az Eötvös Kollégium tanára lett. 1926-tól a római magyar történeti intézetben dolgozott.

Művei[szerkesztés]

  • 1914 Schwartner Márton élete és tudományos jelentősége. Veszprém
  • 1923 A vásárhelyi apácák története. Veszprém (Közlemények Veszprém vármegye múltjából 1.)
  • 1927 Az esztergomi főkáptalan a mohácsi vész idején. Esztergom, 1927. (Különnyomat Esztergom Évlapjai)
  • 1930 A gr. Zichy-család zsélyi nemzetségi levtára. Budapest (Különnyomat Levéltári Közlemények 1929)
  • 1930 A veszprémi székeskáptalan levéltára. Budapest (Különnyomat Levéltári Közlemények 1929)
  • 1931 XV. századi püspökök oklevelei. 1. r. V. Márton püspök (1417-1431). Budapest
  • 1931 A zichy és vásonkeői gr. Zichy-család idősebb ágának okmánytára 12. Budapest
  • 1933 A veszprémi püspöki vár a katolikus restauráció korában. Veszprém (A veszprémi egyházmegye múltjából 1; tsz. Pfeiffer János)

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]