Louis Aragon válogatott versei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Louis Aragon válogatott versei
SzerzőSzerk. Somlyó György
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
TémaLouis Aragon válogatott verseinek gyűjteménye
MűfajVersek
Kiadás
KiadóEurópa Könyvkiadó
Kiadás dátuma1964
IllusztrátorHincz Gyula
Média típusakönyv
Oldalak száma454
SablonWikidataSegítség

A Louis Aragon válogatott versei Louis Aragon francia költő, író magyarra fordított verseiből összeállított gyűjteményes kötet. A könyvet az Európa Könyvkiadó jelentette meg 1964-ben, 454 oldalon; illusztrálta Hincz Gyula. A közreadott művek legnagyobb részének fordítói: Illyés Gyula, Rónay György, Somlyó György.

A könyv kiadását megelőzte Aragon verseinek egy korábbi magyar nyelvű gyűjteménye (Aragon válogatott versei, Parnasszus Könyvkiadó, 1948) 223 oldalon, vagyis fele akkora terjedelemben, mint az újabb, 1964-es kötet.

Aragon költészetének korszakai[szerkesztés]

A kötethez írt Utószóban Somlyó György Aragon költészetében (1963-ig) négy korszakot különböztet meg, és a kötet anyagának beosztása is ehhez igazodik.

Az első a lázadó fiatal költő korszaka, melynek során Apollinaire-től indulva a dadaizmuson át eljut a szabad képalkotásra épülő, a prózát és a verset összemosó szürrealista művekig. A lázadó korszakot hosszan tartó szellemi vívódás, alkotói válság követte, valamint az életét és további költészetét meghatározó találkozása Elsa Triolet-vel (1928), későbbi feleségével, a híres Elza-versek ihletőjével.

A szürrealizmussal való szakítást „a személyi illegalitás és legszélesebb körű költői hatás korszaka” követi. Ez a fasizmus és az idegen hódítás elleni küzdelem (az ellenállás, a Resistance) időszaka. Ekkor születnek a hagyományos formákat követő, az olvasók legszélesebb köreiben közvetlen hatásra törekvő nagy költeményei; két legismertebb ellenállási verseskönyve az Elza szeme (Les Yeux d'Elsa) és a Szívszakadásig (Le Crève-cœur). Utóbbi kötetben jelent meg az Elza a tükör előtt, melyet Lengyel Balázs kritikus az életmű kulcsversének nevez.[1]

Aragon működése mindig összekapcsolódott a politikával, és ő volt az, aki a szocialista realizmus igényével lépett fel Franciaországban. Költészetének a háború utáni a legkevésbé jelentékeny korszaka (1945–1954), ekkor csak két kisebb verseskönyve jelenik meg. Ez a közvetlen politikai szerepvállalás és a realista nagyregények írásának ideje.

A következő évtizedet (1963-ig) „a nagylélegzetű önéletrajzi költemények korszakának lehet nevezni.” Külön-külön kötetben közreadott nagy poémái: A szem és az emlék, A befejezetlen regény, az Elza, A költők és az Elza bolondja (az utóbbiból a kötetben három részlet olvasható) a legátfogóbb szintézist jelentik költői pályáján. A szürrealista szabadvers valamint „a hagyományt újjáteremtő szabályos forma és történelmi konkrétság egy, az eddiginél bonyolultabb és nagyobbszabású költői realizmusban forr össze, ahogy ifjúság és öregség a mindkettőt egyformán átizzító szerelem témájában…”[2]

A kötet ciklusai[szerkesztés]

  • Üldözött üldöző (Persécuté persécuteur)
  • Szívszakadásig (Le Crève-cœur)
  • Megint szívszakadásig (Le Nouveau Crève-cœur)
  • A szem és az emlék (Les yeux et la mémoire)
  • Befejezetlen regény (Le Roman inachevé)
  • Elza (Elza)
  • A költők (Les Poètes)
  • Elza bolondja (Le Fou d'Elsa)

Mindegyik ciklus elején (az utolsó kivételével) az adott költői korszakot jellemző rövid prózai szemelvények olvashatók magától Aragontól, illetve méltatása egy-egy kortársától.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lengyel Balázs: Elza és Aragon avagy vázlat Aragonról egy Elza-vers ürügyén
  2. Somlyó György: Utószó (a kötete 410. oldalán.)

Források[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Louis Aragon témában.