Leïla Slimani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leïla Slimani
2017-ben
2017-ben
Született1981. október 3. (42 éves)
Rabat, Marokkó
Állampolgárságamarokkói Marokkó,
francia Francia
SzüleiOthman Slimani
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Goncourt-díj (2016)[1]
  • Grand prix des lectrices de Elle (2017)
  • Művészetek és Irodalom tisztje (2017. március 23.)[2]
  • Out d'or (2017. június)[3]
  • Premi Llibreter de narrativa (2021)[4]
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja (2022. november 23.)[5]
A Wikimédia Commons tartalmaz Leïla Slimani témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Leïla Slimani (Rabat, 1981. október 3. –)[6] marokkói-francia író és újságíró. Emellett francia diplomata, mint Emmanuel Macron francia elnök személyes képviselője az Organisation internationale de la Frankophonie-nál.[7][8] 2016-ban elnyerte a Goncourt-díjat a Chanson douce című regényéért.

Élete[szerkesztés]

Anyai nagyanyja, Anne Dhobb (született: Ruetsch; 1921–2016) Elzászban nőtt fel. 1944-ben, Franciaország felszabadulása közben ismerkedett meg leendő férjével, Lakhdar Dhobbbal, a francia gyarmati hadsereg marokkói ezredesével. A háború után visszakísérte Marokkóba, ahol Mekneszben éltek. Anne Dobbs önéletrajzi regénye 2003-ban jelent meg; ő lett az első író a családban. Lánya (Slimani anyja) Béatrice-Najat Dhobb-Slimani fül-orr-gégész, aki hozzáment a francia végzettségű marokkói Othman Slimani(wd) közgazdászhoz. A párnak három lánya született; Leïla Slimani a középső.

Leïla Rabatban született 1981. október 3-án; liberális, francia nyelvű háztartásban nőtt fel, és francia iskolákba járt.[9] Gyermekkorában egy fontos törés következett be 1993-ban, amikor az apját hamisan belekeverték egy pénzügyi botrányba, és elbocsátották a CIH Bank(wd) elnöki posztjáról (később hivatalosan is felmentették).[10][11]

17 éves korában Marokkóból Párizsba ment, hogy a Sciences Po és az ESCP Europe egyetemeken politológiát és médiatudományokat tanuljon. Érettségi után átmenetileg színészi karriert fontolgat, elvégezte a színészi tanfolyamot és két filmben szerepelt mellékszerepben. 2008. április 24-én feleségül ment férjéhez, egy párizsi bankárhoz, Antoine d’Engremont-hoz, akivel először 2005-ben találkozott, és az év októberében a Jeune Afrique(wd) magazin újságírójaként kezdett dolgozni. A munka sok utazással járt. Miután 2011-ben megszületett a fia, és Tunéziában letartóztatták, miközben az arab tavaszról tudósított, úgy döntött, hogy felmond a Jeune Afrique-nél, hogy szabadúszóként dolgozzon, és inkább regényt írjon. A regényt azonban a kiadók elutasították. 2013-ban Slimani részt vett Jean-Marie Laclavetine(wd)[12], a Gallimard(wd) regényírója és szerkesztője íróműhelyén. Érdeklődött Slimani írásai iránt, és segített neki fejleszteni stílusát; 2014-ben Slimani kiadta első regényét Dans le jardin de l’ogre ("Az Ogre kertjében" - angol fordításban "Adèle") címmel a Gallimard kiadónál. A regény jól szerepelt a francia kritikusok körében, és Marokkóban megkapta a La Mamounia irodalmi díjat(wd).[13] Két évvel később a Chanson douce című pszichológiai thrillerrel folytatta, amely elnyerte a Goncourt-díjat, és irodalmi sztárrá tette Franciaországban, valamint a nemzetközi közönség számára is ismertté tette. 2017-ben megszületett második gyermeke, egy leány.[6][10][14][15][16]

Marokkói állampolgársága mellett Slimani elzászi öröksége miatt francia állampolgársággal is rendelkezik.[10][16] 2017-ben a francia kormány az Ordre des Arts et des Lettres tisztjévé nevezte ki.[17] 2021 óta Portugáliában, Lisszabonban él.[18]

2022 augusztusában bejelentették, hogy ő lesz a 2023-as Nemzetközi Booker-díj bírálói elnöke.[19]

Magánélete[szerkesztés]

Leïla Slimani 2008 óta házas, férje Antoine d'Engremont[20] bankár, két gyermeke van (egy 2011-ben született fiú és egy 2017-ben született lány).[21]

Munkái[szerkesztés]

Slimani 2015-ben

Politika[szerkesztés]

2017. november 6-án Emmanuel Macron francia elnök kinevezte Leïla Slimanit személyes képviselőjének a Frankofónia Nemzetközi Szervezetéhez.[7][8]

Fikció[szerkesztés]

Adèle[szerkesztés]

Slimani első regénye, a Dans le jardin de l’ogre, amely angolul Adèle néven jelent meg, egy nő történetét meséli el, aki szexuális függősége miatt elveszti az irányítást élete felett. Slimani azután kapta meg az ötletet a történetéhez, hogy látta Dominique Strauss-Kahn hírét(wd).[22] A regény jól szerepelt a francia kritikusok körében; Marokkóban megkapta a La Mamounia irodalmi díjat.[23][10][24]

Lullaby/The Perfect Nanny[szerkesztés]

2017-ben a Frankfurti Könyvvásáron

A Chanson douce ("Altatódal") két fiatal testvér dajkájuk által elkövetett kettős gyilkosságának története, amelyet a Krim-gyerekek 2012-es manhattani dadus általi meggyilkolása ihletett.[25] A regény közvetlenül azután kezdődik a gyilkosságot, majd elmeséli a szülők, egy liberális, felső középosztálybeli párizsi házaspár, valamint a gazdaságilag és lélektani nehézségekkel küzdő dajkájuk hátterét. Slimani a dadát Louise-nak nevezte el Louise Woodward(wd)[26] után, aki egy brit au pair volt az Egyesült Államokban, és akit elítéltek a rábízott kisgyermek gondatlanságból elkövetett emberöléséért. A regényt a francia kritikusok jól fogadták. Gyorsan bestsellerré vált, három hónapon belül több mint 76 000 példányban nyomtatták ki, még azelőtt, hogy a könyv 2016-ban elnyerte a Goncourt-díjat. Ezt követően Franciaország legolvasottabb könyvévé vált abban az évben, több mint 450 000 nyomtatott példányával; 2017 végéig körülbelül 600 000 példányt adtak el Franciaországban. 18 nyelvre fordították le, és további 17 nyelvre készül; regényének angol fordítása (Sam Taylor) 2018-ban jelent meg The Perfect Nanny címmel az Egyesült Államokban és Lullaby címmel az Egyesült Királyságban.[5][16] 2019-ben a Lullaby elnyerte a British Book Award díjat „Az év bemutatkozó könyve” kategóriában.[27]

Le pays des autres[szerkesztés]

Le pays des autres, lit. "Mások országa" (Gallimard, 2020), az író saját családjáról tervezett trilógia első regénye, anyai nagyszüleinek életével foglalkozik az 1950-es évek marokkói dekolonizációs időszakában.[28] 2022-ben jelent meg a trilógia második kötete, a Regardez-nous danser (szó szerint: „Nézd, hogy táncolunk”).

Non-fiction[szerkesztés]

Slimani több éven át újságíróként dolgozott, és tudósított Észak-Afrikáról és a Magreb-országokról, többek között a 2011-es arab tavaszról.[29]

Sexe et Mensonges: La Vie Sexuelle au Maroc ("Szex és hazugságok: Szexuális élet Marokkóban") című könyve számos olyan nő beszámolóját gyűjti össze, akikkel interjút készített egy marokkói könyvkörút során.[29]

La baie de Dakhla : itinérance enchantée entre mer et désert egy olyan marokkói régiót ír le az Atlanti-óceán partján, ahol az emberek a hagyományos élet és a modernitás közötti átmenet időszakát élik át.[30]

Könyvei[szerkesztés]

Magyarul megjelent[szerkesztés]

  • Altatódal (Chanson douce) – Európa, Budapest, 2017 · ISBN 9789634058281 · Fordította: Lőrinszky Ildikó
  • Az ​ogre kertjében (Dans le jardin de l'ogre) – Európa, Budapest, 2021 · ISBN 9789635044023 · Fordította: Lőrinszky Ildikó
  • Mások ​országa (Le pays des autres) – Európa, Budapest, 2024 · ISBN 9789635048670 · Fordította: Lőrinszky Ildikó

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://www.lexpress.fr/culture/livre/le-prix-goncourt-attribue-a-leila-slimani-pour-chanson-douce_1846902.html
  2. ↑ http://www.culture.gouv.fr/Nous-connaitre/Organisation/Conseil-de-l-Ordre-des-Arts-et-des-Lettres/Arretes-de-Nominations-dans-l-ordre-des-Arts-et-des-Lettres/Nomination-dans-l-ordre-des-Arts-et-des-Lettres-hiver-2017, MCCA1705191A
  3. ↑ http://2018.outdor.fr/edition-2017/
  4. ↑ https://www.ccma.cat/324/les-llibreries-premien-francesc-seres-i-leila-slimani-amb-el-premi-llibreter/noticia/3108648/
  5. ↑ PRER2221960D
  6. ↑ a b Schwartzbrod, Alexandra. „Leïla Slimani. "Madame Bovary X"”, Liberation , 2014. szeptember 29. (Hozzáférés: 2018. április 3.) (francia nyelvű) 
  7. ↑ a b Clavel, Geoffroy: La lauréate du Goncourt 2016 Leïla Slimani nommée représentante de Macron pour la francophonie (francia nyelven). Le Huffington Post , 2017. november 6. (Hozzáférés: 2019. november 8.)
  8. ↑ a b Leïla Slimani (angol nyelven). Institut français . (Hozzáférés: 2019. november 8.)
  9. ↑ 10 choses à savoir sur Leïla Slimani, prix Goncourt 2016 (francia nyelven). Bibliobs , 2016. november 3. (Hozzáférés: 2024. április 28.)
  10. ↑ a b c d Collins, Lauren. The Killer-Nanny Novel That Conquered France (2018. január 1.) 
  11. ↑ Brégeard, Olivier. „Leïla Slimani, un Goncourt alsacien”, L'Alsace , 2017. február 12. (Hozzáférés: 2018. április 3.) (francia nyelvű) 
  12. ↑ Jean-Marie Laclavetine (Bordeaux, 1954. február 17. –) francia szerkesztő, író és az olasz irodalom francia nyelvű fordítója.
  13. ↑ Leïla Slimani sacrée à La Mamounia (francia nyelven). Le Figaro , 2015. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. április 28.)
  14. ↑ „Leïla Slimani Wins Prix Goncourt, France's Top Literary Award”, The New York Times , 2016. november 3. (Hozzáférés: 2018. április 3.) 
  15. ↑ LeDuc, Sarah. „Dark novel on female sex addiction wins prize in Morocco”, France 24 , 2015. szeptember 29. (Hozzáférés: 2018. április 3.) 
  16. ↑ a b Allardice, Lisa. „Leïla Slimani on her shocking bestseller, Lullaby: 'Who can really say they know their nanny?”, The Guardian , 2018. január 26. (Hozzáférés: 2018. április 3.) 
  17. ↑ Nomination dans l'ordre des Arts et des Lettres hiver 2017 (francia nyelven). www.culture.gouv.fr , 2017. március 23. (Hozzáférés: 2021. november 8.)
  18. ↑ Leïla Slimani: “Contar histórias é a melhor forma de dizer a verdade” (európai portugál nyelven). Jornal Expresso . (Hozzáférés: 2023. november 4.)
  19. ↑ Announcing the International Booker Prize 2023 judges, 2022. augusztus 16. (Hozzáférés: 2023. március 10.)
  20. ↑ Leïla Slimani, l’exil portugais, 2022. február 6..
  21. ↑ Sur Leïla Slimani, prix Goncourt 2016, 2016. november 3..
  22. ↑ A New York állam népe kontra Strauss-Kahn büntetőeljárás egy szállodai szobalány, Nafissatou Diallo által Dominique Strauss-Kahn ellen a Sofitel New York Hotelben(wd) 2011. május 14-én elkövetett szexuális támadás és nemi erőszak kísérletének vádjával kapcsolatos büntetőügy volt.
  23. ↑ Tonkin, Boyd. „Leïla Slimani's Dans le Jardin de l'Ogre: Eroticism in a repressed world”, The Independent , 2015. október 22.. [2022. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 3.) 
  24. ↑ Young, Molly (23 January 2019), "In ‘Adèle,’ a Young Woman Pounds Champagne, Spurns Hermès and Destroys Lives", The New York Times.
  25. ↑ A 6 és 2 éves Lucia és Leo Krimet 2012. október 25-én késő délután gyilkolták meg a New York-i Manhattan Upper West Side-on található La Rochelle apartmanházban. A gyerekek részmunkaidős gondozóját, Yoselyn Ortegát azért ítélték el, mert konyhakéssel halálra szúrta a gyerekeket, miközben édesanyjuk, Marina Krim és hároméves húguk, Nessie néhány háztömbnyire volt tőlük úszásoktatáson.
  26. ↑ Louise Woodward 1978-ban született brit volt au pair, akit 18 éves korában gyilkossággal vádoltak, de később elítélték a nyolc hónapos Matthew Eappen csecsemő gondatlanságból elkövetett emberöléséért a Massachusetts állambeli Newtonban(wd).
  27. ↑ Fiction Début of the Year. The British Book Awards , 2019 (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  28. ↑ " Le pays des autres " de Leïla Slimani : un Maroc amer. Fnac. (Hozzáférés: 2020. március 11.)
  29. ↑ a b Kaufmann, Sylvie. „A Toxic Mix: Sex, Religion and Hypocrisy”, The New York Times , 2017. szeptember 13. (Hozzáférés: 2018. április 3.) 
  30. ↑ 'La baie de Dakhla...: Mot de l'éditeur. Fnac. (Hozzáférés: 2020. március 11.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Leïla Slimani című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Leïla_Slimani&oldid=27147702”