Krizsán László

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Krizsán László (Pestszentlőrinc, 1929. szeptember 28. – Százhalombatta, 2006. április 3.) történész, levéltáros, az MTA doktora. Levéltári kutatásait többnyire tudományos ismeretterjesztő munkákban adta közre.

Krizsán László
Született1929. szeptember 28.
Pestszentlőrinc
Elhunyt2006. április 3. (76 évesen)
Százhalombatta
HázastársaLudmilla Vlagyimirovna Maljucskova
GyermekeiKrizsán László, Krizsán Imre
SzüleiKrizsán Imre, Piller Mária
Foglalkozásatörténész
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza[szerkesztés]

Apja Krizsán Imre, anyja Piller Mária, akik 1917 december 20-án kötöttek házasságot. Krizsán László, Mária nővére és Imre bátyja Pestszentlőrincen született. 1947-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre magyar–történelem szakra, az egyetemet tanulmányai alatt nevezték át Eötvös Loránd Tudományegyetemmé. Harmadévtől történelem-levéltár-keleti nyelvek szakon folytatta tanulmányait.

Első munkahelye a Magyar Országos Levéltár, 1952-1959, ez idő alatt születtek gyermekei László (1952) és Imre (1954). Felesége Ludmilla Vlagyimirovna Maljucskova könyvtáros (Dunai Kőolajipari Vállalat). 1964-től 1967-ig aspiráns volt a Lomonoszov Egyetemen, ahol elnyerte a történelemtudományok kandidátusa címét. Hazatérése után az MTA Arfo-Ázsiai Központjában dolgozott, ennek nevét később Világgazdasági Kutatóintézetre változtatták. A Pest Megyei Levéltár munkatársa volt 1959-1964 között. 1982-ben elnyerte a tudományok doktora akadémiai fokozatot.

Tevékenysége[szerkesztés]

Hitvallása volt, hogy a történész feladata felkutatni az igazságot: Azért vagyunk történészek, azért adta Isten a kezünkbe a levéltár kulcsát, hogy menjünk be oda, ássuk be magunkat a történelembe, és mondjuk meg, hogy volt.[1] Jelentős munkája volt Madách Imre 1848-as tevékenységének kutatása. Kutatási területe Afrika népeinek XIX. századi társadalomtörténete és a magyar kutatók szerepének vizsgálata a világ tudományos megismerésében. Alapítása óta részt vett a Magyar Földrajzi Múzeum tudományos programjaiban. Foglalkozik Érd és Százhalombatta történetével, tudománytörténeti kiállítások összeállítója. Kutatta Magyar László ázsiai és afrikai tevékenységét. Írt Zimmerman Istvánról, aki Zimbabwéban írni tanította az ottaniakat, és lefordította számukra a Bibliát. Feltárta Menyhárt László botanikus tevékenységét, aki olyan növényfajokat terjesztet el Afrikában, amellyel enyhíteni tudta az éhínséget. Kutatta Sass Flóra erdélyi árva lány történetét, akit rabszolgapiacon vásároltak meg.[2] Sass Flóra egy angol mérnök (Smuel Baker) feleségeként az afrikai gyarmatosítás enyhítésén dolgozott. Helytörténeti tevékenysége Százhalombatta térségére terjedt ki, a 2001 Százhalom százados krónikája, majd 2006-os Százhalmi Kalendárium formájában. Utolsó munkája Száz év Százhalombatta múltjából már halála után került nyomdába (2006 április 3). Számos könyvet, tudományos és népszerű tanulmányt írt, melyek magyar, angol, német, orosz, francia és japán nyelven jelentek meg, a magyar és egyetemes történelem, valamint az irodalomtörténet témaköréből

Munkái[szerkesztés]

  • Menyhárt László[3]
  • Erkel Ferenc[4]
  • Disszertációja[5]
  • Madách Imre, Budapest 1964, Százhalombatta 1988[6]
  • Madách Imre, levéltári források[7]
  • Madách Imréről és 48-ról[8]
  • 1919, a Tanácshatalom előzményei[9]
  • Livingstone[10]
  • Jámbor Pál (Madách Imre)[11]
  • Magyar László, Dunaföldvár 1979, Kalocsa 1984, Keszthely 1993, Öttömös 1994[12]
  • Magyar László[13][14]
  • Benyovszky emlékév[15] Benyovszky Móric helye és szerepe a XVIII. század történelmében. A hazai Benyovszky-kutatások időszerű kérdései.
  • Dunaföldvár okmányokban[16]
  • Ács Károly[17]
  • Korai magyar utazók[18]
  • A kilombók világa; Afrika az öreg malomban[19]
  • Almásy László, Dunaföldvár 1995, Öttömös 2004[20]
  • Magyar Afrika-kutatók, Dunaföldvár 1982, Kalocsa 1988
  • Horthy Miklós[21]
  • Együttműködés Afrikában[22]
  • Czimmerman István[23]
  • A halmok üzenete[24]

Díjai[szerkesztés]

  • Magyar Rádió Nívódíj 1964
  • Csuka Zoltán-díj 1996

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A jelen a múltban gyökerezeik. hírtükör, 2006. (Hozzáférés: 2023. október 11.)
  2. ↑ Krizsán, László, Biernaczky Szilárd. Magar utazók Afrikában. Hajnalcsillag a Nílus felett. Sass Flóra. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 16. o.. 963-18-5896-0 (1994. június 6.) összefoglaló
  3. ↑ Krizsán László: Menyhárt László tudományos működése a Zambezi mentén. Földrajzi múzeumi tanulmányok, 1985. (Hozzáférés: 2023. október 13.)
  4. ↑ Krizsán, László. Erkel Ferenc és Pest megye – Az Erkel emlékév alkalmából. Budapest: Hazafias Népfront, 24. o. (1965. június 6.) 
  5. ↑ Krizsán László: Formirovanyie pabocsego klassza v Zapadnoj Afrike (A munkásosztály sorsának alakulása Nyugat-Afrikában). Moszkvai Egyetem. Keleti Nyelvek Intézete, 1967. (Hozzáférés: 2023. október 13.) A történettudományok kandidátusának dolgozata
  6. ↑ Krizsán, László. Dokumentumok Madách Imre életörténetéhez. Balassagyarmat: Nógrád Megyei Múzeum, 125. o. (1964. június 6.) 
  7. ↑ Krizsán László (1964). „Madách és a levéltári forrásanyag”. Levéltári Közlemének 35 (1), 126-132. o.  
  8. ↑ Krizsán László: Madách második negyvenyolca. Madách Szimpózium, 1997. (Hozzáférés: 2023. október 13.)
  9. ↑ Krizsán, László. Az 1919-es tanácshatalom és előzményei Pest megyében, 293. o. (1965. június 6.) 
  10. ↑ Krizsán, László. _Homo Regius_ Afrikában – emlékezés David Livingstone halálnak 100-ik évfordulójára. Budapest: MTA, 57. o. (1975. június 6.) 
  11. ↑ Krizsán László: Jámbor Pál és az Ember tragédiája végleges szövegének kialakulása. Madách Szimpózium. (Hozzáférés: 2023. október 13.)
  12. ↑ Krizsán, László. Magyar László. Budapest: Akadémiai Kiadó, 227. o.. 963-05-3046-5 (1983. június 6.) 
  13. ↑ Krizsán László: Magyar László együttműködése a portugál hatóságokkal Afrika megismerésében. Földrajzi múzeumi tanulmányok, 10. évfolyam, 1991. (Hozzáférés: 2023. október 13.)
  14. ↑ Krizsán László: _Magyar László_ általános Iskola Foktőn, Mgyar László kopjafája Öttömösön. Földrajzi múzeumi tanulmányok, 11. évfolyam, 1992. (Hozzáférés: 2023. október 13.)Fényképével
  15. ↑ (1987) „Földrajzi múzeumi tanulmányok. Benyovszky konferencia”. Földrajzi múzeumi tanulmányok 3, 3-88. o.  
  16. ↑ Krizsán, László. Földvári képes krónikáskönyv : egy Duna-menti település életrajza okmányokban és képe. Dunaföldvár Városi Tanács, 197. o. (1989. június 6.) 
  17. ↑ Krizsán, László. Szolgálni nemzetemnek. Ács Károly életútja. Ráckeve, Városi Tnács, 138. o.. 963-03-3189-5 (1989. június 6.) 
  18. ↑ Krizsán, László. Korai magyar utazók Európában. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 99. o.. 963-18-6438-3 (1995. június 6.) 
  19. ↑ Krizsán László: A kilombók világa. Földrajzi múzeumi tanulmányok, 6. évfolyam, 1989. (Hozzáférés: 2023. október 13.)
  20. ↑ Krizsán, László. A sivatag titkait kutatta. Almássy Lászlóról. Vasszilvágy: Magar Nyugat, 101. o.. 963-86652-3-8 (2005. június 6.) 
  21. ↑ Krizsán, László. A korona árnyékában. Kísérletek a Horthy-dinasztia megalapítására, 97. o. (2002. június 6.) 
  22. ↑ Krizsán László: Első együttműködés a történelemben fehér és fekete bőrűek között Afrika tudományos megismerésében. Földrajzi múzeumi tanulmányok, 12. évfolyam, 1993. (Hozzáférés: 2023. október 13.)
  23. ↑ Krizsán László: Czímermann István és a nyungve írásbeliség. Földrajzi múzeumi tanulmányok, 13. évfolyam, 2004. (Hozzáférés: 2023. október 13.)
  24. ↑ Krizsán László: A halmok üzenete - Első tudományos kutatás Érd-Százhalom térségében 1847-ben. Földrajzi múzeumi tanulmányok, 14. évfolyam, 20045. (Hozzáférés: 2023. október 13.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Krizsán_László&oldid=27192218”