Kotyelnyics

	Kotyelnyics (Коте́льнич)
; Kotyelnyics címere	; Kotyelnyics zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kirovi terület
Járás	Kotyelnyicsi
Alapítás éve	1143
Polgármester	Alekszandr Zsdanov
Irányítószám	612600–612607
Körzethívószám	83342
	Népesség
Teljes népesség	430 fő (1595); 306 fő (1646); 157 fő (1654); 158 fő (1678); 430 fő (1700); 940 fő (1750); 2600 fő (1856); 4236 fő (1897); 4600 fő (1913); 10 700 fő (1931); 27 688 fő (1959); 29 196 fő (1970); 32 759 fő (1979); 36 841 fő (1989); 37 400 fő (1993); 28 245 fő (2002); 27 000 fő (2007); 26 600 fő (2008); 26 226 fő (2009); 24 979 fő (2010); 24 989 fő (2011); 24 908 fő (2012); 24 685 fő (2013); 24 451 fő (2014); 24 266 fő (2015); 24 169 fő (2016); 23 966 fő (2017); 23 682 fő (2018); 23 244 fő (2019); 22 882 fő (2020); 20 144 fő (2021);
	Földrajzi adatok
Időzóna	MSK (UTC+3)
	Elhelyezkedése
	Kotyelnyics Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 58° 18′ 00″, k. h. 48° 20′ 00″Koordináták: é. sz. 58° 18′ 00″, k. h. 48° 20′ 00″
	Kotyelnyics Pozíció a Kirovi terület térképén
	Kotyelnyics weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kotyelnyics témájú médiaállományokat.

Kotyelnyics (oroszul: Коте́льнич) folyami kikötőváros Oroszországban, a Kirovi területen, a Kotyelnyicsi járás központja. Vasúti és folyami közlekedési csomópont. Vjatka jobb partján, a Molomával való összefolyásának közelében terül el, Kirovtól délnyugatra (a távolság vasúttal 87 km, közúton 124 km). Áthalad rajta a transzszibériai vasút.

Lakossága: 24 979 fő (a 2010. évi népszámláláskor),^[3] melyből 24 187 orosz, 132 ukrán.

Története[szerkesztés]

Az eredetileg mari települést először Koksarov (Кокшаров) néven említették 1143-ban, majd 1181-ben - miután a novgorodiak elfoglalták - átnevezték Kotyelnyicsre. 1780-ban kapott városi rangot. A XVII. század végétől 1920-ig évente tartottak lóvásárt. A város gyakran leégett (1686, 1721, 1805, 1905, 1918). Az 1917-es polgárháború idején többször gazdát cserélt. 1926-ban ismét tűz ütött ki, ezúttal a város szinte teljesen megsemmisült, az egész országból származó segítséggel épült újjá. A második világháború idején kitelepítési központ volt. Sorsa jelenleg a tipikus szocializmusban iparosított vidéki orosz városoké: a nyersanyagtermelésre épülő nemzetgazdaságban nem sok remény van az ipar felélesztésére, lakossága csökkenő (az 1989-es népszámláláskor még 36 841 fő, a 2002-eskor már csak 28 245 fő).

A kotyelnyicsi Vjatka-part része a világ egyik legnagyobb Pareiasauridae-fosszília lelőhelyének.

A város elmegyógyintézetében találták meg Toma Andrást, az utolsó magyar hadifogolyt.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ ^a ^b ^c ^d Энциклопедия земли Вятской : [в 10 т. / Обл. писат. орг. [и др. ; ред. комис.: В. А. Ситников (пред.) и др.]. — Киров : Вятка, 1994–2008. — (Откуда мы родом?). Т. 1, [кн. 1] : Города / [сост. В. Ф. Пономарев ; ред. В. И. Шишкин]. — 1994. — 447 с. : ил. — Указ. имен: с. 420–441. — Библиогр.: с. 417–419. — 30 000 экз.]
↑ Оценка численности постоянного населения Кировской области на 1 января 2009-2015 годов
↑ A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].

Földrajzportál
Oroszország-portál

[c8ac33e950fa0e23a05ebeab7a267b3a6a6581f4-1] Энциклопедия земли Вятской : [в 10 т. / Обл. писат. орг. [и др. ; ред. комис.: В. А. Ситников (пред.) и др.]. — Киров : Вятка, 1994–2008. — (Откуда мы родом?). Т. 1, [кн. 1] : Города / [сост. В. Ф. Пономарев ; ред. В. И. Шишкин]. — 1994. — 447 с. : ил. — Указ. имен: с. 420–441. — Библиогр.: с. 417–419. — 30 000 экз.]

[2e7c6e0024a93ae67f2ceed4870917974e5c2170-2] Оценка численности постоянного населения Кировской области на 1 января 2009-2015 годов

[3] A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].

[1]

[2]

[3]