Komáromszentpéter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Komáromszentpéter (Svätý Peter)
A szentpéteri katolikus templom
A szentpéteri katolikus templom
Komáromszentpéter címere
Komáromszentpéter címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásKomáromi
Rangközség
PolgármesterHamran Tibor
Irányítószám946 57
Körzethívószám035
Forgalmi rendszámKN
Népesség
Teljes népesség2735 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség80 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság138 m
Terület34,33 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 50′ 36″, k. h. 18° 15′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 50′ 36″, k. h. 18° 15′ 32″
Komáromszentpéter weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Komáromszentpéter témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Komáromszentpéter (szlovákul Svätý Peter, korábban Dolný Peter, általánosan használt nevén Szentpéter) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Szentpéter Komáromtól 15 km-re északkeletre fekszik, dombos vidéken, a Dzsinzsa-patak mentén. Közigazgatási területe 34,3 km², mely hosszan elnyúlik a Madari-dombok felől nyugatra, a mátyusföldi síkságon át egészen az Öreg-Nyitráig.

Szentpétert délről Komárom, Hetény, Izsa és Marcelháza, keletről Újpuszta és Madar, északról Perbete, Újgyalla és Ógyalla határolja.

Élővilága[szerkesztés]

Szentpéteren egy gólyafészket tartanak nyilván 2012 óta, ebben 2013-ban 4 gólyafióka nevelkedett. 2014. március 13-án a gólyafészket alátétre helyezték, majd a költésből 2 fióka volt. 2015 óta nem volt fióka.[2]

Nevének eredete[szerkesztés]

A legkorábbi fennmaradt írott forrásokban templomos helyként a templom védőszentje után egyszerűen Szent Péter különböző latin és magyar formáiban jelent meg. 1909-ben a Komáromszentpéter hivatalos magyar formát állapították meg,[3] de ennek használata már korábbról is eredeztethető. Az első bécsi döntést követően újból és mindvégig ezt a hivatalos magyar formát használták.[4]

Az 534/2011 sz. szlovák kormányrendeletének melléklete értelmében a szlovákiai közigazgatásban használható magyar forma Szentpéter (ezt használják az önkormányzatok a hivatalos érintkezésben és ez szerepel többek között a helységnévtáblákon is).[5] A kisebbségi kormánybiztos hivatala által összeállított lista azonban nem veszi figyelembe még a szlovákiai azonos magyar névalakokat sem (Szlovákiában legalább 5 Szentpéter létezik, ebből az utolsó hivatalos magyar névadási hullám alapján az egyszerű alakú Szentpéter Liptóban található), mint ahogy a lista szlovák politikai befolyásoltsága is egyértelmű (kiváltképp e falu esetében is).[6] A második világháború után Csehszlovákiában a jogfosztások ideje alatt a magyar nyelv használatát előbb betiltották, majd korlátozták. A szlovák jogrend értelmében a településeknek vagy azok részeinek ma is csak egy hivatalos szlovák neve van,[7] tehát a magyar helységnévhasználat a kormányrendeletek mellékletei ellenére nem minősülnek hivatalos helynévnek.

Története[szerkesztés]

Területe már az bronzkorban is lakott volt, sírokat, szláv és honfoglalás kori temetőt tártak fel határában. Az 1332-ben épült Szent Péter-templom mellett létesült, ekkoriban Sanctus Petrus (Zenthpeter) néven említik és a komáromi vár birtoka volt. A török portyázások idején csaknem teljesen elpusztult, 1659-ben a Zichy-család kapta adományba. 1849-ben harci cselekmények színhelye, a közeli erdő szélén táboroztak a béketárgyalások idején az orosz egységek, a helyet ma is Muszkakőnek hívják.

Fényes Elek geográfiai szótárában így ír a községről: "Szent-Péter, magyar falu, Komárom vmegyében, Komáromhoz 1 3/4 mfd. 1190 r. kath., 997 reform., 23 zsidó lak., kath. és reform. anyaegyházakkal. Határának nagyobb része róna, kisebb részben dombos. Földje fekete és sárga homok, de mind a mellett igen termékeny; rétjeit a Zsitva árjai rongálják. Van itt 109 1/2 egész urbéri telek, szőlőhegy, uradalmi szeszgyár, és jeles birkatenyésztés. Birja gr. Zichy Miklós, de hajdan a komáromi várhoz tartozott."[8]

A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott.

A második világháború után a község lakosságának mintegy egynegyedét kitelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi, romániai és jugoszláviai szlovákokat telepítettek.

2010. júniusában a Dzsinzsa-patak áradása súlyos károkat okozott a községben.[9]

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 2376 lakosából 2297 magyar és 4 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 2959 lakosából 2881 magyar és 32 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben a községnek 2851 lakosa volt, ebből 2665 (93,5%) magyar, 152 (5,3%) pedig csehszlovák nemzetiségű.[10]

1930-ban 2979 lakosából 2677 magyar, 240 csehszlovák, 17 zsidó, 6 német, 7 egyéb nemzetiségű és 32 állampolgárság nélküli volt.

1941-ben 3136 lakosából 3111 magyar és 12 csehszlovák volt.

1970-ben 3277 lakosából 2456 magyar és 809 szlovák volt.

1980-ban 3135 lakosából 2330 magyar és 782 szlovák volt.

1991-ben 2671 lakosából 2012 magyar és 626 szlovák volt.

2001-ben 2621 lakosából 1930 (73,6 %) magyar, 675 (25,8%) pedig szlovák nemzetiségű volt. Ugyanebben az évben 1996 (76,1 %) római katolikus, 291 (11,1%) református, 170 (6,4 %) evangélikus vallású lakosa volt a községnek.

2011-ben 2734 lakosából 1870 magyar (68,4 %) és 780 szlovák (28,5 %) volt.

2021-ben 2735 lakosából 1776 magyar, 806 szlovák, 5 cigány, 11 egyéb és 137 ismeretlen nemzetiségű volt.[11]

Gazdaság[szerkesztés]

A szőlőtermesztéséről és bortermeléséről híres faluban nagyon sok magánvállalkozás is működik (tésztagyár, kukoricapehely gyártás, viaszgyertyákat előállító üzem).

Oktatás, kultúra[szerkesztés]

  • Kossányi József Magyar Tannyelvű Alapiskola és Óvoda – az alapiskola 2003-ban vette fel Kossányi József nevét.
  • Szentpéteri Napsugár Óvoda

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1833-ban Tóth Gábor (1833-1883) kereskedelmi akadémiai tanár.
  • Itt született 1856-ban (Gróf) Zichy Miklós (1856–1915) katonatiszt, királyi kamarás, politikus és a Zichy család tagja.
  • Itt született 1863-ban Kollányi Ferenc (1863–1933) egyháztörténész, könyvtáros, levéltáros, az MTA tagja.
  • Itt született 1874-ben Kollányi Ödön (1874-1957) tanár, kalocsai polgári iskolai igazgató, szerkesztő.
  • Itt született 1908-ban Kossányi József (1908–1988) költő, kritikus és tanár, akiről a helyi alapiskolát és a szentpéteri cserkészcsapatot is elnevezték.
  • Itt született 1936-ban Papp Gábor magyar festő.
  • Itt szolgált Szily Ferenc (1755-1836) plébános, prépost.
  • Itt szolgált Ipolyi Arnold (1823-1886) besztercebányai, majd nagyváradi püspök, valóságos belső titkos tanácsos, az MTA igazgató tagja, a Kisfaludy Társaság tagja.
  • Itt szolgált Sedivy László (1870-1944) nyitrai református lelkész, embermentő.
  • Itt szolgált Szecsányi Gyula (1851-1923) katolikus esperes, plébános, tanfelügyelő.
  • Itt szolgált Galambos Zoltán (1894-1973) református lelkipásztor, lapszerkesztő, teológiai fordító.
  • Itt szolgált Elek Lajos (1921-2007) plébános.
  • Itt ásatott Mikuláš Dušek (1913-1994) szlovák régész, a révkomáromi Duna Menti Múzeum második világháború utáni első igazgatója.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Mártonnak szentelt, barokk római katolikus temploma eredetileg 1730-ban épült egy régebbi templom helyén, az 1763-as földrengés után építették újjá. A templomot 2006-ban újították fel.
  • Református temploma 1784-ben épült klasszicista stílusban, orgonája 1935-ből való.
  • Evangélikus temploma 1956-ban épült.
  • A Zichy-kastély a 18. században épült, jelenleg[12] romos állapotban van. A kastélyt körülvevő parkot a Zichyek létesítették a 19. század végén. A védett park területe 4,41 hektár.[13]
  • A községben fennmaradt egy 1926-ban épült régi malom.
  • A temetőben található a Zichyek családi síremléke. A református temető kapuját Kosdi Péter állíttatta 1931-ben.
  • A községi hivatal falán található mozaik 1988-ban készült.

Emlékművek, emléktáblák[szerkesztés]

  • A két világháború szentpéteri áldozatainak emlékműve, valamint a községben elesett szovjet katonák emlékműve a temetődombon található.
  • A református templom udvarában 2003-ban kopjafát (Csicsói Nagy Géza alkotása) állítottak a sztálinista diktatúra áldozatainak emlékére.
  • Zichy Miklós faragott emlékműve a kastélyparkban található.
  • A községi hivatal előtt áll a honfoglalás 1100. évfordulójára 1996-ban emelt kopjafa.
  • A községi hivatal előtt álló, idős férfit ábrázoló kopjafát 2006-ban helyezték el.
  • Kossányi József emléktáblája a községi hivatal épületében található. A róla elhelyezett alapiskolában 2010. március 21-én avatták fel emléktábláját és mellszobrát.[14]
  • A katolikus templom előterében található a templom felújításának emléktáblája, melyet 2006. november 26-án helyeztek el.
  • A református templomban három emléktábla található:
    • A reformáció 400. évfordulójára 1917-ben felavatott emléktábla;
    • Az első világháborúban elesettek emlékére 1924-ben felavatott emléktábla;
    • A kitelepítések 50. évfordulójára 1997-ben felavatott emléktábla.

Szakrális kisemlékek[szerkesztés]

  • A barokk Szentháromság-szobor a katolikus templom előtt áll.
  • Árpád-házi Szent Erzsébetnek a templomkertben elhelyezett szobrát, Steinbach Sándor és Nagy Géza fafaragók alkotását, 2007. november 25-én szentelte fel Dr. Pápai Lajos győri megyés püspök (állíttatta Sárközi János).
  • A katolikus templom udvarában álló keresztet 1909-ben állították.
  • A katolikus temető barokk nagykeresztjét 1774-ben emelték, 1899-ben újíttatta fel Bálint Mihály.
  • Az Újgyalla felé vezető út melletti keresztet 1923-ban állíttatta Viczena Balázs.
  • Feszület a Fő utcában.
  • Hamvas István (1892-1960), az ötvenes években meghurcolt esperes-plébános fa emlékkeresztje a katolikus templom udvarában található. (Zsapka Károly alkotása, állíttatta Sárközi János.)
  • A katolikus templom udvarában található haranglábat, Zsapka Károly alkotását, a nándorfehérvári csata 550. évfordulójára szentelte fel Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök 2006-ban (állíttatta Sárközi János).

Képtár[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Bizubová-Kollár-Lacika-Zubriczký: A szlovák-osztrák-magyar Duna-mente. Pozsony, 2000.
  • Mikuláš Dušek 1963: Kostrové pohrebisko z 10. a 11. storočia v Dolnom Petri pri Komárne. Arch. roz. XV/6, 701-704, 710, 713-715.
  • Mikuláš Dušek 1964: Kostrové pohrebisko z X. a XI. storočia v Dolnom Petri II. Študijné Zvesti 14, 197-222.
  • Kliský, M. 1964: Územné rozšírenie a chronológia karolínskych mečov. ŠZ 14, 114.
  • Anton Točík 1968: Altmagyarische Gräberfelder in Südwestslowakei. Bratislava.
  • Trugly Sándor 2003: Sasos bronzveret Komáromszentpéterről. Eleink II/1.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. bociany.sk. [2014. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 22.)
  3. Belügyi Közlöny XIV/13, 155 (1909. március 21.) Komárom vármegye községeinek, valamint ezen vármegye és Komárom város területén fekvő egyéb lakott helyek neveinek megállapítása.
  4. Lásd például Belügyi Közlöny 1938/56, 1212 A visszacsatolt felvidéki területeken és azokkal határos részeken alakított vármegyék járás beosztása.
  5. Az 534/2011. sz. szlovák kormányrendelet melléklete, eredetileg a 221/1999-es kormányrendelet mellékletének módosítása.
  6. Új Szó 2011. december 21.
  7. Új Szó 2022. július 26.
  8. Archivált másolat. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 28.)
  9. Archivált másolat. [2010. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 25.)
  10. http://www.foruminst.sk/hu/9/lexikon/0/a_csehszlovakiai_magyarok_lexikona_1918_tol/1[halott link]
  11. ma7.sk
  12. 2010
  13. Archivált másolat. [2009. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 25.)
  14. http://kja.sk/web/index.php?option=com_content&task=view&id=58&Itemid=9[halott link]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Svätý_Peter
A Wikimédia Commons tartalmaz Komáromszentpéter témájú médiaállományokat.