Kizljar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kizljar
Kizljar címere
Kizljar címere
Kizljar zászlaja
Kizljar zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Irányítószám368830–368833
Testvérvárosok
Lista
  • Azov
  • Ogyincovo
Népesség
Teljes népesség
  • 11 065 fő (1804)[1]
  • 9106 fő (1825)
  • 10 100 fő (1856)
  • 7300 fő (1897)
  • 13 800 fő (1913)
  • 10 482 fő (1926)
  • 14 800 fő (1931)
  • 25 573 fő (1959)
  • 27 000 fő (1967)
  • 29 745 fő (1970)
  • 31 320 fő (1979)
  • 39 748 fő (1989)
  • 40 900 fő (1992)
  • 43 600 fő (1996)
  • 45 200 fő (1998)
  • 46 100 fő (2000)
  • 46 100 fő (2001)
  • 48 457 fő (2002)
  • 48 500 fő (2003)
  • 48 700 fő (2005)
  • 48 700 fő (2007)
  • 48 000 fő (2008)
  • 48 003 fő (2009)
  • 48 984 fő (2010)
  • 49 000 fő (2011)
  • 48 579 fő (2012)
  • 48 037 fő (2013)
  • 48 078 fő (2014)
  • 48 102 fő (2015)
  • 48 237 fő (2016)
  • 48 396 fő (2017)
  • 48 907 fő (2018)
  • 49 247 fő (2019)
  • 49 412 fő (2020)
  • 49 999 fő (2021)
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+03:00
Elhelyezkedése
Kizljar (Oroszország)
Kizljar
Kizljar
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 43° 51′, k. h. 46° 43′Koordináták: é. sz. 43° 51′, k. h. 46° 43′
Kizljar weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kizljar témájú médiaállományokat.

Kizljar (oroszul: Кизляр) város Oroszországban, a Dagesztáni Köztársaságban, közel a csecsen határhoz. A városnak 2004-ben hozzávetőlegesen 48 600 lakosa volt. Dagesztán hatodik legnépesebb városa.

Fekvése[szerkesztés]

A Tyerek folyó deltájában, a csecsen határ közelében fekvő település.

Története[szerkesztés]

Kizljar nevét 1609-ben említették először. A Tyerek deltavidékén fekvő települést az 1725-ös árvíz elpusztította. 1735-ben orosz katonai erődítmény építésébe kezdtek itt, amelynek felépülte után Kizljar a Tyerek jelentős helyszínévé vált. Kizljar 1785-ben kapott városi jogokat.

A város 1922-ben a Dagesztáni Autonóm Köztársaság részévé vált, 1937-től Vlagyikavkázhoz, 1944 és 1957 között pedig a Grozniji területhez tartozott, majd 1957-ben ismét Dagesztán részévé vált.

A városban 1805-ben nyílt meg egy szőlőtermesztési iskola, mely az első szőlőműveléssel foglalkozó iskola volt egész Oroszországban. 1885-től egy borászati intézetet is létrehoztak itt. Regionális múzeumát Pjotr Bagratyion (1765–1812) tábornokról nevezték el, aki a helyi hagyományok szerint itt született a városban.

Itt születtek, itt éltek[szerkesztés]

  • Pjotr Ivanovics Bagratyion (1765. július 10. – 1812. szeptember 24.) grúz származású herceg, orosz tábornok volt a napóleoni háborúkban.

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Административно-территориальное устройство Ставрополья с конца XVIII века по 1920 год. Справочник. Ставрополь. 2008 год