Horváth Aladár
| Horváth Aladár | |
 | |
| Született | 1964. augusztus 29. (59 éves)[1] Miskolc[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 1994. június 27.) |
| Iskolái | Sárospataki Comenius Főiskola (–1987) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Aladár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Horváth Aladár (Miskolc, 1964. augusztus 29. –) roma származású magyar tanító, népművelő, közíró, politikus, 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő (SZDSZ), a Roma Parlament elnöke.
Élete[szerkesztés]
Horváth Aladár 1964-ben született Miskolcon roma családba, Horváth Aladár és Babos Magdolna fiaként. 1982 és 1984 között az LKM betanított munkásaként dolgozott, majd a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola hallgatója lett, ahol 1987-ben tanító-népművelő diplomát szerzett. 1986-ban folklóregyüttest alapított. 1985-től 1986-ig a körömi, majd 1989-ig a miskolci 40. számú általános iskola tanára volt.[2]
A rendszerváltás idején kapcsolódott be a közéletbe, 1988 és 1989 között a miskolci Gettóellenes Bizottság vezetője volt, 1989-ben a Gettóellenes Ideiglenes Bizottság tagja, valamint a Phralipe Független Cigányszervezet miskolci ügyvivője és a Művelődéskutató Intézet ösztöndíjasa lett, 1990-ben pedig a Soros-alapítvány támogatásával lett népművelő a békeszállói cigánytelepen. Az 1990-es országgyűlési választáson az Szabad Demokraták Szövetségének országos listáján szerzett mandátumot, az Országgyűlésben az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja lett.[3] 1991-től 1994-ig a Magyarországi Roma Parlament elnöke, 1995-ig pedig szóvivője, illetve a konfliktuskezelő és jogvédő iroda igazgatója volt. 1993-ban megromlott az SZDSZ-szel a viszonya, mikor nem szavazta meg a kisebbségi törvényt és antirasszista tüntetést szervezett Egerben, így az 1994-es országgyűlési választáson nem került fel a párt listájára.[4] Ekkor függetlenként indult a választáson, de nem jutott a parlamentbe.[2]
1995-ben a Roma Polgárjogi Alapítvány kuratóriumi elnöke lett, és megalapította a Roma Sajtóközpontot. Kezdeményezésére 1996-tól minden évben augusztus 2-án virrasztással egybekötött megemlékezést tartanak a roma holokauszt áldozatainak emlékére. 1996-tól 1998-ig a székesfehérvári Gettóellenes Bizottság vezetője volt, 1997-ben pedig megalapította a Romaversitas Láthatatlan Kollégiumot. Többször tett tanulmányutat az Amerikai Egyesült Államokban, az Atlanta University hallgatója is volt.[2][5]
2002 és 2004 között a Medgyessy-kormány, majd 2005-ig az első Gyurcsány-kormány alatt a Miniszterelnöki Hivatal szociálpolitikai tanácsadója volt.[5] 2003-ban rövid ideig az Országos Cigány Önkormányzat elnöke volt. A 2010-es országgyűlési választáson ismét független jelöltként indult, ezúttal az edelényi választókerületben, de nem szerzett mandátumot. 2012 őszén alapítója és szóvivője lett a Magyarországi Cigánypártnak, melynek a 2014-es országgyűlési választáson listavezetője volt, a párt a szavazatok 0,18%-át szerezte meg, így nem jutott a parlamentbe.[6] Horváth ezután ismét a Roma Parlament elnöke lett.[7] Számos írása jelent meg különböző napilapokban és folyóiratokban politikai, polgárjogi és emberjogi témákban.[2]
Felesége 1986-tól Galyas Margit, három gyermekük született.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2021. június 25.)
- ↑ a b c d e RomNet: RomNet (magyar nyelven). www.romnet.hu. (Hozzáférés: 2022. augusztus 31.)
- ↑ Horváth Aladár (hu-HU nyelven). Országgyűlés. (Hozzáférés: 2022. augusztus 31.)
- ↑ Horváth Aladár nem akart faji politikát. (Hozzáférés: 2022. augusztus 31.)
- ↑ a b A roma menekültek befogadására szólították fel Kanadát (hu-HU nyelven). Kanadai Magyar Hírlap, 2011. december 17. (Hozzáférés: 2022. augusztus 31.)
- ↑ Index: Cigánypárttal jutna a parlamentbe a volt SZDSZ-es (magyar nyelven). index.hu, 2013. november 29. (Hozzáférés: 2022. augusztus 31.)
- ↑ Roma Parlament: Az orbáni szöveg „fajvédő” nyilasbeszéd | Mandiner (magyar nyelven). mandiner.hu. (Hozzáférés: 2022. augusztus 31.)
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
