Heinrich Bleichrodt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heinrich Bleichrodt
Született1909. október 21.[1]
Meghalt1977. január 9. (67 évesen)
München
Állampolgárságanémet
Rendfokozata
  • korvettkapitány
  • captain lieutenant
  • lieutenant
  • Leutnant zur See
  • Oberfähnrich zur See
  • Fähnrich zur See
  • officer candidate
Csatáimásodik világháború
Kitüntetései
  • Tölgyfalombokkal ékesített Lovagkereszt
  • A Vaskereszt Lovagkeresztje
  • U-boat War Badge
  • Vaskereszt 1. osztálya
  • Iron Cross 2nd Class
  • War Merit Cross
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Bleichrodt témájú médiaállományokat.

Heinrich Bleichrodt (Berga, 1909. október 21.–München, 1977. január 9.) német tengeralattjáró-kapitány, aki a tizennegyedik legeredményesebb búvárhajó-kapitány volt a második világháborúban.

Élete[szerkesztés]

Heinrich Bleichrodt már fiatal korában érdeklődött a hajók iránt; húszévesen már vitorlás hajókon szolgált matrózként, köztük a híres Flying P-line megmaradt hajóin. 1931-ben szerezte meg másodkapitányi igazolványát Hamburgban. A haditengerészet soraiba egy felhívás révén néhány másik tapasztalt kereskedelmihajós-tiszttel, például Günther Priennel lépett be. 1937-ben léptették elő hadnaggyá, ekkor került őrszolgálatos tisztnek a Gorch Fock iskolahajó fedélzetére.

Ezután 1939-ig a felszíni flottánál szolgált, majd korvettkapitányi rangban belépett a tengeralattjáró-flottába. Először mint őrtiszt került az U-34 tengeralattjáróra, amelynek Walter Rollmann volt a parancsnok. Egy bevetésen vett ezzel a naszáddal.

Az U–48-on[szerkesztés]

1940-ben áthelyezték a VIIB osztályú U–48-ra mint 1WO (Erste Wachoffizier - első őrtiszt). A naszád felett ekkor Rudolf Rösing parancsolt. Bleichrodtt két bevetést teljesített mint őrtiszt, ezután 1940 szeptemberében átvette a tengeralattjáró parancsnokságát. Első útja során 51 862 BRT-nyi hajóteret süllyesztett el. A sikereiért Lorientba visszatértekor megkapta az Első Osztályú Vaskeresztet. A következő bevetés során 42000 tonnányi hajóteret süllyesztett el. Október 24-én Dönitz kitüntette a Vaskereszt Lovagkeresztjével. Még első útja során - 1940. szeptember 18-án - süllyesztette el a City of Benares nevű óceánjárót, amelyen sok angol gyerek utazott, akit a brit kormány evakuált a német légitámadások elől.

Bővebben: A City of Benares elsüllyesztése

Bleichrodt teljesítményével hozzájárult, hogy az U-48 legyen a második világháború legeredményesebb tengeralattjárója, amelynek fedélzetén olyan tisztek szolgáltak kapitányként, mint Herbert Schultze, Rudolf Rösing, illetve őrtisztként Otto Ites vagy Reinhardt Suhren.

Az U-109[szerkesztés]

Bleichordtot 1941 elején egy IXC osztályú naszádra helyezték, az U-67-re: ezzel a naszáddal egy eredménytelen bevetést teljesített. Ezután kapta meg kinevezését a IXB osztályú U 109-re. Három eredménytelen út után 1941 decemberében Észak-Amerika keleti partjánál 34 000 BRT hajóteret süllyesztett el. A következő két bevetés során 54 126 BRT hajóteret süllyesztett el az U-109. Bleichrodt 1942. szeptember 23-án kapta kézhez azt a rádióüzenetet, amelyben Dönitz tudatta, hogy megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjéhez a Tölgyfalombokat is. Bleichrodt ekkor már azonban nem érezte inspirálónak a kitüntetést, gyakran volt rosszkedvű, amely utolsó bevetésén az U-109-cel mély depresszióba fordult át. A tengeralattjáró hetedik bevetése is sikertelen volt. Bleichrodt a sikertelenség miatt gyakran kiabált a személyzettel, vagy napokig elő sem jött fekhelyéből. A helyzet akkor fordult válságosra, amikor önhatalmúlag haza akart térni Lorient-be. A visszatérés után csak a tekintélye mentette meg attól, hogy viselkedése miatt kivégzőosztag elé állítsák.

Flottillaparancsnokként[szerkesztés]

Dönitz személyes közbenjárására egy szanatóriumban kezelték Bleichrodtot pár hónapig, majd Wolfgang Lüth helyettese lett a 22. Tengeralattjáró Flottillánál Flensburgban, majd Lüth áthelyezését követően, 1944 nyarán átvette a flottilla parancsnokságát, itt érte a háború vége: 1945 májusában a bevonuló angol csapatoknak átadta a tengeralattjárókat.

Összegzés[szerkesztés]

Hajója Parancsnoki szolgálata Őrjáratok száma Őrjáratok hossza (nap) Eltalált hajók száma Eltalált hajók vízkiszorítása (brt)
U–48
1940. szeptember 4. – 1940. december 16.
2
41
20
81 344
U–67
1941. január 22. – 1941. június 4.
0
0
0
0
U–109
1941. június 5. – 1943. január 31.
6
364
12
82 660
Összesen
8
405
24
164 004

Elsüllyesztett és megrongált hajók[szerkesztés]

Búvárhajó Nap Hajó Nemzetisége Vízkiszorítása (brt)
U–48 1940. szeptember 15. HMS Dundee**  Egyesült Királyság 1060
U–48 1940. szeptember 15. Alexandros  Görögország 4343
U–48 1940. szeptember 15. Empire Volunteer  Egyesült Királyság 5319
U–48 1940. szeptember 18. City of Benares  Egyesült Királyság 11 081
U–48 1940. szeptember 18. Marina  Egyesült Királyság 5088
U–48 1940. szeptember 18. Magdalena  Egyesült Királyság 3118
U–48 1940. szeptember 21. Blairangus  Egyesült Királyság 4409
U–48 1940. szeptember 21. Broompark*  Egyesült Királyság 5136
U–48 1940. október 11. Brandanger  Norvégia 4624
U–48 1940. október 11. Port Gisborne  Egyesült Királyság 8390
U–48 1940. október 12. Davanger  Norvégia 7102
U–48 1940. október 17. Languedoc  Egyesült Királyság 9512
U–48 1940. október 17. Scoresby  Egyesült Királyság 3843
U–48 1940. október 18. Sandsend  Egyesült Királyság 3612
U–48 1940. október 20. Shirak  Egyesült Királyság 6023
U–48 1942. január 23. Thirlby  Egyesült Királyság 4887
U–48 1942. február 1. Tacoma Star  Egyesült Királyság 7924
U–48 1942. február 5. Montrolite  Kanada 11 309
U–48 1942. február 6. Halcyon  Panama 3531
U–48 1942. április 20. Harpagon  Egyesült Királyság 5719
U–48 1942. május 1. La Paz*  Egyesült Királyság 6548
U–48 1942. május 3. Laertes  Hollandia 5825
U–48 1942. augusztus 7. Arthur W. Sewall  Norvégia 6030
U–48 1942. augusztus 11. Vimeira  Egyesült Királyság 5728
U–48 1942. szeptember 3. Ocean Might  Egyesült Királyság 7173
U–48 1942. szeptember 6. Tuscan Star  Egyesült Királyság 11 449
U–48 1942. szeptember 17. peterton  Egyesült Királyság 5221

* A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott
** Hadihajó

A háború után[szerkesztés]

A City of Benares elsüllyesztése miatt háborús bűncselekmény elkövetésének gyanújával perbe fogták. A vád az volt ellene, hogy titkos parancsa volt a hajó elsüllyesztésére, mivel a hajón többek között zsidó családok gyerekeit szállították Amerikába. A képtelennek látszó vádat egy alig beszámítható matróz tudta csak igazolni. A vádat végül ejtették Bleichrodt ellen.

Magánélete[szerkesztés]

1937-ben házasodott meg. Egy fia született 1938-ban: Wolf Heinrich, aki mindkét szülő foglalkozásával kapcsolatba került: a fegyveres erőknél a haditengerészet soraiban szolgált, majd anyjához hasonlóan nőgyógyász lett. Bleichrodt a háború után közvetlenül Münchenbe költözött családjával, ahol egy lakatosüzemet működtetett haláláig.

Források[szerkesztés]

  • Brooks, Geoffrey: Hirschfeld, Hajja & Fiai Könyvkiadó, 2003
  • uboat.net

  1. ↑ a b Der U-Boot-Krieg, 1939–1945, 30
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Heinrich_Bleichrodt&oldid=23815892”